Aris FC - Újpesti Dózsa SC 1 : 2
Vásárvárosok Kupája, 2. forduló
ground :
Szaloniki, Stadio Harilou
referee :
D'Agostini Alessandro (Olaszország)
attendance:
- Magyar csapatok kupamérkőzései: 15.000
-
0 - 1 7' Bene Ferenc 58' Konstantinidis Giorgos 1 - 1 1 - 2 81' Dunai Antal
match history
- 1968.11.20 Újpesti Dózsa SC - Aris FC 9-1
- 1968.11.06 Aris FC - Újpesti Dózsa SC 1-2
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Az Ú. Dózsa együttese Szalonikibe repül, ahol szerda délután, magyar idő szerint 14 órakor az Arisz Szaloniki csapatával játszik VVK mérkőzést. A lila-fehérek 15 játékossal kelnek útra, az összeállításban csak annyi változás lehetséges a bajnokságban szerepelt együttessel szemben, hogy Nagy L. helyett Káposzta jut szóhoz.
- Csak annyit tudunk ellenfelünkről, hogy a görög bajnokságban általában az első négy helyezett között található - mondta Baróti Lajos, az Ú. Dózsa edzője. - Bukovi Mártontól hallottuk, hogy a görögök pályája nem gyepes, hanem eléggé homokos és így erre is fel kell készülnünk. Értesüléseink szerint három válogatott játékos játszik az ellenfél csapatában, döntetlennel megelégszünk, s aztán itthon a november 20-i visszavágón szeretnénk biztosítani a továbbjutást. Egyébként az Ú. Dózsa nem játszott még görög csapat ellen.
Népszabadság, 1968. november 05.
A lila-fehér csapat 2:1-re győzött Szalonikiben
A mérkőzés előtt Baróti Lajos, az újpestiek edzője, miután az ellenfél csapata kevésbé volt ismert a magyarok előtt - az Ú. Dózsa is először játszott görög csapat ellen -, arra kérte a játékosait, hogy a találkozó elején teljes erőbedobással küzdjenek, s lehetőleg szerezzenek gólt, amely aztán megnyugtatja a kedélyeket.
Az olasz D'Agostini sípjelére, 15 000 néző előtt kezdődött a Vásárvárosok Kupája legjobb 16 közé jutásért a találkozó, s a 6. percben ugyan Bene a kapu mellé lőtt, de egy perccel később máris javított az újpesti középcsatár: szép adogatás végén, 8 méterről , nehéz szögből a kapu közepébe rúgta a labdát. (1:0)
Változatlanul a magyar csapat kezdeményezett, s a 15. percben csak hajszálon múlt, hogy Dunai II. nem szerzett újabb gólt. Nem sokkal később Fazekas lövését a kapus kiejtette, Bene azonban gyengén továbbította a labdát, és a védők menteni tudtak.
Szünet után a görögök lendültek előre, és hosszú perceken át az újpesti védők voltak nagy munkában. Az 56. percben Pallas hatalmas lövését Szentmihályi bravúrral védte, ám az 58. percben már ő is tehetetlen volt: közelről többször is kapura lőtték a görög csatárok a labdát, s végül Konstantinidis a hálóba bombázott. (1:1)
Húszperces hazai ostrom után ismét kiegyenlítődött a játék, sőt a hajrában a magyar együttes felülkerekedett. A 82. percben Dunai II. tört kapura, két védőt átjátszott, és a kifutó Ritkirisz kapus mellett, 12 méterről a hálóba vágta a labdát. Ezután még Fazekas lőtt mellé, majd Zámbó lövését a gólvonalról hárították a hazai védők, s vége lett a mérkőzésnek.
Az Ú. Dózsa jó taktikával, megérdemelten győzött, s egygólos előnnyel lép pályára november 20-án a Megyeri úti pályán sorra kerülő visszavágón.
Népszabadság, 1968. november 07.
Kedden reggel bizakodva indul az Újpesti Dózsa
Baróti: Szoros eredményt várok
A lila-fehér labdarúgók klubjuk hosszú, nyolc évtizedes fennállása alatt szerdán délután Szalonikiben első alkalommal mérkőznek görög csapattal. Ez még a kiváló formában lévő újpesti gárda dolgát is kétségkívül megnehezíti.
- Ismeretlen ellenféllel kerülünk szembe, így jósolni nagyon nehéz – mondta Baróti Lajos a csapat edzője. – A görög labdarúgás erényei azonban jól ismertek. Sok függ a pályától is. Ahogy Bukovi a Népsportnak adott nyilatkozatában is elmondta, az Arisz saját pályája keskeny és homokos, ez csak jobban megnehezíti a helyzetünket. A kapusuk, a jobbhátvédjük és középcsatáruk klasszisjátékos. De majd vigyázunk… Mindent egybevetve idegenben is szoros eredményt várok.
A Megyeri úton különben érthetően kiváló a hangulat. Több, mint hat hét után játszott újra együtt a csapat és a viszontlátás örömére egyszeriben öt góllal terhelték meg a keményen ellenálló pécsiek kapuját. Lendületesen, jól játszottak, nem akadt gyenge teljesítmény – ez volt Baróti véleménye és bírálatával egyet lehet érteni…
Káposzta újra a csapatban (?)
A szombati értékes győzelem után hétfőn délben tartottak edzést az újpestiek. A kiadós hatvanperces kombinált gyógylabdás és labdatechnikai gyakorlatokból és futásból álló edzés után azonban újra búcsút vettek, s este a megszokott környezetben, a Dózsa Szabadság-hegy-i síházában találkoztak. A vacsorát a Hársfa étteremben fogyasztották el és korán pihenőre tértek, hiszen különgépük reggel 8 órakor indul a Ferihegyi repülőtérről. Irány egyenesen Szaloniki, mert Baróti már kedden délután a mérkőzés színhelyén szeretne újabb edzést tartani csapatával. Kedden reggel a szombaton szerepelt tizenegy, azaz Szentmihályi,Noskó,Solymosi,Bánkuti,Dunai III.,Zámbó,Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II. és Nagy L. száll majd fel a MALÉV gépére, de Borbély,Káposzta,Juhász és Horváth is utazik. Barótit még az összeállításról kérdeztük…
- Nagy Laci szombaton fáradtságról panaszkodott, bár ez egyáltalán nem látszott a játékán – válaszolta az edző. – Könnyen lehet, hogy fiatal játékosunkat pihentetem, hiszen az utóbbi hetekben túlzott igénybevételnek volt kitéve. Arra gondolok, hogy Káposztát újra beállítom, s ez esetben Noskó lenne a balfedezet, Zámbó pedig különleges taktikai feladattal a 11-es mezben futna ki a pályára. De erre még alszom egyet, majd csak a helyszínen döntök…
Megtudtuk még, hogy a szerdán kora délután kezdődő mérkőzésen olasz játékvezetői hármas működik majd közre.
Népsport, 1968. november 05.
Megnyugtató előnyt szerzett a Dózsa
Arisz Szaloniki- Újpesti Dózsa 1:2 (0:1)
Szaloniki, 15.000 néző, V.: D’Agostini (olasz)
Arisz: Hrisztidisz-Palasz,Szpiridon,Nalbantisz-Rasztopoulosz,Jancsicz-Konsztantinidisz,Keramidasz,Alexiadisz,Gunarisz,Papaonau.
Edző: Severiano Correira.
Ú.Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Bánkuti-Dunai III.,Noskó-Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II.,Zámbó.
Edző: Baróti Lajos.
Csere: Gunarisz h. Gripelakosz ((78p.).
Gólszerző: 0:1 Bene (7p.), 1:1 Konsztantinidisz ((57p.), 1:2 Dunai II. (80p.).
Szögletarány: 7:8 (4:4)
Kedden reggel indultunk Budapestről és különgépünk a körülményekhez képest kellemes légiút után érkezett meg Szalonikibe. Már a repülőtéri barátságos fogadtatás során kitűnt, hogy a magyar labdarúgás jó híre, a magyar edzők eredményes görögországi működése után az Újpesti Dózsától, a bajnoki cím egyik esélyesétől is jó játékot várnak Szalonikiben. Az időjárás azonban sajnos közbeszólt. Az Észak-Olaszországban pusztító nagy esőzés ide, Görögországba is áthúzódott, már a keddi edzést is elrontotta a zuhogó eső. A pályát még jobban tönkretette… A mérkőzést ugyan nem az Arisz saját pályáján, hanem a városi stadionban rendezték meg, de bizony a fű itt is alaposan ki van kopva a játéktéren, és az egész délelőtt zuhogó, csak a mérkőzés kezdetére elállt eső után óriási tócsák éktelenkedtek a pályán. Mint később kiderült, meg is zavarták a játékot. A bizakodó hangulatban készülődő újpestiek az Athénban edzősködő volt Vasas játékostól, Bundzsák Dezsőtől kaptak néhány hasznos, jó tanácsot, hazánk nagykövetétől, Hollai Imrétől pedig – idegenben különösen jóleső – buzdítást. Baróti Lajos véglegesen döntött: Káposzta visszakerült, Nagy Laci kimaradt, a 11-es mezt, taktikai feladattal, Zámbó kapta.
A várakozásnak megfelelően, lendületes támadásokkal kezdett a Dózsa. Bene lövése azonban a léc mellett suhant el, de csaknem az első igazi támadás góllal végződött a 7. percben. Göröcs-Bene-Dunai II. adogatás után a középcsatár visszakapta a labdát, 14 méterről nagyszerűen lőtt, s a labda a vetődő kapus kezéről pattant a kapu jobb sarkába. 0:1.
Az Újpesti Dózsa első gólja: Bene olyan erővel rúgta a kapura a labdát, hogy az a síkos füvön megcsúszva, Hrisztidisz kapus kezét érintve és - a lába között vágódott a hálóba. A képen balról: Dunai II., Hrisztidisz, Jancsisz, Szpiridon, Nalbantisz és Bene.
A gól egy kicsit gyorsan jött. Továbbra is a Dózsa irányított. A talaj azonban egyre több zavart okozott. A jól tömörülő védelem és a jó szemű kapus rendre hárította a gólt ígérő támadásokat. Az Arisz csak a félidő második felében jött fel, három veszélyes szögletet rúghattak egymás után, de Szentmihályi is a helyén volt. A félidő befejezése előtt előbb Fazekas, majd Bene előtt nyílt kecsegtető helyzet, de a fiatal jobbszélső közeli lövését és Bene bombáját egyaránt védte a 9-szeres válogatott Hrisztidisz.
Szünet után változott a játék képe. A hazai lelkes szurkolók biztatásától kísérve, az Ariszt mintha kicserélték volna. A sárga-fekete mezben játszó hazaiak egyre több gondot okoztak Szentmihályinak. A 47. percben például az előretört Palasz lövését védte remekül a Dózsa kapusa, majd két szöglet után nyílt alkalma formája bebizonyítására. Az 57. percben egyenlített a hazai csapat. Solymosi rövid felszabadító rúgását Gunarisz a félpályánál elcsípte, a fürge középcsatárt a jobb szélen kiugratták, ő lefutotta az újpesti védelmet, s váratlanul átívelte a labdát a másik oldalra, és az éppen időben érkezett Konsztantinidisz fejéről, a vonal előtt álló Szentmihályi fölött hullt a hálóba a labda. 1:1. A gól után is az Arisz maradt támadásban. A magyar játékosokat egyre jobban zavarta a mély tócsákkal tarkított talaj. Egyszerűen nem lehetett kiszámítani rajta a labda útját. Palasz megmozdulásai jelentettek veszélyt az egyik oldalon, a másikon, a 74. percben felfutó Zámbó várt ki egy pillanatra. Némi görög fölénnyel kiegyenlített játék folyt. A 80. percben Fazekas nagyszerű átadásával Dunai II. két védőt kicselezve megugrott, s a kínálkozó lehetőséget felismerve, a kimozduló kapus mellett 12 méterről a kapu közepébe lőtt. 2:1 az Újpesti Dózsa javára. A közönség nagy csendben fogadta a magyar gólt. Még növelni is lehetett volna az előnyt, de Fazekas labdája előbb a lyukas oldalhálón át jutott a kapuba, majd Zámbó hajszállal maradt le Fazekas beadásáról…
Biztos továbbjutást remélünk
Az Újpesti Dózsa az esélyesekre jellemző magabiztos játékkal kezdett. A gyorsan jött gólt követő nagyszerű támadások láttán már-már az újabb gólokat vártuk, nagyarányú győzelmet reméltünk, de a csapat kiengedett egy kicsit. Igaz, az átadásokba is egyre több hiba csúszott ezen a teljesen irreális talajon. A vizes fűcsomókon megugrott, a tócsákban pedig megrekedt a labda. Ilyen körülmények között a nagyobb technikai tudás, a jobb kombinatív készség egyszerűen nem juthatott érvényre. A második félidőben változott a játék képe. A görög labdarúgókra jellemző lelkes játékot nyújtó, elvesztett labdát nem ismerő Arisz vette át az irányítást. Három középpályásunk, Göröcs,Dunai III. és Zámbó egyre jobban elfáradt a sok csúszkálástól, a valóságos vízipólótól és a lelkes görögök kiegyenlítettek. A magyar győzelem, az egygólos előny kiharcolása végül Dunai II. szemfülességét, helyzetfelismerését dicséri…
Szalomikiben egygólos előnyt szerzett tehát az Újpesti Dózsa, s anélkül, hogy lebecsülnénk az Arisz együttesét, az itt látottak alapján a hazai bajnokságban nyújtott formáját kijátszó Dózsától biztos továbbjutást remélhetünk a Megyeri úton. S reméljük, hogy a visszavágó is ilyen sportszerű keretek között zajlik majd le, mert itt úgyszólván egyetlen szándékos faultot sem láttunk.
Az Újpesti Dózsában Szentmihályi jól védett, nagyszerűen tette ártalmatlanná a kapu elé beívelt labdákat. Káposzta hosszú szünet után tért vissza, nem okozott csalódást. Solymosi 90 perc alatt egyszer hibázott, balszerencséjére ebből gól lett. Bánkuti többször zavarba jött. Dunai III. nem tudott ehhez a talajhoz alkalmazkodni. Noskó a védelem másik erőssége volt, nagyon jól őrizte a veszélyes középcsatárt. Fazekas nem tudta megismételni szombati játékát. Göröcs a második félidőre elfáradt. Bene volt a legjobb csatár, nagy kedvvel, nagy területen játszott. Dunai II. nagyszerű helyzetfelismeréséért dicséretet érdemel. Zámbó főleg a védelemben jeleskedett, sok labdát megszerzett.
Népsport, 1968. november 07.
(A görögök mindenesetre megpróbálják…)
Az ARISZ-hoz, a görög mitológiai háború istenének nevét viselő csapathoz mentünk, s az első látvány, amit Szalonikiből megpillantottunk, az öbölben terpeszkedő amerikai repülőgép-anyahajó volt. A Földközi-tengeren cirkáló flotta elrettentő büszkesége, a Forrestal, fedélzetén hét bevetésre kész, deltaszárnyú géppel. Nem messze tőle a kísérő hadihajó, amely úgy meg volt rakva ágyúkkal, rakétákkal, hogy a sok csőtől alig látszott a fedélzet. A repülőtéren egy US NAVY FORCE feliratot viselő gép mellé szálltunk le, óriásra tátott szájába overálos katonák vonszoltak valami ismeretlen rendeltetésű vastartályt. Közeledtünkre elengedték a kötelet, s leplezetlen kíváncsisággal néztek minket, a minden egyenruhát messze elkerülőket, akiknek hangulatát a hatalmas virágcsokorral érkező fogadó bizottság sem tudta felvidítani.
Szaloniki, vagy ahogy a görög térképeken szerepel, Thessalonike nagyon szép város. A históriát őrző feljegyzések szerint csatákban elfáradt veteránok alapították, akik jutalomból kaptak földet, letelepedési lehetőséget az ezer méternél magasabb hegykoszorú lábánál, az öböl partján. Jó időben odalátszik az Olimposz orma, ahol valamikor az istenek tanyáztak, s biztosan elégedetten, mosolyogva figyelték az ember első kapavágását a vöröses színű, agyagos talajba…
A táj idillikus szépsége és a vendéglátók kedvessége aztán hidat vert közénk. A közelmúltban ott dolgozott Bukovi Mártont ma is a futball professzoraként emlegetik. Szeretik Bundzsák Dezsőt, aki Athénban edzősködik, s egy rövid látogatásra leugrott Szalonikibe a Dózsához. A repülőtérre elénk jött, s kísérőként végig mellettünk maradt egy idősebb ember, aki bebizonyította, hogy feledékenyek vagyunk: igenis, az Újpest már járt Szalonikiben. 1929-ben, pontosan május 18.-án, és a szép, napsütéses délutánon 6:0-ra legyőzte a város válogatottját. Az akkor kapott lila-fehér jelvény ott virított kabátja hajtókáján, tudta az összeállítást, s újságokkal bizonyította, hogy ha valami szépet, nagyot akarnak mondani a helybeliek egy csapatról, a magyarokhoz hasonlítják őket. A régi Újpesthez!
Az ARISZ portugál edzője a Benficában nevelkedett, de kihozta fiait a Dózsa edzésére – tanulni. Aztán átadta névjegyét, s megkért, hogy a mérkőzés után, ha az ARISZ játéka elnyeri a tetszésünket, írjam le nevét a magyar sportújságban. Számára ez megtiszteltetés lesz. Készséggel teszek eleget kérésének: Severiano Correira csapata igen jó benyomást keltett. Nemcsak azért, mert az igen sportszerű mérkőzésen végül is a Dózsa győzött, hanem mert jó iramú, változatos küzdelmet vívtak, és az ARISZ, különösen a második félidőben, mezőnyfölényben is játszott.
A mérkőzés egyébként nem volt magas színvonalú és sokat beszélni róla nem is érdemes. Balszerencsénkre, a megérkezésünk hajnalán Görögországot is elérte az Olaszországban árvizet okozó esőciklon. A pálya egy napig víz alatt volt, szerdán délután is hatalmas tócsák éktelenkedtek a gyepen, s ezen az irreális talajon az Újpesti Dózsa csak ízelítőt nyújthatott játékából. Finom cselekre, kis területen végrehajtott kényszerítő átadásokra, általában lapos passzjátékra gondolni sem lehetett. De pórul járt az is, aki vezetni akarta a labdát, mert az minduntalan elakadt a vízben, a sárban. A két csapat igyekezett alkalmazkodni a körülményekhez, nagyokat rúgtak a játékosok a megduzzadt, cuppogós bőrgolyóba, s futottak utána. Általában ebből tevődött össze az, amit adott esetben játéknak kellett neveznünk. A labda így is gyakran megtréfálta a két csapat tagjait. Megcsúszott, megállt, váratlanul és értelmetlenül, mintha élvezte volna a körülötte nagyokat csúszókat, vízben pancsolókat. Ebben, a szabálytalanul sekély vízben játszott vízipólózásban, az újpestiek könnyű csatárai hamar elfáradtak. Így került a második félidőben mezőnyfölénybe az ARISZ, s ezért írta az Esperini Ora hathasábos főcímben: Még nem veszett el a továbbjutás reménye!...
Szerintem ebben a biztatásban benne van a szurkolók örök optimizmusa is, mert az Újpest jobb csapat! Az egygólos előny, a Megyeri úton sorra kerülő visszavágó előtt, az ARISZ-nál erősebb ellenféllel szemben is döntő lehetne. Mindenesetre – nem szabad lebecsülni a görög csapatot. A kapusuk, a jobbhátvédjük, a két szélsőjük és a középcsatáruk több első osztályú magyar együttesben is állandó tag lenne. Bundzsák Dezső elmondása szerint idegenben különben is többre képesek, mert csatáraik gyorsak, szemfülesek, ügyesen ki tudják használni a rohamozó ellenfél védelmének hibáit. Nem véletlen tehát, hogy előző kupaellenfelüket a máltai Hiberniant, a Szalonikiben elért 1:0-s győzelem után idegenben 6:0-ra elporolták!...
Majd meglátjuk november 20.-án… Az Újpesti Dózsa játékosai és vezetői mindenesetre szeretettel várják az ARISZ-t, amely olyannyira feledtetni tudta a Szalonikibe érkezésünk első kellemetlen benyomásait, hogy a végén barátokként váltunk el. Igazolva, hogy a sportolók, a pályák közönsége, egyszóval az egyszerű emberek között – csak a legritkább esetben lehet áthidalhatatlan ellentét!
Népsport, 1968. november 09.