Újpesti Dózsa SC - Aberdeen FC 2 : 0
KEK, negyeddöntő
referee :
Tokat Talat (Törökország)
attendance:
- afc.premiumtv.co.uk: 29.000
- Népsport: 30.000
-
49' Kisznyér Sándor 1 - 0 79' Herédi Attila 2 - 0 
89' McLeish Alex
 Újpesti Dózsa SC
|
 Aberdeen FC
|
|---|---|
|
|
|
coach: Temesvári Miklós |
coach: Ferguson Alex |
match history
- 1984.03.21 Aberdeen FC - Újpesti Dózsa SC 3-0
- 1984.03.07 Újpesti Dózsa SC - Aberdeen FC 2-0
Ott voltak:
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Igaz... A Dózsa ezen az estén 2-0-ra legyőzte a KEK védőjét, a Szuper Kupa-győztest, s ezzel ismét olyan eredményt ért el, amely ámulatra készteti kontinensünk futballrajongóit. "Csoda" — bukna ki önkéntelenül is az ember száján, de azonmód vissza is szívja, mert rádöbben, hogy ez a kifejezés kezd elcsépeltté válni a Dózsa kupaszereplését illetően, hogy ugyanezzel a szóval próbáltunk rácsodálkozni az újpestiek Köln elleni bravúrjára is.
Fölösleges a köntörfalazás: nagyon féltettük a lila-fehéreket ettől a megméretéstől. A magunk eszközeivel el is követtünk mindent, hogy levegyük a vállukról a felelősséget. Nyomasztó terhet cipelt amúgy is a csapat legutóbbi továbbjutása óta. Magára maradva őrizgette labdarúgásunk tekintélyét a nemzetközi porondon, de titokban azért mindenkiben ott bujkált a gondolat: "Hát azért csak meg kellene próbálni!" Ha azonban követelményként állítottuk volna az Aberdeen legyőzését, ha a közvélemény elvárta volna a sikert, ez valószínűleg olyan terhet rakott volna a csapatra, amely alatt talán összeomlik. Nem magától értetődő ugyanis, hogy egy magyar együttes legyőzze — akár otthonában is — Európa szupercsapatát!
Hogy szétszakadjon a háló
Az Aberdeen együttese — igen sok szimpatikus vonása mellett —, arról is nevezetes, hogy rendkívül lojális az edzőivel. A klub több, mint százéves fennállása óta nem volt példa arra, hogy idő előtt szerződést bontott volna, akár csak eggyel is. Alex Ferguson, a "nagy mágus"; a sikerek fő letéteményese, a legkevésbé számíthat efféle bánásmódra. Mégis, aligha szeretett volna bárki is a helyében lenni a mérkőzés után. Mire gondolhatott például a menedzser, amikor csapata legkitűnőbb játékosa, Strachan, később pedig Black ordító gólhelyzetben hibázott? Mit érezhetett, amikor Kisznyér kitűnően meglőtt, mégis védhető szabadrúgását Leighton nem tudta hárítani? Nem nehéz kitalálni, nyilván forrt benne a tehetetlen düh. Nyilván megvillant agyának valamely zugában, hogy az edző a legkörültekintőbb felkészítés ellenére is kiszolgáltatott játékosai baklövéseinek. A maga módján ki is fejezte nemtetszését: kapusáról alaposan leszedte a keresztvizet, a másik két "bűnöst" pedig idő előtt zuhanyozni küldte. Meglehet, Skóciában fel is mentik Fergusont a fiaskó alól, elképzelhető, hogy most erre a három játékosra zúdul odahaza a harag áradata, mi mégis úgy gondoljuk: a skótoknak — beleértve az edzőt is —, közösen kell viselniük a felelősséget. Azért, mert rosszul mérték fel az esélyeket, azért, mert lebecsülték az Újpesti Dózsát! Végzetes hiba volt!
Kezdődött azzal, hogy az aberdeeniek már eleve lefutottnak vélték ezt a mérkőzést. Minden megnyilvánulásukból arra lehetett következtetni, hogy ebben a fordulóban csak a vörös mezesek futballozhatnak. A brit tévétársaságok csak háromperces összefoglalót kértek a meccsről, a skót küldöttség csak a mérkőzés előtti nap délutánján érkezett a magyar fővárosba, edzésükön is látható volt a határtalan magabízás. És erről csak a mérkőzés hajrájában voltak hajlandók "leszokni".
A játékosok egyszerűen nem hitték el, hogy baj érheti őket. A régóta veretlen csapat kapusa nem hitte el, hogy gólt kaphat a Megyeri úton. És a többi játékos sem hitte. Valamiféle "Hogy jönnek ezek ahhoz, hogy erőlködjenek?!" - típusú magatartás tükröződött minden mozdulatukon. Amikor például Strachan egy tényleg káprázatos támadás végén Szendreit is elfektette, s ott tátongott az orra előtt az üres kapu... Mozdulatairól szinte lerítt, mire gondol: "Na, idefigyeljetek, kisfiúk, így kell ezt csinálni aberdeeni módra!" Látszott rajta, hogy most akkora gólt akar rúgni, hogy szétszakadjon a háló, hogy recsegjen, ropogjon minden, hogy ezek a kimondhatatlan nevű játékosok végre rádöbbenjenek arra, hol a helyük. Lőtt is akkorát, hogy a kapufáról az oldalvonalon túlra pattant a labda...
Herédi megmakacsolta magát
Mindez azonban nem lett volna elegendő a nagyszerű sikerhez, ha a Dózsa nem nő fel tudatilag, érzelmileg ehhez a nagy csatához! A mérkőzést beharangozó cikkünkben azt a címet adtuk, hogy Ledöfik-e a Dózsát is az aberdeeni "darazsak"? Stílszerűen most úgy fogalmazhatnánk: a Dózsa kihúzta a darazsak mérges fullánkját. Nem járnánk messze az igazságtól, mert annak ellenére, hogy a skótok néhány esetben így is bizonyították klasszisukat, hogy gólokat szerezhettek volna, mégis tény: az Újpest ezúttal önmagát túlszárnyalva kényszerítette megadásra a szupercsapatot. Próbáljuk feltárni az eredmény okait a másik oldalról!
TEMESVÁRI MIKLÓSTÓL már megszokhattuk, hogy kitűnő érzékkel lesz úrrá a kilátástalan körülményeken. Így volt ez akkor is, amikor szinte a tartalékcsapatával győzte le a Népstadionban 3-0-ra a Ferencvárost, amikor nehéz helyzetben diadalmaskodott a Dózsa a legutóbbi MNK döntőjében, amikor a csapat kiverte az AEK Athént, amikor a Köln volt az ellenfél. Most például szintén a sérülések és Sarlós kiállítása miatt megtizedelt együttesét kellett valahogy "összedrótoznia". Az edző elképzelésed a gyakorlatban többnyire ezúttal is "bejöttek". Persze, a legjobb elképzelések sem érnek fabatkát sem, ha a játékosok nem azonosulnak vele, ha nem mozgósítják minden erőtartalékukat...
KARDOS JÓZSEF elméletileg középpályás volt, de játszott mindent, ami csak "belefért". Ha kellett, hátul rombolt, fejelt, ütközött, máskor ötven métereken hozta fel nagy energiával a labdát, ha úgy adta a helyzet, elöl veszélyeztetett. Nagyon hasznos és nagy munkát végzett.
FEKETE LÁSZLÓ a kölni mérkőzés főhőse lett a két gólban való tevékeny részvételével. Most mégis jobban játszott. Nagyon meg akarta mutatni. Látszott, a kapitányi karszalag is kötelezi. Megküzdött minden labdaátvételért, lefordult őrzőjéről és rakétás rajtokkal tört előre mindkét oldalon. Hitet öntött társaiba.
TÖRŐCSIK ANDRÁS nem villogott többet, mint egy átlagosra sikeredett bajnoki mérkőzésen. De más általában bemutatni néhány cselsorozatot, adni egy-két jó labdát, s egészen más ugyanezzel megnyugtatni a társakat, s helyzetbe hozni őket egy világhíres gárda ellen! Igaz, hogy csak néhány, de vitathatatlanul klasszisra valló megmozdulásával egy idő után kissé elgondolkoztatta a skótokat.
HERÉDI ATTILA a legnagyobb talány. Jobbára csak azt várták tőle, hogy bátran ütközzön, szereljen, de az "isten szerelmére!" mielőbb szabaduljon a labdától. Háromszor keveredett Leighton kapujának közelébe. Egyszer jó helyzetből mellé durrantott, másodszor ugyancsak kecsegtető szituációban elbizonytalanodott és kapura törés helyett rosszul passzolt, harmadjára azonban "megmakacsolta magát". Olyan elszánt lendülettel száguldott kapura, olyan profi gólt lőtt, mint a "legnagyobbak". Ha egy külhoni szakember csak ezt a gólját látja, alighanem így sóhajt fel: "Ilyen középpályás kellene nekem is". Most magára kényszerítette a közvélemény figyelmét. Rajta áll, hogy ezt a megmozdulását egyetlen ihletett pillanatként, vagy pedig egy szép pályafutás kezdeteként értékeli-e évek múltán ugyanez a közvélemény.
Lelki teher nélkül
Nagy mellény és hibák a másik oldalon, okos taktika, maximális helytállás a Dózsa részéről -, talán így fogalmazhatók meg a nagyszerű siker eredői. De ezek a tények rámutatnak egy másik fontos felismerésre is. Ha tisztességesen készül egy csapat - s az Újpest korábbi gyengébb szereplése ellenére is nyilvánvalóan ezt tette -, akkor nincs félnivalója az európai mezőnyben, s bravúrosan szerepelhet akár a legjobbak ellen is.
Most a lila-fehérek nagy lehetőség kapujába jutottak. Ez az eredmény mindenképpen kockáztatásra kényszeríti az otthonában még félelmetesebb Aberdeent. Ha pedig a Dózsa gólt szerez...
Igen, megvan az esély, mégse eresszünk túlságosan "hosszú fogakat!" Amiképp eddig sem tettük, most sem szándékunk ráaggatni az újpestiekre az esélyesség nyomasztó terhét. Csupán a tisztes helytállást kérjük Aberdeenben is, többi csapatunktól pedig e példa nyomán hasonló elszántságot a dolgos mindennapokon. Csak az ilyen sikerek adhatják vissza a magyar szurkolók magyar futballba vetett hitet!
Népsport, 1984. március 09.
Denis Law: Hősköltemény
Hogy mi történt valójában Aberdeenben az elmúlt két év alatt, azt aligha tudjuk meg. Az sem valószínű, hogy a mindenható menedzser, Alex Ferguson bárkinek is bővebb felvilágosítást adna a csoda természetrajzáról. Mi csupán a tényt konstatálhatjuk, no meg a két esztendő alatt tönkrevert ellenfelek meghökkenését. Még mielőtt azonban erre rátérnénk, próbáljuk megérteni a honfitársak érzéseit. Aberdeent persze majd szétveti a lokálpatrióta büszkeség. A honpolgárok pulzusa szaporábban ver, ha futballistáikról esik szó, márpedig ez napjában többször is megtörténik - nemcsak a városban, hanem Skócia-szerte.
Rod Stewart, a világhírű skót popénekes, ha csak teheti, mindig ott van a vörös mezesek mérkőzésein, nem sajnálja a több órás repülőutat sem, hogy megnézze kedvenceit. Ö aligha panaszkodhat mellőzöttségre, napjában több ezer szerelmes levelet kap, egy ízben mégis így sóhajtott fel a hajdan futballistának készült szupersztár: "Az Aberdeenben focizni... Az lenne csak valami!"
Denis Law, az egykori világválogatott, aranylabdás futballista, aki soha nem felejtette el, hogy vérbeli skótnak született, ekképp fakadt ki a KEK megnyerése után: "Történelmünk legszebb napjait idéző hősköltemény volt, amit ezek a fiúk véghez vittek!"
Jock Stein skót szövetségi kapitány, aki az utóbbi időben nagy előszeretettel sorozza be a válogatottba az aberdeeni játékosokat, így nyilatkozott a csapat képességeiről: "Az Aberdeen olyan csatahajó, amelynek minden fedélzetén túl sok nehézágyú kész a bevetésre."
Martos: Nyomasztó volt...
A skót szövetségi kapitány nyilván tudja, mit beszél, tisztában van játékosai képességeivel. Egyáltalán nem tűnik honfiúi túlzásnak, amit mondott, főként akkor nem, ha az aberdeeni "darazsak" előtt még a világhírű ellenfelek is kalapemelésre kényszerülnek.
Alfredo Di Stefano, a Real Madrid edzője például ily módon fejezte ki döbbenetét a 120 perces KEK- döntő gyilkos, fiai számára vereséggel végződött csatája után: "Az utolsó félórában csak a hátukat láttuk ellenfeleinknek. Félelmetes ezeknek a skótoknak az állóképessége, jobb, mint bármely szigetországi csapaté. Nincs mese, le kell vinnünk a konzekvenciákat."
Martos Győző tavaly tavasszal a belga Waterschei csapatában a pályán, saját bőrén tapasztalhatta, mit jelent az Aberdeen ellen futballozni: "Egy pillanatig sem volt esélyünk ellenük. Olyan simán vertek meg 5-1-re, mintha két osztály különbség lett volna köztünk, pedig akkor mi már a döntőbe jutásért játszottunk. Nyomasztó érzés volt. Szétfutottak, legyalogoltak bennünket. A fejelőkészségük pedig egészen lenyűgöző volt. A belga védők nemzetközi viszonylatban is kitűnően fejelnek, ezek a skótok azonban mintha gumiasztalról rugaszkodtak volna el. Idegesítő volt... Mindig csak alulról láttuk őket..."
Fenyő Miklós popénekes rajongásig szereti a focit, nem véletlen, hogy képmagnóra vette a KEK-döntőt. A kazettát, miként Martos is a magáét, az újpestiek rendelkezésére bocsátotta: "Nem bántam meg, hogy felvettem a meccset. Imádom a brit futballt, de az Aberdeen szerintem jobb, mint akármelyik angol csapat. Legalább tízszer néztem végig azt a meccset, "kívülről fújom" az egészet. Káprázatos volt, amit a skótok műveltek. Ez nem az a sablonos sárdagasztás, több, sokkal több. Ahogy én láttam, minden játékelemet tökéletesen ismernek..."
Csak 264 évesek
És ezzel a csapattal kell az Újpesti Dózsának farkasszemet néznie. Mert ez csapat a javából! A szakértők úgy tartják, hogy nem a játékosegyéniségek, hanem az egységes, kiválóan olajozott gépezet aratja a sikereket. Egy 264 éves, 1974 centiméter magas, 817 kilogramm súlyú kolosszus veti magát a küzdelembe szerdán este. Nem véletlen ez a fajta összevetés sem. Kiderül ugyanis, hogy — a tervezett összeállítások figyelembevételével — az Aberdeen játékosai összességében 5 kilóval nehezebbek, 35 centiméterrel magasabbak és 48 évvel fiatalabbak a Dózsánál. A súlykülönbség elhanyagolható, de az átlagban 3 centiméteres magassági fölény már tetemes, minden bizonnyal biztosítja a légtér uralását. Az átlagban közel 5 éves korkülönbség rutin dolgában elvileg a Dózsának kedvez, de ha meggondoljuk, hogy a "csikócsapat" már maga mögött tudhat egy KEK- és egy Szuper Kupa- győzelmet...
Egy szó mint száz, az angol fogadóirodák nemigen adnának esélyt a magyar kupagyőztesnek. A magabiztosság szinte lerí a csak kedd délután érkezett skótokról is. Ferguson menedzser, aki látta a Dózsa Honvéd elleni kupamérkőzését, szintén bizonyos a továbbjutásban. Az eddig jól bevált taktika szerint szoros eredményre számít Újpesten, aztán jöhet az aberdeeni henger. Olyannyira magabiztosak a skótok, hogy a brit televíziós társaságok mindössze háromperces összefoglalót kértek a mérkőzésről...
Az Újpesti Dózsát az eddig felsoroltakon kívül az is nyomaszthatja, hogy a Honvéd és a SZEOL ellen nem játszottak csúcsformában, ráadásul nélkülözniük kelj a sérült Kozmát, Dékányt és a Kölnben kiállított Sarlóst. A felsoroltak tudatában tehát egyértelműen az Aberdeen felé billen a mérleg nyelve.
Itt akár abba is hagyhatnánk. Mégsem tesszük. A futballt ugyanis nem lehet kilókban, centiméterekben, életévek számában, még csak a nemrégiben elért eredmények alapján sem előre lejátszani. Nem lebecsülendő ellenfél ugyanis a Dózsa! Erőt adhat a maximális összpontosításra, az utolsó tartalékok bevetésére, az okos játékra a Köln elleni bravúr. Emlékezzünk csak: akkor nem adott volna még a legelszántabb újpesti hívő sem egy petákot a továbbjutásra, mégis sikerült. Meglehet, a nagy bravúr ezúttal elmarad. De ha valamennyi hazai játékos olyan elszántan és fegyelmezetten lép pályára, hogy a várhatóan zsúfolásig telt lelátók népét tűzbe hozza, ha igazi kupahangulatot varázsol a Megyeri útra, akkor már megtették a magukét!
Népsport, 1984. március 07.
Népsport, 1984. március 03.
ÚJPESTI DÓZSA - ABERDEEN 2-0 (0-0)
Megyeri út, 30 000 néző. Vezette: T. Tokat (Kutay, Evon), mindhárom török.
Ú. Dózsa: Szendrei — Kovács B., Kovács J., Tóth — Steidl, Herédi, Kardos, Kisznyér — Kiss, Törőcsik, Fekete.
Edző: Temesvári Miklós.
Aherdeen: Leighton — McKimmie, Miller, McLeish, Rougvie — Strachan, Bell, Cooper, Angus — McGhee, Black.
Edző: Alex Ferguson.
Csere: Strachan helyett Simpson, Black helyett Hewitt, mindkettő a 78. percben.
Gólszerző: Kisznyér az 50. percben, Herédi a 80. percben.
Sárga lap: McLeish a 89. percben.
Szögletarány: 4:3 (1:3) az Ú. Dózsa javára.
(Már a mérkőzés előtt jó egy órával 20 000 ember vette körül a kitűnő állapotba hozott pályát. Megérkeztek a skót szurkolók is, közülük jó néhányan a hagyományos nemzeti viseletben, skót szoknyában éltették csapatukat. A vendégjátékosok jó fél órával, a dózsások mintegy 20 perccel a kezdés előtt jöttek ki melegíteni, utóbbiak természetesen a közönség lelkes ovációjától kísérve. A skótok menedzsere az utolsó pillanatban változtatott az előre megadott összeállításon, és a csatár Hewitt helyett a középpályás Bellt küldte melegíteni. Ebből arra tehetett következtetni, hogy a vendégek a biztonságos védekezést választják. Igazig kupahangulat, óriási hangorkán fogadta a kivonuló csapatokat, s telt ház előtt szállt le a gyepre a labdát szállító helikopter. A lila-fehérek kellemetlen ellenszélben kezdték a játékot.)
Szél ide, Szuper Kupagyőztes ellenfél oda, a harmadik percben máris nagy helyzet alakult ki a vendégek kapuja előtt. Fekete remekül húzott el McKimmie mellett a baloldalon, középre adott, Kiss azonban 8 méterről, egyből a jobb kapufa mellé lőtt. A 8. percben nagy Törőcsik-szóló következett, a középcsatár háromszor is kicselezte Coopert, középre adását azonban Leighton szép kivetődéssel hárította. Egy perc múltán Steidl lőtt alig mellé. A 15. percben újabb nagy Fekete-roham következett, a beadás után Miller szép vetődéssel fejelte ki a labdát. Egy percen belül azonban az Aberdeen bizonyította, hogy ért a kontrajátékhoz. Black ugrott ki középen, majd 10 méterről nagy helyzetből alig lőtt mellé. A 20. percben Steidl középre adása után Fekete fejelt fölé. Öt perc múlva rendkívül szellemes és főként pontos Kardos, Kiss, Törőcsik, Kisznyér támadásvezetés végén a középpályás a jobbösszekötő helyéről, 12 méterről a bal kapufa tövére bombázott.
(Már eddig is több veszélyes akciót vezetett a Dózsa, s ez a támadás nagyszerűen megkomponált és bemutatott variáció volt. Olyan, ami hitet adhat akár a bravúrhoz is.)
Ezután Törőcsik a jobb szélen húzott el, középre adása után Herédi elől McLeish fejelte ki a labdát jó helyzetben. A 35. percben három vendég szöglet borzolta a szurkolók idegeit, főleg a második volt veszélyes. Rougvie közvetlen közelről, szinte a gólvonal előtt rúgta el a labdát, amelyet végül Kardos vágott ki az alapvonalon túlra.
(Már eddig is sok jót hallottunk a skótok fejelőtudományáról, a három szöglet bizonyította, hogy kevés csapat van ez időben Európában, amelyik jobban tudná uralni a légteret.)
A 38. percben Fekete húzott el remekül a jobb szélen, beadására Kiss jól érkezett, Miller azonban kétségbeesetten szögletre fejelt.
SZÜNET UTÁN
a 47. percben Törőcsik szöktette jó labdával Herédit a jobb oldalon, ő azonban 10 méterről egyből alig lőtt mellé.
Az 50. percben megszerezte a vezetést az Ú. Dózsa. Törőcsik adott jó labdát
Kissnek, ő a balösszekötő helyén átvette, forgolódott vele, majd McLeish a kaputól 18 méterre buktatta. Többen is a labda mögé álltak, végül is Kisznyér vállalkozott a lövésre és nagyszerűen nyeste a labdát félmagasan a kapu jobb sarkába. 1-0
(Leightont meglepte a lövés, jól indult, de azt hitte, mellé megy a labda, s ki akarta kísérni.)
Az 53. percben Törőcsik lövését Leighton vetődve védte. Ezután az Aberdeen percei következtek. Először McGhee tört be a 16-oson belülre nagyszerű cselekkel, az utolsó pillanatban azonban, amikor már lőni készült, rálépett a labdára, s odalett a gólhelyzet. Két perc múltán Bell ugratta ki a jobbösszekötő helyén Strachant, a középpályás gyorsvonati sebességre váltott, egyedül vezette a labdát Szendreire, el is húzta mellette, de nyolc méterről óriási lövéssel a bal kapufát találta telibe.
(Nagyon feljött ebben az időszakban a skót gárda, a vendégek egyre-másra vezették veszélyes támadásaikat, a lila-fehér védők azonban önfeláldozóan hárítottak, s Fortuna istenasszony is melléjük állt.)
A 74. percben Black ápolása miatt állt egy ideig a játék, két perc múlva azonban nagy Törőcsik-szóló következett. A bal oldalon húzott el, pontosan adott középre is, de a labda elsuhant a védők lába előtt. Végül is Rougvie nehezen kirúgta a labdát a büntetőterületen belülről, Kovács B. pedig fölé lőtt. Egy perc múlva újabb nagy gólszerzési lehetőség maradt kihasználatlanul a magyar kapu előtt, igaz, ezt védelmi hiba előzte meg. Tóth futott versenyt Blackkel, majd pedig túlságosan magasan adta haza a labdát. Szendrei aláfutott és már csak kiütni tudta, Black gólhelyzetben érkezett, öt méterről lőtt, Szendrei pedig kétségbeesett vetődéssel a gólvonal tájáról ütötte ki a labdát. A skót játékosok reklamáltak, azt állították, hogy a labda a gólvonal mögül került vissza, a partjelző azonban határozottan mutatta, hogy mehet tovább a játék.
Ezután is a vendégek rohamoztak, a 80. percben azonban gyönyörű támadás végén növelte előnyét az Újpest. Törőcsik kiváló ütemű labdával indította a balösszekötő helyén előretörő Herédit. A középpályás középre vezette a labdát, elvitte McLeish mellett is, majd 12 méterről, a vetődő Leighton hasa alatt laposan a kapu bal oldalába lőtt. 2-0
(Herédi sérülések miatt a tartalékpadról került a Dózsa kezdőcsapatába. Az egész mérkőzés alatt bátran vállalkozott a számára szokatlan középpályás poszton az előretörésekre, gólja előtt pedig klasszisokat idéző megoldással tört kapura, és a nagy helyzetben sem szállt inába a bátorsága.)
A hátralevő időben a skótok kétségbeesetten rohamoztak, az újpestiek azonban kiváló védekezéssel törték meg akcióikat. Az utolsó előtti percben Miller durván leterítette Steidlt, ezért sárga lapot mutatott fel neki a játékvezető.
Zsúfolt nézőtér előtt, nagyszerű hangulatú mérkőzésen az Újpesti Dózsa kitűnő játékkal azt nyújtotta, amit vártak tőle hívei. Olyan előnyt szereztek a visszavágóra — tegyük hozzá, az előzetes, várakozással ellentétben —, ami reményt adhat még a Köln elleni bravúr túlszárnyalására is. Egészen más Újpesti Dózsa lépett ezen a napon pályára, mint azt a Bp. Honvéd és a SZEOL AK elleni mérkőzés után hitték a szakemberek. Azokon a találkozókon nyoma sem volt annak a hallatlan elszántságnak, annak a következetes, tudatos, fegyelmezett játéknak, amelyet most mutattak be a lila-fehérek Európa slágercsapata ellen. Rendkívül körültekintően védekeztek, és a középpályások, annak ellenére, hogy meglehetősen szokatlan összetételben játszottak, okosan szervezték az akcióikat, az elöl levők pedig, főként Fekete és Törőcsik jól cselezett és veszélyesen rohamoztak.
Az első játékrészben — mint ahogy arra a felállásából is következtetni lehetett —, az Aberdeen átengedte a területet a Dózsa játékosainak, akik élni is tudtak a lehetőséggel, ügyesen jutottak el Leighton kapujának előterébe, a góllövés azonban nem sikerült.
A szünet után elért vezető gól után nagyot változott a játék addigi arculata, mert a skótok most már bátran kitámadtak, egyértelműen ők uralták a játékteret és nagyon veszélyesen törtek előre. Olyannyira veszélyesek voltak ezek a támadások, hogy a lila-fehérek önfeláldozó védekezése ellenére több ízben is csak a szerencse mentette meg Szendrei hálóját a góltól. A legjobb pillanatban kiváló támadás végén növelte előnyét a hazai csapat, s a 0-2 tudatában a világhírű vendégek csapatjátéka szétesett. Kapkodtak, s ez már egyértelműen a Dózsa malmára hajtotta a vizet. Az Aberdeen helyzetei ellenére az Újpesti Dózsa nagyszerű helytállásával megérdemelten győzött, s a közönség a mérkőzés végén vastapssal jutalmazta öltözőbe vonuló kedvenceit.
Az Újpesti Dózsa kapujában Szendrei néhányszor magabiztosan avatkozott közbe, összességében megbízhatóan látta el feladatát. Valamennyi hátvéd keményen védekezett, Tóth — egy hibájától eltekintve — a támadásokat is hatékonyan segítette. A középpályások átlagon felüli teljesítményt nyújtottak, Herédi és Kardos hatékonyan rombolt, előbbi góljával a mérkőzés egyik hőse lett. Steidl ügyesen szervezett, jó labdákat adott, Kisznyér pedig parádés szabadrúgásgóljával lendített nagyot a Dózsa szekerén. A csatárok közül Kiss harcosságával, Törőcsik néhány egészen kiváló, pontos átadásával és cselsorozataival. Fekete pedig a szélen vezetett villámgyors és veszélyes elfutásaival vált meghatározó egyéniséggé.
Az Aberdeen kapujában Leighton egy ízben hibázott, néhányszor jól avatkozott közbe. A középpályások közül Bell játszott jól, jó labdákat adott, kapura is veszélyes volt. Társai, főként Strachan alaposan elmaradtak a várakozástól. A két csatárnak volt néhány veszélyes elfutása, félelmetes hírüket ezúttal ők sem tudták igazolni.
Tokat játékvezető kezében tartotta a mérkőzést, néhány apró hibától eltekintve jól vezette a találkozót.
Temesvári Miklós: — Szavakban most nem tudom megfogalmazni, milyen nagyra értékelem ezt a sikert, s mennyire boldog vagyok, hogy a fiúk elhitték: a kiváló Aberdeen ellen is van esélye egy olyan csapatnak, amely becsületesen felkészült és tudja, mit akar. A 2-0 általában jó eredmény a visszavágó előtt, de én változatlanul azt mondom: kegyetlenül nehéz lesz kiharcolni a továbbjutást!
Alex Ferguson: — Sajnos nem is egy játékosunk döntő pillanatban hibázott. Kapusunk, Leighton, általában hárítani tudja az ilyen szabadrúgásokat ahhoz pedig nincs mit hozzátennem, mekkorát hibázott elöl Strachan és Black.
Népsport, 1984. március 08.
Telet idéző, csípős, szeles, hideg időben került sor a Megyeri úti stadionban a labdarúgó KEK-negyeddöntő budapesti 90 percére az Ú. Dózsa és a kupavédő, Szuper Kupa-győztes Aberdeen között. A zsúfolásig megtelt lelátók közönsége nagy bizakodással várta a találkozót, de csak szünet után érezte először, hogy vágyai valóban megvalósulhatnak ... A török Tokát sípjelére a két csapat a következő összeállításban lépett pályára:
Ú. Dózsa: Szendrei — Kovács B., Kovács J., Kardos, Tóth — Kisznyér, Herédi, Steidl — Kiss, Törőcsik, Fekete.
Aberdeen: Leighton — McKimmi, McLeish, Miller, Rougvie — Strachan, Cooper, Angus — McGhee, Black, Bell.
A mérkőzés heves újpesti rohamokkal kezdődött, s már az első percek veszélybe hozták a skótok kapuját. A 2. percben Fekete becselezte magát az ellenfél kapujának előterébe, de kitűnő labdáját Kiss ordító gólhelyzetben, kapu mellé vágta. Nem sokkal utána Törőcsik „csavarta fel” a skót védelmet, de beadását Leighton bravúros kivetődéssel védte. Eltelt az első tíz perc és csökkenni kezdett a hazai csapat kezdeti nagy lendülete.
A játék fokozatosan kiegyensúlyozottá vált és a két 16-os vonal között folyt, sok átadási hibával, főleg a hazaiak részéről. De ebben szerepet játszott az is, hogy a vendégek szorosan fedeztek és igen magabiztosan játszottak. A 17. percben, egy gyors ellentámadásból, Black akár a vezetést is megszerezhette volna csapatának, de csúnyán melléemelte a labdát...
A 25. percben az újpesti közönség is már gólt kiáltott, amikor Törőcsik átadásából Kisznyér a bal kapufa alsó tövét találta el... A másik oldalon, a 35. perc körül, Szendrei kétszer is bravúros védéssel mentette meg hálóját a góltól, s így az első félidő gól nélkül telt el.
Szünet után a lila-fehérek változatlanul nagy lendülettel támadtak, de most több szerencsével. Az 51. percben Kisznyér jutott szabadrúgáshoz és mintegy 18 méterről, jól csavart lövéssel juttatta csapatát vezetéshez. 1—0 a Dózsa javára. S ekkor mára skótok is többet kockáztattak, azaz nyíltabban támadtak, gyorsították a játék iramát. Két gólhelyzetet is kidolgoztak, de a befejezéssel nem volt szerencséjük, Szendrei jóvoltából sem.
A skótok a hajrára cseréltek és beküldték „csodacsatárukat”, Hewittet, akinek azonban ezúttal nem sikerült megfordítania az eredményt. Sőt, a 82. percben Törőcsik kitűnő labdájával Herédi kiugrott a védők közül, és a kifutó kapus mellett biztosan lőtt a skót kapu közepébe, 2—0 a Dózsa javára. Ettől kezdve már csak arra törekedett a vendégcsapat, hogy a nagyobb arányú vereséget elkerülje, s így az eredmény nem is változott.
Az Újpesti Dózsa két góllal verte a KEK-győztes Aberdeent, s ezzel tulajdonképpen máris teljes sikert aratott. Természetesen a visszavágó még hátra van, de a lila-fehérek már nem okozhatnak csalódást a hazai futballszurkolóknak. S ki tudja, talán a skótoknak annál nagyobbat!...
Egyénileg Törőcsik emelkedett ki; a mezőnyben kitűnően irányított, s nagyban hozzájárult csapata értékes győzelméhez. Rajta kívül Szendrei, Kardos és Fekete érdemel dicséretet. A skótok között kimagasló egyéni teljesítményt nem láttunk, a csapatjáték viszont annál jobb volt.
Népszava 1984. március 8.
hmgy
forrás:
John Attwood - email