comments

1. 
   admin bbsz

   # 1

   2015.07.10, 21:49 (szerk.: 2021.01.05, 20:25)

   Ott egy kapufa, itt két Nagy-helyzet
   
   Vác, 3000 néző
   Vezette: Márton Sándor (Varga Sándor, Szilágyi Sándor)
   Vác:
   Koszta János - Zirko Miroslav, Talapa Tibor, Csima György (Szalai Attila 38. p.) -Zombori András, Nagy Tibor, Gyimesi Attila, Víg Péter (Kerekes Csaba 74. p.), Romanek János - Füle Antal, Répási László Edző: Csank János
   Békéscsaba:
   Gulyás István - Mracskó Mihály, Ottlakán Mihály, Zahorán Zoltán - dr. Kovács Gábor, Csató Sándor, Szenti Zoltán, Csanálosi Miklós, Horváth László - Nagy István (Major László 89. p.), Miklya Zoltán (Kurucz Ádám 65. p.) Edző: Vígh Tibor
   Sárga lap: Zahorán 71. p. ; Nagy I. 88. p.
   Szögletarány: 10:4 (5:4)
   
   A szomorkás, hideg tavaszi esőben nehezen gyülekeztek a nézők, nemigen lehetett felfedezni valamiféle felfokozott hangulatot. Pedig ekkor már sokan tudták: a Fradi kikapott a Hungária körúton, megint közelebb került tehát a váciak számára a bajnoki dobogó lehetősége.
   Amiért a kezdés előtt kicsit hosszabban faggattuk a két edzőt, annak oka bizonyára érthető. Csank János egy kicsit mindig csabai edzőnek számít - s ez kiderül az ő mondandójából is.
   Csank János: - Közel sem olyan gyenge csapat az Előre, mint azt sokan hiszik. A gond? Annak idején a bundabotrány felborította a légkört, bizonytalanság lett úrrá a Kórház utca környékén. Most pedig egy kicsit pánik is van. De - ahogy a múlt héten is láttam - a csapat sokat tud futni, helyzetei is vannak. Más kérdés, hogy egy-egy ember feltűnően gyengén játszik.
   Ami a mieinket illeti, nekünk a jelenlegi pozíciónkban mindenkit le kell győznünk, én azonban a várakozással ellentétben azt mondom, ez korántsem lesz olyan nyilvánvaló, mint sokan hiszik.Ha iksz lesz, netán „sittelünk", biztos azt hiszik az amatőrök, ezt megbeszéltük Vígh Tibivel! Főképp ezért lenne jó győzni, pontosabban ezért is.
   Nem tagadom, hangulatilag nekem mindig kedves volt Békéscsaba, s közelebb állt a szívemhez, mint most Vác, noha itt sem lehet panaszom semmire.
   Vígh Tibor: - Csak azt mondhatom, hogy a szerencse elpártolt tőlünk mostanában. Most az esélytelenek nyugalmával játszhatunk, majd meglátjuk!
   
   A 6. percben egy bal oldalon kibontakozó váci támadás végén Mracskó csak felvágni tudta ellenfelét. A beívelésből jókora kavarodás lett, de Ottlakán megoldotta a helyzetet - kivágta a labdát.
   Négy perccel később Nagy István lapos lövése meglepte Kosztát, de aztán mégiscsak megszelídítette a megpattanó labdát.
   A 16. percre mindkét oldalon egy-egy szöglet kerül a krónikába, mintha alább hagyott volna a váciak kezdeti támadókedve.
   Aztán a talán legnagyobb hazai lehetőséget mentik némi szerencsével a lila-fehérek. Zombori beívelése után Füle az ötösről a felső lécre fejelte a labdát, ami aztán Csató lábáról került szögletre.
   A 26. percben Nagy I. abszolút szabadon futott középen, de nem érte el Csanálosi beszálló labdáját.
   (Egy váci szurkoló, de nem a B-középről: „Hol az a régi foci, gyerekek!?”)
   A 36. percben Csima Nagy Istvánhoz játszott, lévén, rosszul sikerült a hazaadás, a békéscsabaiak csatára ajtó-ablak helyzetbe került, de végül a váci kapusba lőtte a labdát.
   
   SZÜNET UTÁN
   nagyjából hasonlóan alakult a játék. Támadott - de most már korántsem olyan vehemenciával - a hazai gárda, míg az Előre védekezése egyre magabiztosabbá vált, persze olykor-olykor érezhető volt a pánik.
   (Ottlakán, úgy a harmadik kirúgás közben Gulyásnak: -Nézd, már elfelejtették, amit a szünetben megbeszéltünk.)
   A 65. percben az első békéscsabai csere - Kurucz lépett pályára.
   (Ennek máskor kevésbé lenne jelentősége. Csakhogy! Ádám augusztusban lesz 30 esztendős. Annak idején a magyar labdarúgás egyik legnagyobb tehetségeként tartották számon - joggal. Győrben jutott a csúcsra, a nagy Rábának is kulcsembere volt. Aztán visszatért Békéscsabára, játszott vagy inkább játszogatott. Az NB I-ben utoljára ’88 tavaszán a Tatabánya ellen játszott - csereként. Most itt a nagy visszatérés. Azonnal óriásikat repül, becsúszik, érezhető elánja. És három percen belül kétszer fejel. Ez mindennél nagyobb meglepetés. És a 86. percben - miután megforgatja őrzőjét, majdnem teljesíti egy Vácra rándult viharsarki szurkoló jóslatát, miszerint: „Majd meglátjátok, bejön Kurucz és eldönti a meccset!"
   
   A találkozó semmivel sem különbözött a tavasszal látott élvonalbeli mérkőzésektől. A felek javára szól, hogy a csúszós, vizes füvön is nagyon igyekeztek, és ezt díjazta is a közönség, még ha a végére egy kicsit el is fogyott a türelme a hazai tábornak. A békéscsabaiak meg azokat igazolták, akik úgy látják: leginkább az önbizalommal és a szerencsével állnak hadilábon. Mert jól játszottak és akár két ponttal is hazatérhettek volna. Ez ugye Vácott vendégként ma kifejezetten sikernek számít.
   
   Jó: Koszta, Talapa, Zombori, Gyimesi illetve Gulyás, Ottlakán, Csató, Szenti, Csanálosi
   
   Csank János: - Az az igazság, hogy hiába késztettük 85 percen át védekezésre ellenfelünket, inkább nekik voltak helyzeteik. Szervezőink fogtak ki gyengébb napot, a bátran kontrázó, védőinket végig bizonytalanságban tartó lilákkal szemben. Összegezve: a kispadon nem éreztem a győzelem lehetőségét.
   Vígh Tibor: - Nagyon örülünk, jól jött ez a siker. Viszonylag jól védekeztünk és az év meglepetéscsapata ellen csak örülhetünk egy 0-0-nak. Náluk egy kapufa, nálunk két Nagy lehetőség, mert ha Pista egy kicsit higgadtabb, illetve jobban összpontosít, akár felhőtlen boldogsággal vacsorázhatnánk Gödön. Persze így is biztosan jól fog esni.
   (Fábián István)
   
   3. Vác 23 13 5 5 33-23 31
   ...
   11. Békéscsaba 23 7 5 11 21-28 19

   
   
   forrás: Békés Megyei Hírlap 1991. április 29. ; futball 1989-1992