comments

1. 
   admin pancso

   # 3

   2011.10.21, 17:40 (szerk.: 2018.02.11, 21:00)

   
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2010.04.26, 21:14 (szerk.: 2018.02.11, 20:58)

   
   forrás:
   Kecskés Balázs - email
    
3. 
   Giovanni

   # 1

   2010.02.06, 14:52

   60 éves a Lovászi Bányász Sportegyesület
   
   Már a 40-es évek elején alakultak csoportok, akik egymás között baráti mérkőzéseket játszottak. Később a különböző dolgozói kollektívák vetélkedtek egymással a kaszálók zöld füvén. Ezekből a tehetséges emberekből szerveződött az a mag, amely később a futball csapatot alkotta. Kezdetben a szomszédos községek csapataival játszottak meghívásos mérkőzéseket, de eljutottak Lendvára, Muraszombatra, Csáktornyára és Körmendre is. Felkészülésüket Apáti Lajos játékosedző irányította.
   
   Ennek az időszaknak a játékosai: Apáti Lajos, Baka László, Csögi András, Raum Dezső, Aranyos Árpád, Szőke István, Wachtl Ferenc, Stefanek József és Ferenc, Seres Ferenc, Kovács Gyula, Szokol Antal, Németh József, Lőrincz József, Hermán József, Vatulik Lajos. Stefanek Ferenc később a Lendva SK szlovén bajnokságot nyert csapatának kapusa lett.
   
   Szervezett bajnokságról ekkor még nem beszélhetünk. A lovászi szakosztály 1943-ban alakult meg, és készült el a futballpálya a “Szúnyog kemp” melletti erdős részen. Már egy évvel korábban együtt edzett a csapat. Amíg nem rendelkeztek megfelelő játéktérrel, Lentiben játszották mérkőzéseiket.
   
   Labdarúgóink a Déli Alszövetséghez tartoztak, ami azt jelentette, hogy Pécs környéki csapatkkal kellett megküzdeniük a bajnokságban.
   
   A labdarúgóklub létrejöttétől több néven is szerepelt. a bélyegzőlenyomatok a következő feliratokról tanúskodnak: Dunántúli Olajvidéki Sport Egyesület (DOSE), MAORT Munkás Sport Egylet, Lombik Sport Egyesület, Szikra Sport Kör, Bányász Sport Kör, Olajmunkás SE, Bányász SK.
   
   Az idegenbli mérkőzéseikre a játékosok egy nappal előbb elindultak, az olajipar által rendelkezésükre bocsátott 3 tonnás teherautóval. Platójára fabódét szereltek, abban utaztak a játékosok és a szurkolók. A szállodai és étkezési költségeket a szakosztály fizette. A szurkolók is nagy lelkesedéssel támogatták a csapatot, több mint 300-an váltottak ki pártoló tagsági igazolványt. a játékosok szabadidejükben, műszak után tartották edzéseiket. Innen elkésni nem illett, de nem is volt tanácsos, mert büntetést vont maga után.
   
   1946 után nagy változások következtek be a helyi labdarúgóéletben. A sportvezetőség több kiváló képességű játékost igazolt a felsőbb osztályokból. Ekkor került Lovásziba a fővárosból Frenák és Kránicz, más egyesületekből Finta, Mészáros, Bencsik, Fülöp, Pető és Zalán. Megszületett a mai napig is emlegetett lovászi “aranycsapat”, Zalán József, Petrovai József, Wachtl Ferenc, Aranyosi Árpád, Baka László, Kránitz Pál, Mészáros János, Hermán József, Fülöp János, Bencsik Ferenc, Oláh Rezső, Frenák Rudolf összeállításban. A bajnokságban 1947-ben 4., 1948-ban már első helyen végeztek.
   
   1950-ben egyesítették a labdarúgó bajnokságot. Az NB III országosan a megyei bajnokságok rendszerévé vált. Így került Lovászi a zalai csoportba. Az összeállítás: Tihanyi István, Németh József, Baka László, Kelemen István, Héjja Mátyás, Farkas, Hermán József, Pusztai sándor, Süket László, Süket Ferenc, Pető. Ez az együttes végig az élmezőnyhöz tartozott, de nem kerülhetett fel a második csoportba, mert Zalaegerszegen a játékvezetői hármas elfogult közreműködésével 3:0-ra kikaptak a Vörös Meteortól. Meg nem adott gól, két kiállítás, jogtalan tizeneggyes is előfordult a mérkőzésen. A labdarúgás népszerűségét bizonyítja, hogy ebben az évben megalakult a második helyi csapat is, a Lovászi Bástya, amely később Dózsa néven szerepelt. Kataonacsapatként a megyei bajnokságban játszottak néhány évig.
   
   Az ezt követő években a többször átszervezett NB III különböző csoportjaiban játszott csapatunk. 1968-tól a megyei I. osztályban szerepeltek. Az 1970-es évek elején ismét lehetőségük lett volna a feljutásra, de az akkori sportvezetőség a másik olajos települést támogatta, akik viszont nem tudtak élni az alkalommal. ekkor igazolta Szabó Lászlót a ZTE NB I.-es csapata.
   
   A mélypont 1980-81.-ben következett be, az igen gyenge játékot produkáló szakosztályt már-már a megszűnés veszélye fenyegette, kiestek a megyei bajnokságból. A gyengüléshez a TOTO-botrány is hozzájárult, ami miatt több helyi játékost eltiltottak a további játéktól. Egy rövid megyei szereplés után napjainkban a Lenti Városkörnyéki Bajnokságban játszik a csapat.
   
   TEKE
   
   A lovászi tekepálya a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) alatt épült 1944-ben. 1958-ban, majd 1967-ben bővítették, 1981-ben automatizálták a pályát. 1988-ban műanyag burkolatot kapott. A szakosztály 1953-ban alakult, az alapító tagok: Károlyi Ernő, Nyitrai Sándor, Ságh Pál, Kovács Sándor, Lengyel József, Soós Károly, Makaró Ferenc, Szabó Imre.
   
   Az 1950-es években a területi bajnokságban szerepeltek Baranya, Somogy és Zala megye csapataival. Vállalati szinten a bányász csapatokkal vívtak mérkőzéseket, így szerepeltek Siófokon, Tatabányán, Oroszlányban is. Ismertségüknek köszönhetően 1960. június 24-én a magyar női és férfi válogatott tartott bemutató edzést, ahol itt voltak az akkori csúcstartók is. Ez az esemény sok új hívet szerzett a szakosztálynak.
   
   A megyei bajnoksáot többször megnyerte csapatunk, végül 1965-ben sikerült az osztályozót megnyerve felkerülni az NB II.-be. Az akkori csapat: Ságh Pál, Margitai Lajos, Makaró Ferenc, Soós Károly, Kovács Sándor, Bocskor Sándor, Szabó Imre. Az év végére Ságh Pált Zala megye legjobb férfi sportolójává választották, ugyanakkor a csapat a ZTE mögött a második lett. 1968-tól felfelé ívelt a csapat útja. Sütő László, Ságh Pál és Szabó Imre a Miskolcon rendezett minősítési versenyen megjavította az országos csúcsot. Hazai mérkőzéseiket mind megnyerték és idegenben is gyűjtöttek pontokat. Végül a második helyen végeztek a bajnokságban. az első hely az NB-I.-be jutást jelenthette volna. A csapat magára vonta a figyelmet, meghívták a nemzeti válogatottba Sütő Lászlót és Nagy Lászlót. Sajnos az átigazolások nagyon meggyengítették a csapatot, így nem bírta a II. csport színvonalát. Az NB-III-ban az utánpótlás nevelése lett a fő cél. A fiatal tehetséges játékosokat azonban igazolták a nevesebb csapatok, itt tudták bizonyítani tahatségüket. Ernszt Gyula az FTC játékosa lett. Bali József és Nagy László a fővárosban ifjúsági válogatott, 1975-ben Ifjúsági Európa Bajnok, majd felnőtt országos bajnok lett, állandó tagja a válogatottnak Sütő László mellett. Országos hírnévre tett szert Hermán Tibor és Szabó Ferenc is.
   
   1975-től több mint tíz éven át veretlenek voltak hazai pályán. 1985-ben karnyújtásnyira voltak az NB-II-be kerüléstől, de néhány sportvezető rossz hozzáállása miatt ez meghiusult. 1986 tavaszán barátságos mérkőzésen vendégül látták a Ferencváros csapatát, akiket 6:2 arányban legyőztek. Az FTC-ben szerepelt a világbajnok Csányi Béla és az egykori lovászi játékos Sütő László is.
   
   1987-ben meghalt Ságh Pál a csapat motorja. Emlékére évente megrendezi a Zala Megyei Tekézők Szövetsége a Ságh Pál emlékversenyt. A későbbiek során a sok átigazolás miatt a csapat csak a megyei bajnokságban indulhatott.
   
   Szabó Krisztián és Bíró Attila 2000-ben aranyérmet szereztek az Országos Serdülő és Ifjúsági Bajnokságon. Szabó Krisztiánt meghívták a serdülő válogatottba és részt vett Celjén a világbajnokságon is. Az NB-I-es ZTK-FM Vas tekecsapatában három egykori lovászi játékos játszott és nyert bajnokságot: Hermán Ferenc, Szabó Krisztián és Tamás Renátó.

   
   
   http://www.lovaszi.hu/html/oldal4.htm