hozzászólások

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2010.10.11, 17:15

   Úgy 2004 körül kezdődtek a gondok a klubnál. Akkor már jött a pénztelenség és egyre inkább érezhetőek voltak a problémák. Ez nem volt egy könnyű időszak, de a legborzalmasabb az a kizárás volt.
   
   - Valóban nagyon kemény időszak volt ez a Fradiban. Valójában még most is ennek a következményeit nyögjük. Gondolom téged is megviselt ez a korszak, mégis az igazi nehézségek elmúltával mondtál csak le. Ennek mi volt az oka?
   - Nagyon pörgős életem volt. Az első öt évben nem voltam szabadságon. Minden nyáron indultunk valamilyen kupában és ott van teendője bőven egy technikai vezetőnek. Képtelenség elmenni ilyenkor szabadságra. Illetve, egyszer voltam 2004-ben tíz napig Egyiptomban a családommal, de onnantól kezdve megint semmi hosszú ideig. Ez az időszak nagyon pörgős volt, de egyben fantasztikus is, mert jöttek az eredmények. Aztán jöttek az igazán nehéz idők. Már az NB 1-ben is voltak gondok a pénz körül, de miután kizártak minket, ezek a gondok feltornyosultak. Én hét hónapig nem kaptam fizetést. Kérdezte is a feleségem, hogy Feri te szerelemből jársz be? Mondtam, hogy igen. Erre mást nem is lehetett mondani, valóban szerelemből csináltam az egészet. Ültünk egyszer fent a Toldi teremben, még a Dámosi volt az elnök. Karácsony volt és megígérték, hogy kapunk valamennyi pénzt. Akkor volt az, hogy már hét hónapja nem kaptam fizut karácsony előtt. Dámosi pedig ott bejelentette, hogy mégsem kapunk semmit, mert nincs pénz. A csapat kilencven százaléka felállt és kiment. Egy páran maradtunk csak, Lipcsei Peti, Lipcsei Gabi és még egy pár ember.
   
   Beszélgettünk ott még és Lipcsei Peti szólt az elnöknek, hogy ne vezessen félre minket, mondja meg a frankót, hogy megszűntünk. Ne hitegessen minket, mert most sem kaptunk pénzt, még karácsonyra sem. Akkor az elnök azt mondta, halálra vagyunk ítélve, meg fogunk szűnni. A Lipcsei Gabi mondta ekkor, hogy ha már idáig kihúztuk, akkor valamit találjunk ki. Akkor már az elnök is otthagyott minket és elment. Kérdeztem a Gabit, hogy mit tudunk ebben a helyzetben kitalálni? Azt mondta, hogy kezdjünk el kalapolni. Akiknek az a sok vastag aranylánc van a nyakukban Fradi címerrel, azok most majd megmutathatják, hogy igazi Fradisták. Összedugtuk a fejünket, akik még ott voltunk, Dragóner, Lipcsei, Balog, meg én, hogy ki melyik ismerőséhez tud fordulni. Olyan problémáink voltak, hogy nem tudtunk elmenni az NB 2-ben Kazincbarcikára, ahol egy nappal korábban már ott szerettünk volna aludni. Vagy Nyíregyházára vonattal mentünk, amire úgy szedtük össze a pénzt. Én voltam a pénztáros. Volt egy kis széfem és jöttek be a pénzek. Volt olyan ember, aki idejött a klubház elé és azt mondta, hogy itt van 300 000 Ft, tegyem el. Mondom ez nem így működik, szólok a Lipcsei Petinek és bekönyveljük. Három aláíró volt, a Balog Zoli, a Lipcsei Peti, meg én. Volt egy könyvem, amiben feljegyeztük, hogy a mai napon XY-tól átvettünk ennyi pénzt. Volt olyan, hogy bejött egy ember és azt mondta, ha megverjük a Tuzsért, akkor ad egy fix összeget és gólonként még ad húszezret. A meccs végén, hozta a pénzt. Volt egy másik könyvem, amiben fel volt írva, hogy például Bartha Lacinak villanyszámlára kiadtunk ennyi pénzt, mert már nem tudta befizetni. Eisemann Lacinak kötszerre ennyit. Elmentünk Nyíregyházára, az ennyi. Így működtünk fél évig. Ez egy kőkemény időszak volt. A téli felkészülés alatt sem volt pénzünk műfüves pályára, nekünk pedig akkor még nem volt. Meg kellett szervezni, hogy ingyen tudjunk felkészülni egy ilyen pályán. Egy folyamatos nyomás alatt éltem a mindennapjaimat. Az ember ebbe bizony bele tud kattanni. Szegény Gellei Imre is majd bele őrült ebbe az időszakba. Akkor sokat gondolkoztam már rajta, hogy imádom a Fradit, meg tiszta szívből szeretem, de ezt nem tudom, meddig vagyok képes még csinálni.

   
   forrás:
   http://www.ftcbaratikor.hu/2010/10/09/beszelgetes-haaz-ferenccel/
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2010.04.29, 12:11

   Anno én is hallottam konkrét történetet az NB2-es időszakunkban a Nyíregyházáról, olyan ember mesélte, aki nem tudta, hogy fradista vagyok (az illető ráadásul nem volt az, biztos infója volt egy konkrét esetről, mert a fia játékos és annak csapattársát akarták megkenni anno, mégpedig egy kapust), szóval ez is mutatja, hogy nem csak a fradisták kitalációja volt ez.Jól éreztük akkoriban, hogy nem teljesen tiszta a feljutásért folyó harc…

   
   forrás:
   eagleeye hozzászólása
   http://www.ftcbaratikor.hu/2010/04/29/sokak-kedvence-volt-egykor-sokak-kedvence-ma-beszelgetes-zoran-kunticcsal-es-djordje-tutoriccsal/
    
3. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2010.04.29, 12:10 (szerk.: 2010.04.29, 12:10)

   - Remélem, Djordje nem haragszik meg, de még egy külön kérés Zoran felé, hogy dióhéjban mesélje el edzői pályafutását is, aminek egy érdekes fejezete, amikor a Fradi edzője lehetett, sajnos az NB II-ben.
   Djordje Tutoric:
   - Miért haragudnék, én is érdeklődéssel hallgatom.
   
   Zoran Kuntic:
   - Először a Fradi utánpótlásban dolgoztam, az ifi A cspattal. Jó kis társaság volt, hosszú idő, 12 év után nyertünk bajnokságot, éppen az „agyonsztárolt” agárdi akadémia előtt, akik a legjobb játékosokat megvásárolták. Várszegi Gábor engem is megkeresett és felkért, hogy dolgozzak náluk. A Fradiban nem marasztaltak, ezért elfogadtam a felkérést. Az ifikből álló bodajki fiókcsapatot kaptam meg, amelyikkel az NB II-ben szerepeltünk, nem is rosszul. Később ez a csapat megszűnt, nekem kisebb csapatot, fiatalabbakat adtak. Én azonban már ki szeretettem volna próbálni magamat a felnőttek között. Sallói István hívott Diósgyőrbe. Akkor még nem volt meg a Pro licenszem, a Kisteleki féle éra rajtam és Selymes Tiboron, aki Sopronban volt edző, ugyancsak Pro nélkül, statuált példát. Nem engedték, hogy vezetőedző lehessek. Kaptam Sallóitól egy papírt a Pro licenszes, munkanélküli edzőkről, hogy kivel szeretnék névleg dolgozni. Magam választottam ki Pajkos Jánost. Jól szerepeltünk, tíz meccsen veretlenek voltunk, mire azt vettem észre, hogy a sajtóban engem háttérbe szorított, addig, hogy előállt „a vagy ő vagy én” helyzet. Én felálltam, elmentem. Később ő is megbukott, de ez már nem az én ügyem volt. Utána a Pápa keresett meg. Rettenetesen nehéz feladat volt 14 külföldi játékossal, a cél a feljutás volt. Sokat dolgoztunk, alakulgatott a csapat, de akkor 2007 tavaszán megkeresett a Fradi. Mondtam Bíró Péternek, ez nálam érzelmi kérdés. Ő megértett és elengedett. Tudjátok, nem sikerült feljutni. Érdekes dolgok történtek a háttérben. Nem csak arra gondolok, hogy a Fradi akkor a magyar mezőny legszegényebb csapata volt. Ebből adódóan minden szerdán országot jártunk, hogy a bemutató meccsekkel keressünk százezer forintot, amit azon nyomban a meccs után szétosztottunk. Így a játékosok az edzésmunka helyett utaztak, a meccseken nem azt nyújtották, ami elvárható lett volna, no meg fáradtak is voltak. A háttérben meg hallottuk, én is hallottam, hogy legnagyobb ellenfelünk, a Nyíregyháza hogy is mondjam, nem a legsportszerűbb eszközökkel dolgozik a feljutáson. Bizonyítani nem tudtam, ettől még tudtam, mi a helyzet. Ezért volt, hogy a végén azt mondtam, nem tudok gratulálni a nyírségieknek, mert nem korrekt versenyben győztek. Nem mintha engem igazolna, de egy évvel később Csank Jánossal sem jutott fel a csapat, pedig akkor válogatott játékosokkal erősítettek. Utána hazamentem Szabadkára, ahol majdnem két évig a csapat szakmai igazgatója lettem. A harmadosztályból indultunk, megnyertük, rákövetkező évben a másodosztályt is, most az első osztály harmadik helyén állnak, megelőzve a Vojvodinát is. Ebből is látszik, sikerült megerősítenem a csapatot, vittem oda egy pár játékost. Ma az egyik legjobbjuk, az a fiatal srác, akit éppen a Vojvodinától vetettem meg, mert oda nem fért be, de én fantáziát láttam benne.

   
   forrás:
   http://www.ftcbaratikor.hu/2010/04/29/sokak-kedvence-volt-egykor-sokak-kedvence-ma-beszelgetes-zoran-kunticcsal-es-djordje-tutoriccsal/