Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Ki tudja mi lett Vecsey Adolf-fal a haboru utan. Egyetlen csapat kapujaban sem talalom a nevet. Vecsey jatszott a SSE-ben majd a Kispest igazolta le. Onnan Nagyvaradra ment es bajnok lett.
Lehet hogy ott is maradt?
45/46-ban a PVSK-ban vedett. A szerzodeseben kikototte, hogy a beret a vezetoseg aranyban koteles fizetni.
Es utana hova ment mert az szinte biztos hogy az NB I-ben nem vedett pdig 2 evvel elotte meg magyar bajnok volt.
"Vécsey Adolf (1915-1979)
1945 után ő is visszamegy Váradra, és közel 20 évig él ott. A régi nacistákkal kezdi el új körülmények között pályafutását.
Szorgalmasan véd, és még szorgalmasabban dolgozik. A villanyhegesztő szakmában kimagasló teljesítményt nyújt. A váradi Közüzemeknél fejti ki eme hasznos tevékenységét. A profi futballistából igazi amatőr válik.
(...)
Az 1948-49-es évi [nagyváradi, román] bajnokcsapat aktív tagja. Utána még évekig védi az ICO kapuját, szinte minden mérkőzésen nagyszerűen.
(...)
1952 tavaszán Bukarestben a Dinamó ellen feszi fel a küzdelmet, a táblázat első helyén található váradi gárdában. (...) A Dinamó edzője, Barátky Gyula (...) a Dinamó centercsatárát ráállítja Vécsey bosszantására. Lökdösse, ütközzék vele, ha szükséges, köpje szembe, stb. Az Ene nevezetű csatár (...) edzője pontos utasítása szerint ingerelte a 37 éves kapusunkat. Vécsey egy ideig tolerálta az inzultusokat, aztán már cask úgy tudta levezetni indulatait, hogy a közvetlen mellette izgágáskodó csatárba belefejelt. (...). A szövetség Vécseyt az incidens miatt örökre eltiltotta a labdarúgástól, bár az idős kapus már foglalkozott a visszavonulás gondolatával. Felépítését ismerve akár 40 éves koráig is védhetett volna.
Vécsey az egyik legsportszerűbb játékos hírében állott. Az aktív labdarúgás befejezése után is úgy élt, mint egy aszkéta, és ennek ellenére egy szörnyű betegség, a gyomorrák vitte el 65 éves korában.
Miután visszatelepült Magyarországra, az 1960-as évek elején előbb edzősködött. Amikor azonban rájött, hogy ezen a pályán nem sok babér terem számára, végleg abbahagyta ezt a szakmát, és hosszú évekig az Attila utcai Tabán presszó vezetésével biztosította - állítása szerint - eléggé szerény megélhetését.
(...)
Egy szép napon arról szereztünk tudomást, hogy a már nyugdíjkorhatárt elért kapus Nyugat-Németországba disszidált. Egy-két év múlva megjelent Váradon, aztán rövid idő múltán ismét Váradon találkoztak vele a régi sportemberek. Akkor már komoly beteg volt. Elment utoljára sikereinek színhelyére. Az angyalföldi születésű játékosnak Várad jelentette élete utolsó hónapjaiban a megnyugvást és a megbékélést. Röviddel visszaérkezése után Frakfurtban meghalt.
(...)"
Focizni azt hiszem a Varpalotai Unio-ban kezdett
Tevedtem a Valeria SC-ben kezdett, ami azt hiszem a haboru utan Dozsa MADISZ-kent funkcionalt...
† Vécsey Adolf (Kispest 1915.06.13 - Frankfurt am Main 1979) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Lehet hogy ott is maradt?
1945 után ő is visszamegy Váradra, és közel 20 évig él ott. A régi nacistákkal kezdi el új körülmények között pályafutását.
Szorgalmasan véd, és még szorgalmasabban dolgozik. A villanyhegesztő szakmában kimagasló teljesítményt nyújt. A váradi Közüzemeknél fejti ki eme hasznos tevékenységét. A profi futballistából igazi amatőr válik.
(...)
Az 1948-49-es évi [nagyváradi, román] bajnokcsapat aktív tagja. Utána még évekig védi az ICO kapuját, szinte minden mérkőzésen nagyszerűen.
(...)
1952 tavaszán Bukarestben a Dinamó ellen feszi fel a küzdelmet, a táblázat első helyén található váradi gárdában. (...) A Dinamó edzője, Barátky Gyula (...) a Dinamó centercsatárát ráállítja Vécsey bosszantására. Lökdösse, ütközzék vele, ha szükséges, köpje szembe, stb. Az Ene nevezetű csatár (...) edzője pontos utasítása szerint ingerelte a 37 éves kapusunkat. Vécsey egy ideig tolerálta az inzultusokat, aztán már cask úgy tudta levezetni indulatait, hogy a közvetlen mellette izgágáskodó csatárba belefejelt. (...). A szövetség Vécseyt az incidens miatt örökre eltiltotta a labdarúgástól, bár az idős kapus már foglalkozott a visszavonulás gondolatával. Felépítését ismerve akár 40 éves koráig is védhetett volna.
Vécsey az egyik legsportszerűbb játékos hírében állott. Az aktív labdarúgás befejezése után is úgy élt, mint egy aszkéta, és ennek ellenére egy szörnyű betegség, a gyomorrák vitte el 65 éves korában.
Miután visszatelepült Magyarországra, az 1960-as évek elején előbb edzősködött. Amikor azonban rájött, hogy ezen a pályán nem sok babér terem számára, végleg abbahagyta ezt a szakmát, és hosszú évekig az Attila utcai Tabán presszó vezetésével biztosította - állítása szerint - eléggé szerény megélhetését.
(...)
Egy szép napon arról szereztünk tudomást, hogy a már nyugdíjkorhatárt elért kapus Nyugat-Németországba disszidált. Egy-két év múlva megjelent Váradon, aztán rövid idő múltán ismét Váradon találkoztak vele a régi sportemberek. Akkor már komoly beteg volt. Elment utoljára sikereinek színhelyére. Az angyalföldi születésű játékosnak Várad jelentette élete utolsó hónapjaiban a megnyugvást és a megbékélést. Röviddel visszaérkezése után Frakfurtban meghalt.
(...)"
Egyebkent tenyleg Kispesten szuletett.
http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=4583&na_step=30&t=9065992&na_order=
Forrás:
Nemzeti Sport 1944. január 30.