hozzászólások

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2017.10.17, 14:27

   
   http://www.vatera.hu/sport-foci-jelveny-szak-nagyvaradi-torekves-st-abreve-ruin-tcedil-a-1932-2543686322.html
    
2. 
   Tizennégyes

   # 2

   2017.08.05, 22:43 (szerk.: 2017.08.06, 09:15)

   Nagyvárad sporttörténetéből - A Törekvés Sportegylet
   
   Nagyvárad, te merész, te mindent hirtelen felkapó, te mindent gyorsan magadénak valló, te minden újra fogékony város. Te, aki a századforduló után rohamléptekkel nőttél naggyá, kultúrában, iparban, kereskedelemben, irodalomban... és sportban! Igen, a sportban is, hisz amíg a fejlődő város belterületén hamar nagy népszerűségre szert tevő labdarúgás, akkori nevén football, a N.A.C révén hódított, addig Várad-Velencén is akadt jó pár fiatal, akik előszeretettel rúgták a bőrt, harisnyákból, rongyokból készült lasztit. Ezek a fiatalok is megérdemlik talán, hogy megemlékezzünk róluk, mert a másik klubot, a hamar híressé váló N.A.C csapatát tekintették példaképnek. Aztán eljött az idő, amikor már nem példaképként tekintettek a nagyokra, hanem versenytársat láttak az ellenfélben.
   
   De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk Várad-Velencén, ahol a Varga fiúk, Szilágyi János, Regmann Sándor, Nagy János, Kohn Gyula, Holubák István és még sokan mások kihasználva, hogy Mikló Béla épp elhagyta az általa nemrég alapított N.A.C megkérték, hogy alapítson nekik is egy klubot. Mikló Béla, bár szerény körülmények között, 1912 februárjában megalakította a Törekvés sportegyletet.
   
   A zászló színei a piros-fekete lettek. Megkezdődött a tagok toborzása és hamarosan elnököt is választottak egy reprezentatív velencei polgár személyében, aki nem volt más mint Lővenstein Zsigmond kereskedő, mindenki Zsigája. 1912. április 9-én megtartották a hivatalos alakuló ülést, természetesen számos taggal és sok pártfogóval. Az elnök Lővenstein Zsigmond, alelnökök Varga András és Mikló Béla.
   
   Természetesen először a futball szakosztályt alakították meg. Az első hivatalos mérkőzésén a Törekvés hét gólt lőtt az N.S.C második csapatának. Mindenek előtt a sport népszerűsítését tűzték ki célul. Megkezdődtek a vidéki vendégszereplések is. Az első kiruccanás színhelye Debrecen volt. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség már első évben felvette a csapatot tag -egyesületei sorába. Az 1913-as év a fuzionálás éve volt, ugyanis a vezetés elhatározta a fúziót a Velencei Atlétikai Clubbal. Az egyesület vezetése három új taggal bővült. Tóth Ferenc doktor, Breuer Oszkár doktor és Fényes Samu lettek az új vezetőségi tagok. Az összeolvadás és a városban végzett kitűnő szervező munka meghozta gyümölcsét. Hamarosan annyira felduzzadt a sportolni vágyó ifjak száma az egyesületben, hogy második csapatra, sőt ifjúsági gárdára is gondolhattak. Nemsokára merész gondolattal állt elő a vezetőség a tagság nagygyűlésén, mégpedig saját pálya építésének tervével. Előrelátó gondolat volt ez, mert az edzéseket és mérkőzéseket saját pályán akarták levezetni illetve lejátszani. Ezzel a tervükkel minden más, a városban működő egyesületet megelőztek, így hamarosan elkezdtek tárgyalni a káptalannal, egy a Komendáns rétből leválasztott területről, sporttelepük építése számára.
   
   Az 1914-es évben a Törekvés csapata részt vett a kerületi bajnokság küzdelmeiben és a Debreceni T.E ellen elért győzelmükkel nagyban segítették a N.A.C csapatát a kerületi bajnoki cím elérésében.
   A klub második szakosztálya a birkózóké lett, amit az Őze testvérek munkája nyomán hamarosan nagy fejlődést mutatott, mind létszám, mind eredmények szempontjából. A szakosztályok sorban alakultak, így a tornászoké is melynek vezetését Vargha Zoltán vette kézbe. Ugyanő foglalkozott az úszó szakosztállyal is, amit fiatal, tehetséges gyerekekből, hamarosan versenyképessé tett országos szinten is.
   
   Az 1914-ben kitört világháború gyorsan véget vetett a szép kilátások elé néző egyesület fejlődésének és a klubot 1918 végéig majdnem teljes tétlenségre kárhoztatta. Néhanapján, szabadságos katonákból verbuvált focicsapatuk ugyanilyen összetákolt csapatok ellen játszott
   mérkőzéseket. Ennyiből állt a klub aktivitása négy évig.
   
   2.
   A háborúnak vége lett, a klub újraélesztése is hamarosan elkezdődött. Sokan nem tértek vissza a nagy világégésből, de akik hazajöttek, nagy lendülettel vetették magukat a munkába. Szinte természetes, hogy legelsőre a labdarúgók szervezkedtek. 1918 decemberében a hivatalos közgyűlés is kijelentette, hogy újraalakult a Törekvés!
   
   A klub vezetésében egyre több tehetős, tenni akaró vette ki részét, nevezetesen Breuer Oszkár, Lővenstein Zsiga, Fényes Samu, Vargha Zoltán, Breuer Ottó. A városszerte megindított eredményes mozgósítás hatására, egyre több fiatal jelentkezett a sorban alakuló szakosztályokba.
   
   A focicsapat fejlődése volt a leglátványosabb. Niezner Aladár edző vezetésével 1919 augusztus negyedikén, nagy meglepetésre 1-0 arányban legyőzték az akkor már nagy csapatnak számító N.A.C csapatát. Tulajdonképpen ettől a győzelemtől számították a régi váradiak, a két csapat késhegyre menő, de mindig sportszerű rivalizálását.
   
   Az birkózó szakosztály Mikló Béla, Vargha Zoltán és Kiss György vezetésével újra megalakult. A vezetők kiharcolták Eleméry Béla városi kultúr tanácsosnál, hogy edzőteremnek megkapják az Apolló palota birkózótermét. Nagy sportolókat, későbbi országos bajnokokat nevelt ki a klub az elkövetkezendő időkben. a teljesség igénye nélkül soroljuk fel néhányuk nevét. A Rollinger fivérek, a Mansberger fivérek, Privalcsek Mihály, Spíró Géza Faragó Viktor neve öregbítette a Törekvés dicsőségét a nemzeti bajnokságokon.
   
   A frissen alakult box szakosztályt egy amerikai kapitány Keller Alfréd szervezte meg, teljesen kezdőkből. Ezekből a tehetséges kezdőkből a kapitány olyan ökölvívókat nevelt ki rövid idő alatt, akikből később országos bajnokok lettek. Dörfler Ernő, Hillinger Emil, Örley Sándor, Kajári Dezső voltak a tagjai az első boksz szakosztálynak.
   
   A Törekvés labdarúgó szakosztálya fejlődött az elkövetkezendő időszakban a legtöbbet és kiemelkedett a helyi keretekből. Már országos viszonylatban is elismerést vívtak ki maguknak az elért eredmények nyomán. Kerületi csapatokkal játszott mérkőzéseiket rendre nyerik meg, de a legnagyobb sikereket a Pásztor Bertalan serleg megnyerésével aratják, egymás után kétszer is. A kétszer is legyőzött nemes ellenfél pedig nem más, mint az akkor már városi riválisnak számító N.A.C csapata .A kerületi bajnokságot egymás után ötször nyerik meg és egy év megszakítás után bajnokok maradnak a bajnokság megszüntetéséig. Az évek múlásával egyre nagyobb tehetségek tűnnek fel a csapatban és néhányan már az országos válogatottban is szerepelnek. A párizsi olimpián már oszlopos tagjai a román válogatottnak Barta, Kinigli, Ströck Albi és Ströck Pista.
   
   Az úszó szakosztályt a Felicidesz testvérek alapítják meg másodszorra és rövid idő alatt kimagasló tehetségek versenyeznek itt is. Sonnenfeld Andor vezetése alatt a Törekvés úszószakosztálya megteremti Nagyvárad hegemóniáját Románia úszósportjában. A Felicidesz testvérek, Devich Dezső, Farkas Béla, Kőnig László évekig uralták az országos úszóversenyeket, számos első és második helyezést elérve.
   
   A Törekvés tenisz szakosztálya saját pályáin működött és Máté Andor irányításával nevelte az ifjú teniszpalántákat. Máté Andor, Bleier Sándor és Baumann István nyeri az érmeket az országos versenyeken.
   
   3.
   A klub zászlóvivője, jelképe, a tagság és a közönség kedvence azért mindig a futballcsapat maradt, bármilyen eredményeket mutatott is fel a többi szakosztály. Pláne azok után, hogy a Törekvés és a N.A.C közös csapata a városba hozta az akkor európai szintű csapatnak számító bécsi W.A.C-ot, a szerb Jidenicét és a másik osztrák élcsapatot az Amateurt, akiket le is győzött. A területi bajnokságokat sorra nyeri a csapat, a négy korosztályos ifi csapat is kitűnő eredményeket produkál.
   Az 1932-es esztendő a jubileum éve volt. A klub vezetősége pedig nagy dobással készült az eseményre. Profi futballedzőt szerződtetett a csapat mellé, ezzel megelőzve még a rivális N.A.C csapatát is.
   
   
   Debrecenbe hívták a csapatot vendégjátékra, ahol a N.A.C-Törekvés vegyes csapat 4-2-re verte a magyar bajnok Ferencvárost. A Törekvés csapatában kezdett focizni a későbbi sokszoros válogatott, a románok által "szőke csodának" becézett Barátky Gyula is. 1922-1928 között volt tagja a csapatnak, végigjárva a ranglétrát a junioroktól az ifi csapaton át a felnőtt csapatig. 1930-1933 között kilencszer magyar, 1933-1940 között hússzor román válogatott. A román válogatottban 13. gólt lőtt.
   Ezekben az esztendőkben sokszor váltják egymást a klub vezetőségének tagjai, de a felső vezetésben is cserélődnek a vezetők. A focicsapat 1933-ban újra megnyeri az amatőr ligát és a következő évi román Nemzeti Bajnokság elit csoportbéli tagságára aspirál. A selejtező mérkőzést elveszítik 1-0 arányban, így csak a Nemzeti Bajnokság B. csoportjában vehetik fel a küzdelmet. A bajnoki évad végén a megtisztelő második helyen végeznek.
   
   Ezek az idők nem kedveznek az amatőr szellemnek, sok csapat feladja önállóságát és beolvad, vagy eltűnik a süllyesztőben. A Törekvés csapata és a klub nem adja fel és Weisz Endre vezetése alatt még jobban összekovácsolódik. A különböző szakosztályok versenyzői tovább szállítják a sikereket a regionális és országos szintű versenyekről. A birkózók, úszók, teniszezők, ökölvívók és vívók díjai, érmei díszítik a klub irodáit.
   
   1937-ig tart ez a visszaemlékezés, a város népszerű sportklubjának bemutatása, melynek forrása Török Tibor "Nagyvárad város sporttörténete" című dolgozata, ami a Bihor-Biharmegye Oradea-Nagyvárad Kultúrtörténete és Öreg Diákjainak Emlékkönyve című kiadványban jelent meg.
   
   Farkas László
   Nagyvárad

   
   farkaslaszloblogja.blogspot.hu/p/nagyvarad-sporttortenetebol-torekves.html
    
3. 
   admin fgymat

   # 1

   2010.06.20, 17:30 (szerk.: 2017.08.05, 23:52)

   
   
   forrás:
   Pluhár István: Magyarországi sportegyesületek története (1941)