Tatabányai Bányász SC - Real Madrid CF 2 : 1
Upload your own photos! »
videók
UEFA kupa, 1. forduló
ground :
Tatabánya, Bányász Stadion
referee :
Matthias Adolf (Ausztria)
attendance:
- Népsport: 22.000
-
32' Weimper István (penalty) 1 - 0 
34' San José Isidoro 1 - 1 45' Santillana Carlos 79' Csapó Károly 2 - 1
match history
- 1981.09.30 Real Madrid CF - Tatabányai Bányász SC 1-0
- 1981.09.16 Tatabányai Bányász SC - Real Madrid CF 2-1
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=669028723163741&set=a.398396820226934.89024.398390086894274&type=1&theater
via:
http://www.youtube.com/watch?v=kcv9n9xpK-0&lc=w0cQ_k_yug3FG7YbiwjPYlv2tfT1vhzZEUWtVRtkw9o&lch=email_reply&feature=em-comment_reply_owner&noredirect=1
forrás:
ljudski vrt - http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=30&na_step=30&t=9018358&na_order=
2011.09.19.
Harminc évvel ezelőtt, 1981 szeptemberében a Tatabányai Bányász az UEFA-kupa 1. fordulójában 2-1-re legyőzte a Real Madridot. Nosztalgiacikkünk következik.
A legendás meccsen 22 ezren szorongtak a lelátón, s éltették a szenzációs győzelmet arató Bányászt, amely a madridi visszavágón hősies csatában, egyetlen góllal maradt alul a Reallal szemben (0-1), s végül 2-2-es összesítéssel, idegenben rúgott kevesebb góllal kiesett.
A korabeli források nem felejtik el megemlíteni a madridi meccsen ténykedő ír játékvezető, Mulhall botrányos ítéleteit. A bíró négy játékost kiállított (mindkét oldalon kettőt-kettőt), a Real Madrid sokáig (több mint félórán át) létszámfölényben futballozott, s végül a 73. percben megszerezte a továbbjutást érő gólt - a gólpasszt az a Vicente del Bosque adta, aki tavaly szövetségi kapitányként világbajnokságot nyert a spanyol válogatottal.
Annak a Real Madridnak a legnagyobb sztárja azonban Juanito volt, aki a Labdarúgás című szaklap 1981. októberi számában azt nyilatkozta: a magyar futballisták közül Nyilasi és Törőcsik volt rá nagy hatással... Emlékeztetőül jegyezzük meg: Nyilasi Tibor (Ferencváros) abban az évben európai ezüstcipős lett, Törőcsik András (Újpest) pedig 1981-ben a 11. helyen végzett a France Football Aranylabda-szavazásán...
Harminc év alatt nagyot fordult a világ. A Tatabánya fényévnyi távolságra került a Real Madridtól, ezen a hétvégén az NB2 Nyugati csoportjában 2-0-ra kikapott a BKV Előre csapatától. "Ha egy hétig játszunk, akkor sem rúgunk gólt" - nyilatkozta a tatabányai tréner, Kiprich József, pedig a bányászváros stadionjában - amely szombattól a Grosics Gyula Stadion nevet viseli - a névadási ünnepségre való tekintettel meglepően sok, mintegy 3500 néző volt jelen...
Az is nehezen képzelhető el, hogy egy mai Real-sztár, mondjuk Cristiano Ronaldo vagy Mesut Özil ódákat zengjen két magyar futballistáról, mint tette azt annak idején Juanito. Ma már nincs ezüstcipős futballista a Ferencvárosban (tulajdonképpen már az is erősen véleményes, hogy egyáltalán futballista akad-e a mai Fradiban...), s az Aranylabda-szavazáson az Újpestből sem választanak be senkit Európa legjobbjai közé. Itt tartunk ma, s innen nézve alig hihető, hogy a Tatabánya valamikor (30 éve) európai kupameccsen legyőzte a Real Madridot.
Rég volt, szép volt, tán igaz se volt.
– Miként fogadták, hogy az UEFA Kupában a Real Madrid lesz a rivális?
– Nem emlékszem teljesen tisztán a sorsolás napjára, de az mélyen megmaradt bennem, fel sem tudtuk fogni, hogy egy ilyen gárda épp hozzánk érkezik. Utána az egész város Real-lázban égett, a bajnokságra addig nem igazán koncentrált már senki. A meccs előtti szurkolói ankéton hatalmas volt az érdeklődés, az egész tribün megtelt, szinte hihetetlen volt. Lakat tanár úr egyébként kivitt minket Spanyolországba, egy négyes tornára Valladolidba, hogy szokjuk ezt a fajta spanyolos focit. A fináléban csupán a Grémiótól kaptunk ki. Talán már ott is éreztettük, ilyen neves csapatok mellett lehet számolni a kis szürke Tatabányával is.
– Hogyan emlékszik vissza 1981. szeptember 16-ára?
– Karcsi bácsi a két csapat nevével ellátott kék vázát, ajándékozott riválisainknak. Még a pálya is különlegesen lett lenyírva aznapra, persze a szokásosnál sokkal jobban izgultam, igazán eufórikus állapotba azonban a meccsen kerültünk. De egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, beszorítottuk a vendégeket, és megérdemelten győztünk. Zsúfolt tömeg volt, a fákon, a garázsokon, erkélyeken csüngő emberek lepték el a stadiont, egy árva garast nem lehetett leejteni a földre. Az igazi dínom-dánom, az ünneplés valójában a derbi után következett.
– A visszavágó aztán másképp alakult. Mennyire viselte meg a csapatot a vereség?
– Östreicher Emil, a Real volt menedzsere persze előtte figyelmeztetett minket, ne legyenek illúzióink, vérmes reményeink a mérkőzéssel kapcsolatban. Formaruhába öltözettek minket Spanyolországban, így jártunk-keltünk a városban, felejthetetlen volt. Teljesen másképp tekintettek a labadrúgókra odakint, mint manapság, talán több volt a tisztelet. A találkozó előtt azonban már baljós előjeleket tapasztaltunk, éreztették velünk, nincs esélyünk ellenük. A kis töpörtyű, 160 centiméteres sípmester állandóan berontott az öltözőnkbe, valamilyen abszurd indokkal, csak hogy megzavarjon minket. Például egyikünknek a szerencse-nyakláncától kellett megszabadulnia. A meccsen én igen sokat szagoltam a füvet. Nagyon erőszakosan, durván fociztak vendéglátóink. Annyi szabadrúgást fújt be a játékvezető, hogy el sem hittük, amikor meg Szabó Gyurival szabánytalankodtak a büntetőterületen belül, a tizenegyest nem adták meg. Szerintem nem estünk volna ki, ha nincs a bírói nyomás, de a Bernabéu-stadion hatvanezres közönsége megtapsolt minket, és egyáltalán nem volt okunk nekikeseredni. Még a másnapi sajtó is "érdekes" összecsapásról számolt be, az én nyilatkozatom is megtalálható, amiben nem igazán fogtam vissza magam. Elég csúnyán lehordtam a bírót, még nem fordíttattam le, de itt az ideje...
– Szinte az egész csapatot sikerült "összetrombitálni" vasárnapra, milyen érzés lesz újra együtt rúgni a bőrt?
– Nem fogunk ám teljes játékidőt a pályán tölteni, már mi sem vagyunk a régi formánkban. Kovács és Emmer sajnos nem tud eljönni. Ennek ellenére azonban jó érzés lesz nosztalgiázni, és együtt lenni azokkal, akikkel elértük azt, hogy a nagy Real elvérzett nálunk.
http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/sport/igy-vertuk-meg-a-real-madridot-az-1981-es-focicsoda-video-400508