1. 1) volt Pestszentlőrinci Atlétikai Club
2. 2) létrejött a Vecsési Sport Egyesület és a Vecsési Testedzők Köre egyesüléséből 1919. májusában Vecsési Iparosok és Munkások Testedző Köre néven, majd 1920 elején vette fel ezt a nevet

Kerületi elődöntő:

Váci Atlétikai Club – Szolnoki MÁV Sport Egyesület 2:1
Rákoskeresztúri MTE – Monori Sport Egyesület 1:0

Kerületi döntő:

Rákoskeresztúri MTE – Váci Atlétikai Club 2:0 (1:0)

Amíg a fővárosban 1919 őszére konszolidálódott a politikai helyzet, addig ez a vidékre egyáltalán nem volt elmondható. A Tanácsköztársaság által az egyes városokban megalakított sportdirektóriumok teljesen felborították a sportélet addig jól működő kereteit. Olyan emberek kerültek az élre, akik sajátos nézeteik szerint akarták a sportot is irányítani. Később a vörös terroristák felszámolására verbuválódott ellenforradalmi különítmények túlkapásai akadályozták a helyi rendezvények meg-tartását. Különböző okokra hivatkozva elrendelt sportolási tilalom miatt szervezett bajnokság lebonyolítására még ősszel sem kerülhetett sor. Nehezítette a helyzetet az ország megcsonkítása, hiszen a nyugati, déli és északi kerületek székhelyei – Pozsony, Temesvár és Kassa – is elszakításra kerültek. A megmaradt csonka kerületek vezetőiket is elvesztették, így azok teljes újjászervezése vált szükségessé. Valamivel kedvezőbb volt a helyzet azokban a kerületekben, amelyeket csak ideiglenesen szálltak meg az idegen csapatok. Itt az egyesületek által megválasztott vezetőségek az MLSZ-től független, önálló autonómiával bíró szervezeteket – u.n. alosztályokat – hoztak létre. Ezek díjakat írtak ki, játékosigazolásokat eszközöltek, bíróképzést tartottak, fegyelmi döntéseket hoztak. Működésük azonban a vasúti közlekedés teljes hiánya miatt csupán egy-egy nagyobb városra (Pécs, Szeged) korlátozódhatott.
Ilyen körülmények között a szövetség ki sem írta az 1919/1920. évi vidékbajnokságot. Egyedül a pestvidéki kerület vállalta egyfordulós mérkőzéssorozat lebonyolítását, melyet sikerült is 4 alosztályban megrendeznie, az alosztálygyőztesek közötti tornával együtt.
Tavasszal a román katonai megszállás megszűntével a sportolási lehetőségek is javultak. Ehhez párosult a vasúti közlekedés beindulása. Szövetségi bajnoki kiírás hiányában az egyes kerületek a maguk által szervezett tornákon biztosították a versenyszerű labdarúgást a kerületükhöz tartozó klubok részére. A helyi kezdeményezéseket az MLSz is elismerte, támogatta, és a győztes csapatok tagjait díszes érmekkel jutalmazta.

Sajnos, számszerű eredmények nem állnak rendelkezésre. Az országos papírhiány leginkább a vidéki lapkiadókat sújtotta, így a helyi lapok csak korlátozott terjedelemben és ritkább időközönként, olykor rendszertelenül jelenhettek meg. Sporttudósításokra nem volt hely. A bajnoki sorrendet az 1920-ban kiadott „Football évkönyv” oldalairól vettük át.

A nevezések nagy száma miatt szükségessé vált a Monori alosztály felállítása is, ahol a várakozásnak megfelelően a legpatinásabb egyesület végzett az alosztály élén. A Szentlőrinci AC megszerezte első bajnoki érmét, melyet a további években jónéhány követett, melyek elvezettek az NB II-őn keresztül a 40-es években egészen az NB I-ig.

A „legjobb vidéki csapat” címért ebben az évben sem mérkőztek a csapatok, mivel hivatalos kerületi bajnokok sem voltak.