magyarfutball.hu

fénykép helye
alias
Dunai II. Antal
Dunai 2
Dujmov Antal
Dunai János öccse
Dujmov Iván öccse
nationality
Magyarország
age
81 years
poszt
csatár
related person
related websites

játékos

pályafutás
Bajai Bácska Posztó
1959 - 1961
Pécsi Dózsa
1961 - 1965
Újpesti Dózsa
1965 - 1977
Debreceni VSC
1977 - 1979
Chinoin SC
1979 - 1981
Simmering
1981 - 1981
eredmények / elismerések
Olimpiai bajnok (Magyarország 1968)
Olimpiai ezüstérmes (Magyarország 1972)
EB 4.helyezett (Magyarország 1972)
7-szeres magyar bajnok (Újpesti Dózsa 1969, 1970 tavasz, 1970-1971, 1971-1972, 1972-1973, 1973-1974, 1974-1975)
3-szoros magyar gólkirály (1967, 1968, 1970)
3-szoros magyar kupagyőztes (Újpesti Dózsa 1969, 1970, 1975)
Ezüstcipős (1967)
Bronzcipős (1968)
VVK-döntős (Újpesti Dózsa 1968-1969)

edző

pályafutás
Újpesti Dózsa - utánpótlásedző
1978 - 1979
Újpesti Dózsa - utánpótlásedző
1981 - 1981
CD Xerex
1981 - 1982
Real Betis
1982 - 1983
CD Castellón
1985 - 1986
Zalaegerszegi TE
1986 - 1986
Real Murcia
1987 - 1988
Levante UD
1990 - 1990
Veszprémi SE
1990 - 1991
Magyarország - az olimpiai válogatott edzője
1993 - 1998
Debreceni VSC
1996 - 1997
eredmények / elismerések
?
fénykép helye
Tudtam, hogy nem leszek matematikaprofesszor. Imádtam futballozni, s azért nem ment rosszul, elhatároztam, hogy erre teszem fel az életem. Éppen ezért kellemetlen volt hallani, hogy a lelátón mondogatták, hogy nem ügyetlen ez a Dujmov gyerek, csak lassú. Kicsit imbolygó testtel futottam, mintha tántorogtam volna. Szóval, szégyelltem, hogy lassúnak tartanak, ezért odamentem az atlétaedzőhöz, hogy csináljon velem valamit. Úgy, ahogy voltam, ruhában megfuttatott, majd adott egy szöges cipőt, és elmagyarázta, hogy a görbe futballistalábaimat hogyan rakjam. A harminc métert három és fél másodperc alatt futottam.1


Bajai Bácska Posztó, 1959-1961

...

Pécsi Dózsa, 1961-1965

...

Újpesti Dózsa, 1965-1977

Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy sorban álltak értem a fővárosi csapatok a Fraditól kezdve a Csepelig. Hogy érzékeltessem a magyar futballnak azt a korszakát: Páncsics Miklós ugyanúgy garai volt, mint én, Albert néhány kilométerrel arrébb, Hercegszántón született, a Disztl testvérek édesapja bajai volt. S hogy milyen kicsi a világ: én még futballoztam a Disztl papa ellen. És azért Újpesten ott volt Szusza Ferenc, aki nagyon akarta, hogy a Megyeri útra kerüljek.
A meccsek előtt Göröcs Titi is tartott taktikai értekezletet. Rövidet, és szigorúan egymás közt. A védőkhöz fordulva megkérdezte: „Gyerekek, ma elég, ha négy gólt rúgunk? Mondjátok meg, mennyit kaptok hátul, mi eggyel többet szerzünk elöl.” És így futottunk ki a pályára. Vagy a másik: mi támadófutballt játszottunk, de Titi kérte, hogy az elején Bene Ferivel jöjjünk vissza a félpályáig, aztán meglátjuk, az ellenfél hogyan játszik, aztán induljunk be. De nem ez volt az egyetlen fegyverünk. Ha kellett, kicsiben játszottunk, kényszerítőkkel, ne vegye nagyképűségnek, de a mai Barcelonáéhoz hasonlított a játékunk. Tudtam, hogy a csatártársaim hogyan lőnek kapura, de egyvalamit még jobban tudtam: minden lövésből nem lehet gól, a zöme mellé, fölé megy, van, amit kivéd a kapus. De nem mindegy, hogyan. Én már a lövésnél beindultam…

Az Újpesttel felkészülési mérkőzéseken, nyári tornákon sorra hazavágtuk a legjobb spanyol csapatokat is. S ne tagadjuk, Kubala László mindig próbált segíteni. De nem elvtelenül. Egy edzőmeccsen például beállt az ellenfélhez, csak hogy belülről lássa, hogyan mozgunk elöl mi, csatárok. Ő, aki a Barcelonában évekig meghatározó játékos volt, a kisujjában volt a futball, beszállt, hogy biztosra menjen… Na, elég az hozzá, hogy négyéves szerződést ajánlottak a Barcelonától. Mondtam neki, Kuksi, engem nem engednek ki egy esztendőre sem, nem hogy négyre, kint meg nem akarok maradni. Akkor azt mondta, ha abbahagyom, végezzem el a szakedzőit, addigra már lehet, hogy enyhülnek a viszonyok, különben is, egy edzőt talán könnyebben kiengednek.1

...

Debreceni VSC, 1977-1979

Három évig ültem a kispadon, s amikor Illovszky Rudolf hívott a Vasasba, szóltam a vezetőknek, hogy mennék. Tudja, mit válaszoltak? „Anti, te játszanál az Újpest ellen?” Végül Debrecenbe kerültem levezetni.1


Chinoin SC, 1979-1981

...

Simmering, 1981

...
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: magyarfutball.hu
     
  2. avatar: heimo
    2019.06.23, 10:24
    Egy idényben két mérkőzés

    Kevés pechesebb játékost talál az ember az NB I-ben, mint Dunai Antalt, azaz Dunai II-t, az újpestiek kitűnő belsőcsatárát. Az 1965-ös idényt kezdte az Újpesti Dózsában, de csak az első meccsen játszott. Lőtt egy remek gólt a Dorog ellen, aztán megsérült s csak a tavaszi idény vége felé került vissza a csapatba. Ismét rúgott egy szép gólt, majd újból megsérült. És az egész őszi idényt kényszerpihenőben töltötte.

    — Amikor még Pécsett, azt megelőzően pedig Baján futballoztam, nem üldözött ennyi bal- szerencse — mondja melankolikusan. — Akadtak kisebb sérüléseim, de vasárnaptól csütörtökig majdnem mindig kihevertem. Egy hosszabb ideig tartó sérülésem volt, akkor hét meccsről hiányoztam.

    A Pécsi Dózsa csatáraként az 1961/62-es idénytől többször szerepelt Dunai II. neve a góllövőlista élcsoportjában. 23 meccsen 12 gól, aztán 12 meccsen 8 gól, majd a félidényes bajnokságban 7, 64-ben ismét hét gól.

    — Az Ú. Dózsa nagy reményekkel várta Dunai II-t — mondjuk a csatárnak.
    — Én jöttem ide nagy reményekkel — hangzik a válasz, — Bíztam benne, hogy az első csapat állandó tagja lehetek. S jött ez a térdsérülés, ami miatt tulajdonképpen a teljes bajnoki idényt ki kellett hagynom.
    — A tatai táborban is kihagyott egy-két edzésnapot.
    — Sajnos, egy kétkapus játékban megsérültem a lábfejemen. De már kihevertem azt is, meg a régi térdsérülésemet is. Szorgalmasan készülök, mert — egy év után — szeretnék visszakerülni a csapatba.
    — Mi a véleménye az Ú. Dózsa bajnoki reményeiről?
    — Szerintem kicsit korai erről beszélni, s úgy érzem, nekem nem nagyon illik erről nyilatkoznom. Annyit mégis mondhatok, hogy körülbelül négy-öt csapat küzd megközelítően egyforma eséllyel a bajnoki címért. Köztük mi is. Itt, a tatai alapozás kellős közepén, immár két hete, közvetlen közelről tapasztalom, hogy a csapat máris nagyszerűen együtt van. Kifogástalan a baráti szellem, a felkészülést pedig mindannyian nagyon komolyan vesszük. Nekünk fokozott ütemben kell készülnünk, hiszen február másodikán már játszania kell a gárdának a VVK-ért a kölniek ellen.
    Arról is beszélgetünk, hogy Dunai II. a régi helyén, balösszekötőben érzi magát a legjobban. Pécsett főleg végrehajtó szerepet kapott, az újpesti lila-fehéreknél viszont esetleg más lesz a feladata.
    — Balogh Sanyi bácsi megígérte, hogy erről még többször elbeszélget velem — mondja Dunai Anti. — Természetes dolog: ha sor kerül a játékomra, azt a feladatkört fogom betölteni, amit Sanyi bácsi rám bíz.
    — Mit szól a világbajnokság sorsolásához?
    — Ízlés dolga, nekem nem túlzottan tetszik. Nehéz csoport, módfelett nehéz, de a mieinket képesnek tartom arra, hogy nemcsak a nyolc, hanem a négy közé is bejussanak.

    Képes Sport, 1965. január 18.
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
    2018.03.17, 17:11
    Egrészt le a kalappal a játékospályafutása előtt másrészt meg ha valóban komolyan edzettek volna D. és társai és olyan lett volna a mentalitásuk mint amit edzőként tapasztalt a spanyolokál akkor a nemztközi kupákban többet is elérhettek volna,és simán ott lettünk vona a 70-es,74-es vb-n.És ő is fanatikusan kusol a bundákról,lötyögésekről összefonódásokról,amelyek a 60-as évek óta brutálisan átszötték a focinkat,amik miatt a 80-as évektől aztán bekövetkezett a teljes züllés.És ebben D. is bőven bűnös.Mert nem tudta átadni atudását itthon,Még akkor sem hogy ott voltunk az olimpián mert a játékosai a tehetségüókhöz képest semmire se vitték.Szóval d. a külföldön szerzett tapaszalataiból nem adott át semmit,áés soha nem is akart változtatni a hazai spéci közegen.Nagyszerű focista volt ez tény,ezért tizteletet érdemel de be kéne fejezni a folyamataos fanatikus nosztalgiázást mert az sokkal inkább árt a focinknak mint használ.Ideje lene észrvenni hogy nagyon régen volta az 50-es,60-as,70-es évek,hogy ezek emlegetésével semmire se megyünk mert tweljesen más volt a foci.

    Alapvetően galanczával értek egyet, minden szava igaz. Ettől függetlenül elfog a nosztalgia: Dunai II-t (talán még Dujmov néven) 6-7 éves korom körül láttam először játszani Kecskeméten a KTE pályán. Ő 15-16 éves lehetett, Bács-Kiskun megye ifjúsági válogatottja játszott Csongrád megyével. Bács-Kiskun győzött. Dunai kopasz volt és három gólt lőtt. Nagyon csodáltam. Mégis galanczának van igaza.

    http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2624895
     
  4. avatar: magyarfutball.hu
    2018.03.17, 16:53
    Állandóan futballoztunk és mindenütt. A kényszerítőpasszt nem felnőttkorban kell megtanulni, ne vicceljen. Tizenhat évesen NB III-as játékos voltam a Bajai Bácska Posztóban, de arra még büszkébb vagyok, hogy játszottam az ifiválogatottban. Nem az „u ilyen-u olyan” csapatban, egy válogatott volt, a tizennyolc éveseké, abban.

    http://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/a-becsvagy-viszi-elore-dunai-antalrol-nehezen-derult-ki-hogy-gyors-2624895
     
  5. avatar: Longinus
    2015.08.24, 07:28 (szerk.: 2017.01.27, 19:04)
    képDunai II. Antal a válogatottban, 1967-ben az ezüstcipővel és Eusebioval.képForrás: labdarugas.ute1885.hu
     
  6. avatar: magyarfutball.hu
     
  7. avatar: fgymat
    2013.03.21, 23:57 (szerk.: 2019.03.21, 10:34)
    DUNAI II (DUJMOV) Antal (1943), az Újpesti Dózsa balösszekötője, 1969-ben 5 (szerk. 31) alkalommal kapott helyet a nemzeti tizenegyben és 3 (szerk. 9) gólt szerzett. (Dunai Antal mérkőzései a Magyar Válogatottban)

    – A Pécsről Újpestre származott nyurga csatár kétszeres bajnoki „gólkirályság" után került a válogatottba. Robbanékony, kitűnően lő és fejel, gyorsan feltalálja magát a kapu előtt, Benével nagyszerűen megértik egymást. A szintén válogatott Dunai János dr.-nak testvéröccse.

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig