Ferencvárosi FC - Újpest FC 2 : 1
I. osztályú profi liga 1926/1927, 13. forduló
I. oszt. profi liga 1926/1927: összes
mérkőzés
ground :
Budapest, IX. ker., Üllői-úti pálya
attendance:
- Nemzeti Sport: 35.000
- Sporthírlap: 35.000
-
13' Dán Vilmos 1 - 0 1 - 1 19' Jávor Pál 
20' Lutz Lajos 60' Dán Vilmos 2 - 1 70' Takács Géza 83' Fogl József 86' Dán Vilmos
 Ferencvárosi FC
|
Újpest FC
|
|---|---|
|
coach: Tóth-Potya István |
coach: Pozsonyi Imre |
match history
- 2025.04.05 Ferencvárosi TC - Újpest FC -
- 2024.12.01 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-0
- 2024.08.17 Ferencvárosi TC - Újpest FC 1-0
- 2024.05.19 Ferencvárosi TC - Újpest FC 2-0
- 2024.02.25 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-5
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
a profibajnokság döntő mérkőzésén
A botrányos durvaságok egész sorozata csúfitotta el a klasszikusnak indult mérkőzést . Takács indította meg a lavinát, de a bíró az első félidő elején Lutz II. kiállításával elfojtotta a küzdelem elfajulását. •— A második félidő utolsó negyedórájában visszataszító faultokért a bíró egymásután állította ki Takácsot, Fogl III-at és Dánt
Ferencváros—Ujpest 2:1 (1:1)
Ferencváros: Huber— Takács, Hungler— Fuhrmann, Bukovi, Obitz— Rázsó, Pataki, Dán, Schlosser, Kohut — Ujpest. Beneda— Fogl II., Fogl III.— Borsányi, Lutz II.— Péter—Kovács, Wilhelm II., Jakube, Jeszmás, P. Szabó
Bíró: Boronkay Gábor.
Ujpest kezdi a játékot és hat percben eredménytelen kornert rúg. Majd P. Szabó vezet támadást, amilyet Takács átlátszó faulttal akaszt meg. Ez az első szabálytalanság, amelyet. • nyomon követ Lutz II.-nek Bukovin elkövetett láthatóan megtorló szándékú faultja. A bíró nem él a kiállítás retorziójával s a pályán a mérkőzés eldurvulásától való félelem nyomott hangulata lesz úrrá. A lelki depressziót a Ferencváros rázza le előbb magáról és a 15. percben egy jó taktikával felépített támadást Dán 25 méteres váratlan lövése fejez be. A labda nagy erővel vágódik a felugró Beneda kezei között a felső lécre, onnan az erős napfénytől elvakított kapus hátára esik és begurul a kapuba. (1:0)
A zöld-fehéreket felvillanyozza a gól, néhány percig támadásban maradnak, de Ujpest- ismét erősít és támadását, faulttal akasztják meg.
Fogl II. pompás szabadrúgása P. Szabóhoz kerül, ő átvágja jobbra, itt Wilhelm II. kapja a labdát, de elesik vele. Haungler, nem tudja idejében elhalászni s a szemfüles Jakube a védőjátékosok között kiegyenlít. (1:1).
Egy perc múlva Lutz II., akit a bíró már előzően figyelmeztetett, újabb faultot követ el, mire a bíró kiállítja.
A második félidő
elején azonnal észrevető, hogy a bokáján megsérült Bukovi harcképtelensége miatt a ferencvárosiak fedezetsora meggyöngült.
Úgy látszik, hogy Ujpestnek sikerül nagyobb lendületével véglegesen felülkerekedni, ám
a 15. percben Kohut lövése az ujpesti védelemben fennakad, a tumultusban a labda Dán elé kerül, aki a védőjátékosok között fordulásból a kapuba lövi (2:1).
a küzdelem kezd túlcsapni a megengedett kereteken. Az izgalom nőttön nő. Az erősen támadó ujpestiek két izben is 11-est reklamálnak hendsz címén, de a bíró nem állítja meg a játékok. A 30. percben P. Szabó pompás fejese csaknem utat talál a hálóba.
Közvetlenül ezután Kovács kerül jó helyzetbe, de Takács a 16-on elfaultolja, mire a bíró kiállítja. Nem sokkal ezután az ujpesti kapu előtt történik egy csúnya összecsapás. A támadó Kohut elesik és a rárohanó Fogl III. rajta átbukva, megrúgja őt. A bíró Fogl III.-at is kiküldi a gályáról. Közvetlenül az eset után Dán Fogl II.-t faultolja, amire őt is kiállítják. A túlfűtött izgalmat fokozza még egy veszélyesnek látszó eset, amikor
Wilhelm II.-t, a rajta áteső Sehlosser fejberúgja. A közönség szívszorongva lesi a mérkőzés végét és megkönnyebbül a biró sípjelének hallatára. „
Sporthirlap, 1927. március 21.
A bíró nem tudott idejében gátat vetni a durvaságoknak s négy játékost már csak brutalitások elkövetése után állított ki. — Bukovit szárkapocstöréssel a kórházba szállították.
A Ferencváros győzött 2:1 (1:1) arányban és most már biztos nyerője a ligabajnokságnak.
A professzionalista futballsportot a labdarúgás hűséges közönsége kegyeibe fogadta, szeretetével tüntette ki a játékosokat, s áldozatkészségével biztosította a hivatásos játékosok megélhetését. A közönség hétről-hétre a legnagyobb érdeklődéssel kísérte a ligabajnokságért folyó küzdelmet s a legimpozánsabb mértékben a vasárnap sorra került Ferencváros—Újpest-mérkőzésen tett tanúságot a futballjáték iránt táplált rajongásáról. Bajnoki mérkőzésen rekordot jelentő számban özönlötte el a közönség az üllői-uti sporttelepet vasárnap délután. Több mint 31.000 ember fizette le a belépődíjat s ha hozzávesszük a különböző címek alatt szabad belépést élvező nézőket, 35.000 főre tehetjük a látogatók számát. S ez a kolosszális embertömeg a játék szépségeit föltáró sportélvezet reményében vonult ki a sporttelepre s előkészítette lelkületét mindannak a szépnek, kedvesnek, érdekesnek és izgalmasnak a befogadására, amit egy nagyobb futballmérkőzésnek a futballjáték igaz szellemének megfelelően s a futballjáték kifejlődött kultúrájából folyóan nyújtani is kell.
Az első professzionalista bajnokság sorsdöntő mérkőzésének alakult ki a két csapat találkozója s miután a Hungária már háttérbe szorult, az volt a kérdés, vajjon Újpest csapata problematikussá tudja-e tenni a bajnokság sorsát, avagy a Ferencváros tovább halad-e, most már feltarthatatlanul a bajnokság megnyeréséhez vezető úton. Az utolsó nagy akadályt jelentette a Ferencváros győzelmi útjában vasárnapi ellenfele, viszont Újpest számára a győzelmi reménység fátyolénak föllebbenését ígérte, vagy legalább is kilátásba helyezte ez a mérkőzés. S ez izgató kérdésekre várt feleletet az üllői-uti sporttelep rengeteg embersokasága. A felelet nem maradt el. A Ferencváros 2:1 arányban legyőzte Újpestet, ezzel leküzdötte az utolsó nehéz akadályt is, ám ez csak a rideg, élettelen statisztika adatait töltötte ki, mert amit a mérkőzés a számszerű eredményen kívül adott, sportesemény méltatásának a keretébe bele nem illeszthető. A dédelgetett profijátékosok, a labdarúgás „művészei", a közönség kedvencei kiábrándító hálátlansággal fizettek. Embertelen brutalitással támadtak egymásra, véresre rugdosták egymást, kíméletlenül, vadul, semmivel és senkivel nem törődve. Nem törődve a bíróval, nem törődve a szabályokkal és azzal a 35000 főnyi közönséggel, aki közvetetlen tanúja volt az esetnek és azokkal a százezrekkel, akik napi életük folyamában helyet engedtek a futballesemények iránt való érdeklődésüknek. A játék szelleme, az ész munkája, a tehnika finomsága, a taktika gyönyörködtető szemlélete, mind mind eltűnt, megbukott, gyalázatot szenvedett a véres rugdalózásokban, gáncsokban, szóbeli és fizikai inzultusokban. S a közönség lázas izgalomban, tágra meredt szemmel nézte a szenvedelmeknek ezt a visszataszító tobzódását s még ezer szerencse, hogy legalább a tömeg uralkodni tudott magán s így elmaradtak a végzetes botrányok, amelyek pedig könnyen bekövetkezhettek volna. A rendőrség erőfeszítésének és a közönség józanságának köszönhető, hogy az üllői-uti pálya nem vált véres eseményeknek a színhelyévé s az elfajulás szigetelve maradt a játéktéren a két csapat között. Komoly sportról ilyen módon alig volt szó. Mindjárt a mérkőzés elején történt, hogy Takács, a Ferencvárosnak vadságáról ismert hátvédője lerúgta a lábáról P. Szabót, Újpest szélső csatárát. A bíró nem torolta meg a brutalitást, csupán figyelmeztette Takácsot, a következő percben azután —- retorzióképpen — Lutz II., Újpest középfödözete belerúgott Bukovinak, Ferencváros válogatott középfedezetének a bokájába. A bíró ezt sem büntette a játékos kiállításával, holott nyilvánvaló volt, hogy a visszataszító föllépésben meg volt a szándékosság. Bukovi irtózatos fájdalmában percekig a földön fetrengett, nagy nehezen lábra állott, de ettől kezdve már csak sántítva ténfergett a pályán. Csak a mérkőzés után derült ki, hogy Bukovi külső szárkapocstörést szenvedett és sérülésével a kórházba is szállították. Egyébként a 15-ik percben Dán (Ferencváros) a vezető gólt rúgta, de röviddel később Jakube kiegyenlített. A következő merényletet a szabályok, a testi épség és a közönség idegei ellen ugyancsak Lutz II. követte el azzal, hogy megrúgta Ferencvárosnak egy másik játékosát, ezért azonban már kiállította Boronkay bíró. Ettől kezdve Újpest tíz játékossal küzdött s oly elszánt erővel dolgozott, hogy még így is felsőbbségben maradt ellenfelével szemben, amelynek ezúttal kivételesen igen rossz napja volt. Lutz II. helyére Jeszmás került s Újpest négy csatárral játszva is egyre támadott. Ekkor már Ferencvárosnak is, Újpestnek is volt egy-egy gólja s a félidő befejezéséig az eredmény nem is változott. A hangulat idáig még nem is borult föl teljesen a pályán, a közönség pedig csodálkozással nézte Újpest csapatának hősies küzdelmét, viszont a Ferencváros híveit aggodalom szállotta meg, hogy csapatát vereség fogja érni.
A küzdelem csak a második félidőben vált véressé s ekkor is csak azután, hogy Ferencváros a 16-ik percben elért góljával a vezetéshez jutott. Újpest játékosai oroszlánként harcoltak, a Ferencváros védekezett s e közben ismét Takács volt az, aki Kovács újpesti jobbszélső lerúgásával a szenvedelmeket felszabadította. Takácsot a bíró kiállította , majd leutasította a pályáról Fogl III. -at, aki Kohutot rúgta mellén , és végül Dánt, aki Fogl II.-re támadt rá. Befejező akkordként Schlosszer estében az arcába rúgott Wilhelmnek , akit levittek a pályáról. Közben trénerek, nézők és klubvezetők nyomultak a játék térségre, kívül pedig a rendőrség őrködött, hogy a tömeg be ne törjön és bele ne avatkozzék a botrányos mérkőzésbe. Szerencsére a küzdelem ideje most már le is telt, a jóérzésű közönség nagy megkönnyebbülésére a mérkőzés véget ért és az öltözőkben neki láttak a vérző játékosok sebeinek a bekötözéséhez.
Így végződött a híres profi-derby, nagy szégyenére a futball-sportnak és végtelen fájdalmára mindazoknak, akik a magyar futball-sport fejlesztésére oly sok szeretetek lelkesedést, időt és fáradságot áldoztak.. S mindezeknek a nevében mi érezzük jogosultnak magunkat, hogy szigorú megtorlást követeljünk a szövetségtől,amelynek kötelessége megóvni a sportot az ilyen elvadult, alantas elfajulásoktól.
Budapesti Hírlap, 1927. március 22.
A küzdelem eredménye döntő lehet a professzionalista bajnokság sorsára
A professzionalista liga első osztályú bajnokságában a Hungária elmúlt heti veresége után már csak a Ferencváros és az Újpest játszanak olyan szerepet, amely egyik, vagy másik részére az első professzionalista bajnokság megnyerését eredményezheti.
A bajnoki lista élén a Ferencváros áll 17 ponttal, de nyomban mögötte 15 ponttal az Újpest követi, míg a többi csapat teljesen leszakadva halad a két vezető után. Érthető tehát az a határtalan érdeklődés, amely ennek a két csapatnak a holnapi egymás elleni küzdelmét várja. Ha ugyanis a Ferencváros győzedelmesen kerül ki a csatából, akkor részére teljesen bebiztosítottnak tekinthető a bajnokság, mert olyan nagy pontkülönbséggel marad a lista élén, hogy az utána következő csapatok már el sem érhetik. Ha azonban az Újpest szerezné meg a bajnoki pontokat, akkor a Ferencvárossal egyenlő lenne a pontszáma, ámde a jobb gólarányával a második helyre szorítaná le a zöld-fehéreket. Lehetséges végül, hogy döntetlen lesz a küzdelem sorsa, ami azután továbbra is a Ferencváros bajnoki esélyeit tartaná a felszínen. Akár győz az Újpest, akár döntetlent ér el, ismét nyílt marad a bajnokság kérdése, amelyre feleletet azután már csak a két aspiránsnak más csaptatok elleni eredményei adhatnak.
A Ferencvárosnak nagy előnyt jelent, hogy a saját otthonában játszik, de még ezzel az előnnyel sem látszik a mérkőzés előrelátható győztesének. A győzelem megszerzése attól függ, melyik csatársor tudja majd jobban kihasználni a kedvező helyzeteket. amelyeket a fejezetek teremteni tudnak. Újpest csatáraiban legalább olyan nagy képesség van, mint a Ferencvárosban, a védelmük pedig kétségkívül jobb a zöld-fehérek védelménél. Ha semmi különösebb zavaró esemény nem játszik közre és tisztán a tudás dönti el a győzelmet, akkor inkább Újpest győzelmében bízunk. A győzelmi kilátások azonban a Ferencvároshoz pártolnak át, ha Újpest nem tudna a teljes első csapatával kiállni. A mérkőzés iránt már régen tapasztalt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az ülőhelyeket már a hét elején eladták, az állóhelyeknek pedig annyi közönsége lesz, mint amennyi már régen töltötte be a ferencvárosi sporttelep hatalmas nézőtérségét.
Budapesti Hírlap, 1927. március 20.
Harmincegyezer néző előtt fulballellenes propaganda volt az FTC pályán
A labdarúgásnak ma is még igen sok az ellensége s számottevő sportemberek nem is titkolt ellenszenvvel kísérik a labdarúgás jelenségeit. Ez az ellenszenv azonban inkább csak a futball elfajulásainak folyománya s nem érinti a labdarúgás nívós eseményeit. Sajnos, maguk a leginkább érdekeltek, a labdarugók, akiknek ma már hivatása, tehát kenyérkereső foglalkozása a futball kultiválása, nem érzik ezt kellően át s időközönként nagyon is elítélendő bizonyítékokat szolgáltatnak a labdarúgás ellenségeinek. Egyáltalában nem csoda, hogy erős törekvések vannak oly irányban, hogy az ifjúságot eltereljék a futballtól, figyelmét más , kevésbé elfajuló sportágak felé irányítsak. Ez nemcsak nálunk van így, de magában Angliában, vagyis a futball őshazájában is, ahol az illetékes futballszövetségi szervek is foglalkoznak avval a jelenséggel, amely az ifjúságot a rugby és a lacrosse felé sodorja.
Nálunk ez a két sportág még teljesen ismeretlen, de a mostani jelenségek nagyon is alkalmasak arra, hogy a hatóságok figyelmét ráirányítsák a futballra, a mai futball veszélyeire és elfajulásaira. Egyenesen megdöbbentő volt vasárnap a futballsport főattrakciójának, a Ferencváros és Újpest közötti derby-mérkőzésnek szörnyűséges elfajulása. A brutalitások végnélküli sorozata, ez az egyetlen helyes jelző arra , ami tegnap futballjáték örve alatt történt. A ligafutball két vezető csapata oly mértékben megfeledkezett magáról, amely egyenesen megcsúfolása a sport hivatásának, a testedzésnek.
Ennek a meccsnek a szereplői értsék meg, hogy a tegnap történtekkel, amelynek harmincegyezer fizető néző volt a szemtanúja, akik nem kevesebb mint hatszázhúsz millióval áldoztak a sportnak — de nem ezért a vérengzésért — a hivatásuk jövedelmezőségét rontották el, valósággal sírásóivá váltak saját sportjuknak, amely nekik a kenyeret adja, de ezen túlmenően igen rossz fényt vet arra a kollegiális szellemre, amely a sportmérkőzésen az ellenfélben nem látja meg a sport katonáját, hanem a szembenálló kíméletlen legázolására tör.
Ez a meccs nem volt propaganda a futball számára, hanem szégyenfolt, amelyet nehéz lesz letörülni és feledtetni.
Hogy ki volt a hibás, kik idézték fel ezeket a jeleneteket, arról bizony kár vitatkozni. Az az atmoszféra, amely az idáig elfajuló rivalizálást elősegítette s a játékosokat kezdettől erős játékra állította be, arra mutat, hogy itt már a meccsre úgy álltak ki az ellenfelek, hogy nem annyira a labda, mint inkább az ellenfél volt a célpont. Vannak esetek, mikor mecscsek elfajulnak, emberileg talán némileg érthető, ha meg nem is bocsátható okokból: birói tévedés, amely sújtja az egyik csapatot, vagy véletlen döntés, amely az izgatott játékosok önkényes megítélése szerint nem felel meg a tényleges erőviszonyoknak — mindez kísértésbe hozza a játékosokat, de verekedni, magáért a verekedésért — valóságos l'art pour l'art — ez, sajnos, ennek a derby-mészárlásnak volt fenntartva.
A legjobban jellemzi a derby eseményeit az a szinte egyöntetű megállapítás, hogy a gyors kiállításairól híres Zsarnóczay bíró vezetése mellett már az első félidő közepén félbeszakadt volna a mérkőzés -— játékoshiány miatt s az utolsó játékos kiállításával a bíró egymaga maradt volna a csatatéren.
A Ferencváros győzött Újpest ellen és négy pont előnnyel vezet a ligában.
Ferencváros Újpest 2:1 (1:1)
A ligában vezető zöldfehérek tegnap igen nehéz körülmények között, de megnyerték a sorsdöntő ligameccset s evvel oly jelentős pontelőnyt biztosítottak maguknak, amely behozhatatlannak látszik, tehát az első ligabajnokságot döntötte el a futball kettéválasztása előtti utolsó amatőrbajnokság győztese javára. Ez a mérkőzés, amelynek sportértékéról, illetve ennek ellenkezőjéről már bevezetőben beszámoltunk, csak igen nehezen dőlt el a Ferencváros javára. Nagyobb lendület volt kétségkívül az Újpestiekben, akiknek csatársora, bár nagyon is korán csonkult meg a Lutz II. középfedezet kiállítása folytán szükségessé vált csapatfelforgatással, jelentősen többet és veszélyesebben támadott. Nagyon is az a látszat, hogy komplett csapattal aligha alakult volna így ki az eredmény, a valószínűleg inkább a döntetlen mellett szól, sőt ...
Kritikát mondani az egyes játékosokról nagyon is nehéz ezúttal. A fedezetsorok mindkét részről igen nagy súlyt helyeztek a támadás előkészítésére s a csatársorok iparkodtak megbirkózni az ellenfél védelmével. Itt mutatkozott be Dán, a Ferencváros sokat szidott középcsatárának értéke, akin nem fogott semmi rúgás s csapata részére a mérkőzés mindkét gólját rúgta.
Ferencváros: Huber—Takács, Hungler—Fuhrmann, Bukovi, Obitz—Rázsó, Pataki, Dán, Schlosser, Kohut.
Újpest: Beneda—Fogl II., Kogl III.—Borsányi, Lutz, Péter—Kovács, Wilhelm, Jakube, Jeszmás, P. Szabó.
Első félidő: Az első percekben nagyon is gólszagú akció Huber kapujánál. Fogl II. szabadrugásából Jeszmás élesen kapura fejel s Huber nagyon is a kapuból halássza ki a labdát. Rögtön rá corner a Ferencváros ellen. A hatodik percben a Lutz által szöktetett P. Szabót Takács leteríti s két perccel később Lutz Bukovi mellére talpal. A kivitt P. Szabó csak mintegy öt perc múlva tér ismét vissza. A tizennegyedik percben mezőny akcióból Dán váratlanul , mintegy harminc méterről élesen kapura lő s labdáját Beneda csak érinteni tudja, de megfogni már nem — l:0! Kohut akciójából corner Újpest ellen. A huszadik percben Fogl II. a félvonalról küldi szabadrúgásból P. Szabóhoz a labdát. A szélső átadását Wilhelm elengedi, de Jakube ott van és kiegyenlít — 1:1! Lutz foult vét és a bíró már ki is állítja, amibe Újpest csak nehezen tud belenyugodni. Jeszmás visszamegy középfedezetnek és a csatársorban csak négyen maradnák. P. Szabó kapufát lő, majd corner Ferencváros ellen. Foul miatt gyors egymásutánban három szabadrúgás a Ferencváros ellen, egyikből
eredménytelen corner lesz. Szünetig Kohut és P. Szabó egy-egy lövése hoz izgalmat. Félidő: 1:1
Második félidő: Kölcsönös lefutások kapusbeavatkozásokkal. Benedának van egy bravúros védése. Takács elfekteti Kovácsot. Két szabadrúgás Ferencváros ellen. Az elsőből corner, a másikból Wilhelm kapufát lő. Jeszmás elvágja Bukovit. A tizenötödik percben Obitz előreadott labdáját Schlosser Dánhoz tolja s Dán lövése ismét célt talál. — 2:1 a Ferencváros javára! Kohut több akciója, után Borsányi szabadrúgása igen veszélyes. A félidő közepétől a Ferencváros szembeötlően visszaesik. Takács megint Kovácsot foultolja, most végre ki is állítják. Pillanatról- pillanatra újabb összecsapások, alig van már olyan játékos, aki nem volna bekötözve vagy nem sántít. Fogl III. belép a már elvágott Kohutba — leküldik a pályáról. Dán a szerelő Fogl II. alsó lábszárába talpal s Fogl szerencséje, hogy idejében visszahúzta a lábát. — Dán is lemegy a pályáról. P. Szabó Obitzot legázolja, majd Schlosser lép a felbukott Kovács nyakára. Az utolsó sportesemény egy corner Ferencváros ellen.
Pesti Hírlap, 1927. március 22.
Az első ligában holnap csak két pontküzdelmet tartanak meg. A Ferencváros és Újpest találkozása a ligafutball derbymeccse, vagyis ugyanaz a nagy esemény, ami annak idején az MTK—FTC volt. Ferencváros két pont előnnyel indul a küzdelembe s a saját pálya kétségkívül jelentős előnyt jelent a sorsdöntő mérkőzésen, de ezek a nagy meccsek majdnem mindig teljesen nyíltak s csak ritkán van határozott favoritjuk.
Ezúttal is ez a helyzet. Ferencvárosnak kitűnő a támadást előkészítő fedezetsora, Újpestnél kimagaslik a közvetlen védelem; a zöld-fehéreknél megbízható, de szürke a védelem, a liláknál ilyen a fedezetsor; a csatársor kétségtelenül az otthon játszó csapatnál egységesebb, de egy-egy sikerült szöktetés gólhelyzetet biztosíthat Újpestnek is.
Hogy mégis melyikök győz? Tippet csak - drukkerek adnak- s a túlóvatos ellendrukkerek. Valamivel nagyobb a Ferencváros esélye, de éppúgy győzhet Újpest is, s a döntetlen sincs kizárva az előreláthatóan nagyon óvatos játék mellett.
Ferencváros győzelme az első ligabajnokság elsőségét eldöntené, Újpest sikere pedig nyílttá tenné a finisht a derbymeccs két résztvevője között.
Pesti Hírlap, 1927. március 20.
A Ferencváros—Újpest- mérkőzés 2:l-es eredménye valószínűleg végérvényesen eldöntötte az első professzionista bajnokságot. A Ferencváros némi szerencsével megnyerte a mérkőzést, de mert ezt a szerencsét tizenegy játékosának sérüléssorozata kísérte: meg érdemeltnek kell mondanunk a zöld-fehérek győzelmét.
Harmincötezer ember helyezkedett el az Üllői úti pálya tribünjein, — a játék nem volt
méltó a harmincötezer nézőhöz. Pataki és Fogl III. sorsolt. A szerencse a Ferencvárosnak kedvezett, Újpest széllel és nappal szemben startolt. Az első pár perc mezőnyjátékkal telt el. A Ferencváros formás támadással indult, de a támadás erőtlenül visszapattant a Fogl-gátról. A játékot zavarta a szél, de úgy látszott, a játékosok kétségtelen tudása megbirkózik a zavaró momentumokkal, s a döntőmérkőzéshez méltó sport fog kifejlődni.
A hatodik percben Takács a labdával együtt elrúgta P. Szabót, s ez a szándékosnak alig nevezhető fault egyszerre felszabadította a közönség viharját. Felzúgott az első: Kiállítani! P. Szabó összeesett, azután — mikor a vihar elmúlt — felkelt és nyugodtan tovább játszott.
Mintha az őszi Ferencváros—Újpest-mérkőzés első perceit láttuk volna, akkor is Bukovin indult meg a durvaságok sorozata. Most Lutz II nekiment a ferencvárosi centerhalfnak, s bár a labda már nem volt nála, kíméletlenül belerúgott. Bukovi ájultan zuhant a földre. Fellocsolták, ismét játszani próbált. Ekkor térden rúgták, majd a bokáján szenvedett sérülést, ezzel lehetetlenné tették számára a játékot. Mikor Lutz II. másodszor próbálta elkaszálni Bukovit, Boronkay bíró megelégelte a mészárlást, kiállította az újpesti centerfedezetet.
Közben a játék teljesen eldurvult. Dán váratlan hatalmas lövése hálót ért, a Ferencváros vezetett, de Újpest Jakube védhetetlen labdájával kiegyenlített. A mérkőzés l:l-re állt, de — játék már nem volt. Nem volt egy egészséges
akció, nem volt egy szép passz, nem volt egy átgondolt sakkhúzás, mindenki szabadulni akart a labdától, mert a játék már kifejezetten emberre ment.
A Ferencváros, amely fizikumban jóval gyengébb, mint ellenfele, nem bírja az embertelen iramot, teljesen visszaesik. Újpest tíz emberrel is támad. Az első félidő végén, a szünetben kötözőhely képe volt a ferencvárosi öltözőnek.
A második félidő öldöklő iramban indul. Újpest kitartóan támad, úgy látszik: elkövetkezett az a félóra, mely a Hungáriát gázolta le egy hét előtt. De a Ferencváros kétségtelenül jobban ura a labdának, ilyen ellenféllel szemben alig érvényesül a kifárasztás taktikája. Újpesti támadások közepette ugrott ki Dán a két Fogl között, s bár közben jobbról és balról rúgták, védhetetlenül a hálóba helyezte a Ferencváros második, győztes gólját.
Ami ezután történt, annak már semmi köze nem volt a futballhoz. Botrány botrányt ért, a legdurvább faultok estek. Alig volt pillanat, mikor ne fetrengett volna valahol egy játékos a földön. Bukovi már alig áll a lábán. A Ferencváros Schlosszert is védelembe vonja. Schloszszer különben az egyetlen ferencvárosi játékos, akivel kímélettel bántak. Labdacsapkodás és — durvaságok az egész vonalon.
Takácsot egy különben jelentéktelen fault miatt kiállítják.
Fogl III alaposan megtapossa Kohutot: kiállítják.
Dán, akit másfél félidőn keresztül tönkre rúgtak a Foglok, »beszáll« Fogl II-be: kiállítják.
A közönség és a játékosok egyforma örömmel fogadják a bíró sípjelét, mely a mérkőzés végét jelzi.
A mérkőzés után a mentők jöttek és elszállították Bukovit, a zöld-fehérek centerfedezetét.
Dánt megvizsgálták. Tíz erősebb, négy kisebb rúgást és a vállán egy hatalmas harapást
találtak.
Hungler II nyakán fojtogatás nyomai látszottak.
Futballderby? — Nem. Mészárszék...
Pesti Napló, 1927. március 22.
(Saját tudósítónktól.) A Hungária fokozatos, majd rohamos hanyatlása a Ferencváros és a hatalmas lendülettel élretörő Újpest rivalizálásává avatta az első magyar professzionista bajnokságot. A bajnoki mezőny legkiegyensúlyozottabb. legjobban összedolgozott, legjobban felépített együttese, a Ferencváros és Újpest képviseletében a fiatalok kevésbé stílusos, de veszélyes csapata mérkőzik vasárnap
délután az üllői-úti pályán. Újpest átvette a Hungária szerepét. Legyőzte minden tavaszi ellenfelét, szorosan megmaradt a zöld-fehérek mögött, megőrizte két pontnyi hátrányát, hogy egyetlen mérkőzéssel is vitássá tehesse a Ferencváros bajnokságát. Ezt a mérkőzést tűzték ki vasárnapra s a meccs elé a Ferencváros és Újpest híveinek tábora egyforma bizalommal tekint.
A Ferencváros március 20-án elkönyvelheti a bajnokságot, ha legyőzi Újpest csapatát. Ezzel a győzelemmel négy pontra növekedne a zöld-fehérek előnye : ennyi előnyt igen nehéz behozni olyan csapattal szemben, mint a Ferencváros.
Ha Újpest győz: gólarányával a Ferencváros elé kerül az első helyre és csak a további fordulók során dől el, hogy a zöld-fehérek, vagy a lila-fehérek kapják-e meg az első profibajnokság szalagját.
Eldöntetlen esetén továbbra is nyílt a verseny. A Ferencváros ebben a nyílt versenyben két tiszta pont előnnyel futna Újpest előtt.
A mérkőzés favoritjának a Ferencváros csapatát kell tekintenünk. Újpest nagy eredményeket ért el a tavaszi szezonban, de eredményei semmivel sem jobbak, mint a zöld-fehérek győzelmei, sőt, ha a csapatok kijegecesedett, állandó formáját tekintjük: ilyen kialakult, állandó formáról csak a Ferencváros csapatánál beszélhetünk. Elég rámutatnunk arra, hogy Újpest csak némi szerencsével tudta legyőzni a múlt vasárnapi mérkőzés második félidejében teljesen összeomlott Hungáriát.
A csapatokat részekre bontva, csak a közvetlen védelmek összehasonlításánál találunk
előnyt Újpest számára. A Beneda—Fogl II.- Fogl III. közvetlen védelem jobb, mint a Huber-Takács—Hungler II. közvetlen vedelem. Legalább elméletben jobb. Hogy gyakorlatban jobb lesz-e? ezt a gyakorlat dönti el. Igen kevés különbség van e között a két közvetlen védelem között.
A half sorok összehasonlításánál a Ferencváros fölényesen győz. A Fuhrmann—Bukovi— Obitz halfsornál, mint egységnél talán csak a Borsányi—Bukovi—Obitz válogatott halfsor jobb egy árnyalattal. A zöld-fehérek half formációja után messze elmarad az újpesti Borsányi-— Lutz II.—Péter halfsor, mely vasárnap már bebizonyította, hogy a fejlődésben egyelőre csak a rombolásnál tart, a passzolás, a csatársor támadásba lendítése még meghaladja az erőit.
Az újpesti csapatnak a csatársor a gyengéje. Ebben a csatársorban igen jó erők vannak. Kovács, az új jobbszélső egy év alatt befuthat a válogatott csapatba is. Wilhelm II. veszélyes játékos, Jakube jó taktikus — ha hagyják taktikázni - Jeszmás a tank, mely tör, zúz, gázol, de — múlt vasárnap legalább így volt — kapu előtt nem sokat ér. P. Szabó — nagyon veszélyes csatár. Jó erőkből álló csatársor: mint egység — nem egységes. Ez Újpest támadólánca.
A Ferencváros csatársorában csak a két szélső, Rázsó és Kohut veszélyességét szokták elismerni, a közhit különben az első osztály egyik leggyengébb csatársorának hirdeti a zöld-fehérek Rázsó—Pataki—Dán—Schlosser— Kohut támadóláncát. Érdekes, hogy ez a gyenge csatársor minden vasárnap 4—5 gólt lő és a zöld-fehérek minden mérkőzését fölényes biztonsággal dönti el a Ferencváros javára...
Mindezeket egybevetve, a Ferencváros 1—2 gólos győzelmét várjuk
A B. tribün ülőhelyeit, körülbelül 2000 darabot, a helyszínen, a jegypénztárnál, délelőtt 10 órától kezdve árusítják.
Pesti Napló, 1927. március 20.
Harminc-, vagy még ennél is többezer ember gyűlt össze vasárnap délutánra az Üllői úti sporttelepen, hogy szemtanúja lehessen a professzionista bajnokság két legjobbnak minősített csapata döntő jellegű mérkőzésén. A sporttelep magas tribünjeit, a széles körlépcsőket zsúfolásig megtöltő embertömeg tagadhatatlanul impozáns látványt, nyújtott és minden jelenlevőt egyaránt megfogott. Sajnálattal kell leszögeznünk azonban, hogy a sport krónikása számára túl ezen a megkapó látványon más meglátásra érdemest nem is nyújtott a verőfényes tavaszi délután. Mert ami az embersövényen belül történt, azt csak a katasztrófák tudósítója tudná megfelelően ecsetelni.
Sporttudósításra készültünk föl, de valóságban csak tömeges sérülésről tudunk beszámolni a Ferencváros—Újpest-mérkőzéssel kapcsolatban. Huszonkét többé-kevésbé fiatalember állott föl egymással szemben, hogy nemes küzdelemben tegyenek tanúbizonyságot sportügyességükről, fölkészültségükről, de a játék hatodik percében már csak önmagukról megfelejtkezett duhaj legények száguldtak föl-alá a pályán és percenként vészesen hangzott föl az összecsapódó csontok ropogása.
A vasárnap délután történtekhez a sportnak semmi köze nem volt. Sportegyesületi cégér alatt működő kereskedői vállalatok megfizetett alkalmazottai csaptak itt össze, hogy gazdáik részére a nagyobb profitot maguk részére a kilátásba helyezett prémiumpénzeket biztosítsák.
Nekünk ezekhez az üzleti harcokhoz alapjában véve semmi közünk sincs. Még azt sem nehezményezzük, hogy az emberek tízezrei belépődíjakban fizetett obulusaikkal nyújtanak segítségét az üzletmenet zavartalan biztosításához. Ezt ők még ma szórakozásnak tartják, egészen bizonyos, hogy előbb-utóbb önmaguk előtt is röstelkednek majd az efféle szórakozás keresésért. Bennünket az egész csak annyiban érdekel, hogy elképzelhetetlennek tartjuk a jövőre, hogy itt fényes nappal harmincezer ember szeme láttára a rendőrség jelenlétében tömegsérülést előidéző kereskedelmi vállalkozást lehessen folytatni. Ez ellen tiltakozunk. Ezeknek a magukat sportegyesületeknek nevező vállalkozásoknak megvan a maguk szövetsége, csináljon az rendet a portáján. De ha erre nem lesz képes, úgy felügyelet alá kell helyezni a professzionista mérkőzéseket és ha másképpen nem megy, így kell véget vetni a tömeges baleset előidézésnek.
Ferencváros—Újpest 2:1.
A professzionista bajnokság kimenetelére döntő jellegű mérkőzés a megbotránkoztató és
visszataszító látványok sorozatát nyújtotta. A játékosok durván rontottak egymásnak, a legtöbbjét lerúgták, négy játékost a bíró kiállított. Ilyen körülmények között természetesen az eredmény sem lelhetett reális.
Népszava, 1927. március 22.
Népszava, 1927. március 20.
Közel két évtizeden át még gondolni sem mertek arra a futballrajongók, hogy a zöld-fehéreken és a kék-fehéreken kívül még mások is beleszólhatnak az első osztályú bajnokság soraiba. Az idén azután a legközelebb eső vidékről, Újpestről törtek előre a lilák, akik sorozatos győzelmek után a Hungáriát is leverve, a futball-derbyvé avanzsált vasárnap i mérkőzésben a Ferencváros ellen vívták sorsdöntő csatájukat, de azt, bár föltétlenül jobbak voltak, mint a nagynevű ellenfeleik elvesztették.
A két kiváló ellenfél viaskodása nagyszerű sportot ígért, de néhány fanatikus játékos olyan vad stílusban tört a győzelemre, hogy a sérült játékosokat átlag ötpercenként kellett a pályáról behurcolni és eszméletre téríteni. Hogy a fölhevült közönség, amely két ízben is betört a pályára, nagyobb botrányt nem provokált, az a kivezényelt és már sok hasonló vihart látott rendőrség érdeme.
A mérkőzés lefolyása:
Több, mint 30.000 fanatikus néző előtt, Boronkay Gábor bíró vezetésével, az alábbi összeállításban ütközött meg a két legerősebb proficsapat:
Ferencváros: Huber – Takács, Hungler – Fuhrmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Pataki, Dán, Schlosser, Kohut.
Újpest: Beneda – Fogl II., Fogl III. – Borsányi, Lutz II., Péter – Kovács, Wilhelm II., Jakube, Jeszmás, P. Szabó.
A rendkívül nagy jelentőségű küzdelem első felében Újpest szél és nap ellen játszik. Ennek ellenére rögtön támadóan lép föl és már a 2. percben Fogl II. ideális szabadrúgása Jeszmás fejéről olyan erővel vágódik Huber kapuja felé, hogy csak a legnagyobb nehézséggel lehet a labdát elfogni. Sorozatos újpesti akciók után a 4. percben Hungler kornert vét, ebből azonban gól még nem születik. Csak a 6. percben van a Ferencvárosnak alkalma komoly előretörésre, de az erélyes akció a Fogl-hátvédpár vonalában meg is állt. A 7. percben Takács csúnyán elrúgja P. Szabót, aki ájultan terül el a földön. Trénerek, masszőrök, orvosok szaladnak a pályára és miután a sérülés súlyosabb, P. Szabót kiviszik a pályáról. Bírói intés… szabadrúgás… és folyik a játék tovább, de csak egy percig, mert az előbbi sérülésért revánsul Lutz II. teríti le Bukovit, a Ferencváros legkiválóbb játékosát, aki ettől fogva hatalmasan megdagadt bokájával csak statisztál. Erre megismétlődik az előbbi jelenet a pályán. A játékosok izgatottan szaladnak egymásra, a vérmesebb nézők is betódulnak a „hadszíntérre” és egy pár pofon is eldördül az állóhelyen, úgy, hogy a rendőrség csak nehezen tudja a fölbomlott rendet helyreállítani.
Tovább folyik a küzdelem. A 10. percben meleg helyzet támad az újpestiek kapuja előtt, de a védelem még idejében tisztáz. További ferencvárosi támadások után a 13. percben Dán 20 méteres lövéssel ideális gólt lő.
Újrakezdés után Jeszmás és Lutz II. túl erélyes játékkal próbálnak eredményt elérni és ezért hatalmas pfujolásban van részük. Az újpestiek ellenakciói mind veszedelmesebbek lesznek és végre a 19. percben Jakube sikeresen kiegyenlít: 1:1. Ez az eredmény Lutz II.-t, egy „csonttörő család” tagját elvakítja és miután már harmadik esetben gáncsolja el ellenfelét, a bíró kiállította (20. perc). A félidő hátralevő részében az újpestiek fölénye mindjobban kidomborodik, ami különösen a briliáns formában levő P. Szabónak és Jakubenak az érdeme. Gólt azonban nem tudnak elérni, bár több korner esik a Ferencváros terhére. A zöld-fehérek ellentámadásai vértelenek, részben azért, mert Kohutot elhanyagolják, a túlságosan foglalkoztatott Rázsó pedig ezúttal is a mezőny kimagaslóan legrosszabb embere volt. Az első 45. perc tehát 1:1 arányban döntetlenül végződött.
A második félidő is az újpestiek erélyes akcióival kezdődik. A kemény iramú játékot a 7. percben Takács faultja akasztja meg, ami nagy zajongást vált ki az újpesti drukkerekből, mert Kovácsot pont lövőhelyzetben hozta a földre. Párperces ferencvárosi offenzíva következik ezután, de az eredmény késik, mert Rázsó lehetetlen dolgokat produkál. A 15. percben végre egy egészséges lerohanás és a labda Obitz és Schlosser érintése után Dánhoz kerül, aki fordulásból „iskolaszerű” gólt lő és ezzel megpecsételi a mérkőzés sorsát: 2:1. Ami ezután következik, annak semmi köze a futballhoz. A Ferencváros megelégszik az elért eredménnyel és teljesen védő játékot folytat. Schlosser negyedik halfnak megy és ennek az a következménye, hogy a zöld-fehér csatársor teljesen megbénul és szinte egy kapura folyik a játék. A ferencvárosi hátvédek tele vannak labdával és ez érthetően idegesíti őket, de különösen Takácsot, aki egy újabb leterítés után Lutz sorsára kerül, a bíró őt is kiállítja (25. p.) Két perc múlva már Jeszmás faultol, rá egy pár pillanatra pedig Fogl III. gázolja el Kohutot. Egyszerre nagy kavarodás támad a pályán. Civilek, rendőrök szaladnak a „tett” színhelyére s amikor a bíró is odaér, Fogl József is a kiállítottak sorát szaporítja (38. p.). Közben a labda megunva a vad hajszát, fölmondja a szolgálatot. Új labda kerül a játékba, de alig tesz meg 20 méteres utat, Obitz hever a földön, majd viszonzásul Dán ugrik Fogl II. lábszárára, a bíró természetesen őt is eltiltja a további „játéktól” (41. perc). Az utolsóelőtti percben még Slózi rúgja fejbe (igaz, hogy véletlenül) Wilhelmet és amikor már alig van ép ember a pályán, a „nemes” küzdelemnek vége.
A Ferencváros vezet 21 ponttal. 2. Újpest 17 p. 3. Hungária 11 p. 4. Bástya 11 p. 5. Sabaria 11 p. 6. Vasas 10 p. 7. III. ker. TVAC 10 p. 8. Kispest 10 p. 9. Nemzeti 8 p. 10. Budai „33”-as 7 p.
huszadikszazad.hu