comments

1. 
   ingersheim

   # 2

   2011.12.31, 15:27

   A tavaszi idény közeledtével a Komádi labdarúgó felnőtt csapat vezetőedzőjét, Lukács Jánost kerestem meg egy villáminterjú erejéig.
   KH: -Milyen hangulatban zárult az őszi idény és milyen reményekkel várja a csapat a folytatást?
   LJ: -Az elmúlt idényt 26 ponttal, az ötödik helyen zártuk 32-16-os gólkülönbséggel. Ezzel az eredménnyel alapvetően elégedett vagyok, de őszintén bízom a jobb folytatásban. Csapatunk sajnos a megye II. osztályú bajnokságában kénytelen játszani, de ez nem a tavalyi szezonban elért gyenge szereplésünknek köszönhető. Alapvetően a szűkös költségvetésünkből kifolyólag nem tudtuk vállalni az I. osztályban való szereplést.

   
   www.komadi.hu/download/20100901_hirmondo_komadi_2010_febr..pdf
    
2. 
   admin pancso

   # 1

   2009.01.15, 13:56 (szerk.: 2010.02.03, 15:45)

   A leszerelt értelmiségiek már ismerték a labdarúgást és Sípos József kezdeményezésére megalakult az első labdarúgó csoport, társaság is. A felszerelést fehér vászoning, fehér nadrág kék szalagozással, szürke katonai harisnyaszár és átalakított katonai bakancsok képezték. Anyagi áldozatot Várnai, Sípos, Grósz, Morgenstern, Schlésinger nevezetű polgáraink hoztak, s a Malom melletti legelőn kimértek egy pályát, 100 m X. 55 m-est, egyik sarkánál erősen lejtett, a közelében, a Malomnál mintegy 100 db. sertést tartottak, ami kellemetlen szagot árasztott. Az öltöző a Weisz Gyula telkén lévő falerakat egyik oszlopos színje lett. Az alsó kapun áthaladva, amikor a község lakói meglátták a kivonuló, mezbe öltözött csapatot, volt megjegyzés és csodálkozás. Soha nem láttak és nem hallottak erről. Itt vette kezdetét ez a játék, az erre való felkészülés. Azért nem sikerült jobb helyen pályát létesíteni, mert T. Nagy Gyula, a legeltetési társulat elnöke ezt nem engedélyezte más helyen, egyébként sem szívlelte ezt a játékot a későbbiekben sem, de egy tanulatlan embertől nem várhattak mást, mint mondja és írja a megemlékező.
   Az első ellenfél a BUSE piros-fekete harántcsíkos mezben, szabályos felszerelésben jelent meg, hiszen régi, 1911-es alakulású csapat volt. A barátságos jellegű mérkőzések rendszeressé váltak a szomszédos települések csapataival: Vésztő, Szeghalom, Füzesgyarmat, Sarkad, Biharkeresztes, Körösladány csapatai jöttek és a mieink is mentek. Volt olyan mérkőzés, hogy a vasárnapi meccs után a fehér asztalok mellől szerdán mentek csak haza. A vacsora és az útiköltség volt az ellenszolgáltatás a megjelenésért, amelyet ha a bevétel nem fedezett, adakozó szurkolók biztosítottak, mai szóval a szponzorok, támogatók.
   Az új helyen - a vásártér környékén - kialakított sportpálya megadta annak lehetőségét, hogy a Sport Egyesület is működni kezdjen. 1927-ben elnöke Hollósy István tb. főszolgabíró, alelnök vitéz Szepesváry Károly, titkár Karácsony András, pénztáros Miskolczi József, jegyző Csongrádi János.
   Nem akadtak tőkeerős támogatók, de egyre nagyobb látogatottsága volt a mérkőzéseknek és tényleg szórakozást jelentett a lakosságnak. A játékosok ebben az időben: Csongrádi János, József, Sándor, Karácsony András, Fodor Sándor, Szegedi Károly, Trenka Gyula, Hrabovszki János, Papp Andor, Gecsei Kálmán, Nagy László, Weinberger Gyula, Rékasi Lajos, Matesz Imre, Kardos Dezső, Bethlendy Pál, Bugyi János és sokan mások is. A csapat vidéki viszonylatban jó erőt képviselt, volt olyan szezon, hogy mind a 16 mérkőzést megnyerték, pedig neves csapatok ellen mérkőztek: Csabai AK, Gyulai AC, Gyulai TE, Mezőtúri MÁV, Sarkadi Cukorgyár, BUSE, Füzesgyarmat, Körösladány, Szeghalom.
   1930 után meggyengült a csapat, sokan elmentek és abbahagyták a játékot, az edzéseket nem látogatták. Nem volt elegendő támogatás, nem sikerült tagsági díjakat beszedni, így csak a környékbeli csapatokat tudtuk fogadni, a városiakat már nem. Minden kezdeményezés kudarcot jelentett. A Fráter-kupán csak a 3. helyet szereztük meg.
   A sportfelszerelések elhanyagoltak, azok pótlására ismét műsoros esteket rendeztek. Voltak támogatók is, így egy komplett felszerelést tudtak vásárolni, 2 db. 23 szeletes új chrombőr labdára is futotta, amelyet ismeretség révén darabonként 15 pengőért tudtak megvásárolni 25 helyett. Egy hónapig erős edzéseket tartottak, taktikai foglalkozásokat is, s bejelentkezett Biharkeresztes csapata, amely igen erős volt. A látszat szerint semmi esélyünk nem volt a fiatalokkal, de igen jó játékkal 5:2-re nyertünk.
   A háborúban odaveszett az egyesület teljes készlete, nem volt semmi felszerelésük, még a kapufákat is kivágták. Szükséges volt az alapszabály átdolgozása, mert új rendeletek jelentek meg, a tagsági díjak megállapítása, de ez nem volt sikeres, mivel igen kevesen tudták a sportot támogatni, hiába sokan szerették azt. Nehéz volt a megélhetés és erre még nem futotta az embereknek. B. Nagy Gyula volt az, aki kisebb anyagi segítséget tudott adni, Bíró Berci postamester és Kolozsvári Antal postai kézbesítő is akarta a sportot és minden munkában segítséget nyújtott. Az anyagiak előteremtése érdekében ismételten a műsoros előadásokhoz, táncmulatságokhoz kellett nyúlni, sikerrel is jártak. Az asszonyok fehér vásznat szőttek, amelyből 12 rend sportfelszereléshez elegendő anyagot vásároltak meg, sportszárat és cipőket is szereztek, kapufát is biztosítottak. A férfiszabók és a szurkolók megvarrták a nadrágokat és a felsőket. Így tervezhették azt, hogy az 1947-es tavaszi bajnokságba beneveznek. A vezetőség is összeállt: Bíró Berci lett az elnök, Nagy Lajos az alelnök, Csongrádi János a titkár, a szervezést Kolozsvári Antal végezte. Mivel e személyek nem voltak a kommunista párt tagjai, Orosz Gyula pártvezető és társai nem nézték jó szemmel a vezetőség tagjait, összetételét, s már a gyűlésre odaküldték embereiket, akik átvették a vezetést, s a megválasztott régiek pedig nem működtek együtt velük. Így igen csekély sikert értek el a bajnokságban, anyagi támogatásuk nem volt, s hamar csődbe jutottak.
   Az 50-es években két csapatunk is volt: a Vörös Lobogó és a Traktor, amelyek egyesülése révén jött létre a Községi Sport Egyesület egy csapattal. A 60-as években már jó csapattá alakult, Kántor Dezső edzősége idején. Az újságok is főcímben hozták, hogy sokáig veretlenek maradtak a megyei bajnokságban. Fő támogató már ebben az időszakban is a Tsz és a Kendergyár volt, de a községi tanács is adott támogatást.
   A 70-es években meggyengült, szétesett a csapat, ismét elölről kellett kezdeni mindent. A 80-as években változóan szerepeltek a bajnokságban, volt kiemelkedően jó szezon, de amikor a csapat magára maradt - nem volt elegendő támogatás -, akkor bizony még a megyei bajnokságból is kiestek. Ebben az időben sportvezetők voltak: Szabó Lajos, Papp Lajos, ifj. Fekete Lajos, K. Nagy Balázs, ifj. Gombos János. A csapat edzői: dr. Petróczi Gábor, Szabó Imre, Komóczi Sándor, Erdei Gyula.
   Napjainkban a csapatnak jól megy, vezet a megyei bajnokságban és feljutása bizonyos. Az egyesület elnöke Pál Mihály, aki nagyszerű munkát végez, a csapat edzője Lukács János, aki pedig eredményes szakmai tevékenységet lát el. A csapat éves költségvetése 1,6 millió Ft., fő támogató az önkormányzat. A játékosok és a vezetők teljes amatőr státusban vannak, mégis kevésnek bizonyul a pénzük. Az időszak gazdasági helyzete sajnos kevés vállalkozónak, gazdasági egységnek ad lehetőséget az anyagi támogatásra.

   
   
   Forrás: dr. Makai Sándor: Komádi története és népélete, 2001.