Hungária FC - Újpest FC 1 : 1
I. osztályú profi liga 1926/1927, 7. forduló
I. oszt. profi liga 1926/1927: összes
mérkőzés
attendance:
- Nela: 17.200
- Nemzeti Sport: 17.200
 Hungária FC
|
Újpest FC
|
|---|---|
|
coach: hiányzó adat beadása |
coach: hiányzó adat beadása |
match history
- 2025.05.24 MTK Budapest - Újpest FC -
- 2025.03.01 Újpest FC - MTK Budapest -
- 2024.10.26 MTK Budapest - Újpest FC 4-1
- 2024.04.21 Újpest FC - MTK Budapest 1-2
- 2024.02.02 MTK Budapest - Újpest FC 3-0
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Bró: Zsarnóczay János.
Határbírák: Schwartz József, Vass Ernő.
Hungária: Kropacsek Ferenc - Kővágó Károly, Kocsis Ferenc - Rebró Béla, Kléber Gábor, Oberhoffer Ernő — Braun József, Molnár György, Opata Zoltán, Tritz Lőrinc, Jeny Rudolf. Tréner: Orth György.
Újpest: Beneda István - Fogl II Károly, Fogl III József - Borsányi Ferenc, Wilhelm (Víg I) József — Péter József, Künsztler József, Wilhelm (Víg II) János, Lutz III Ferenc, Reisner Ferenc, Szidon Mihály. Tréner: Pozsonyi Imre.
Gólszerzők: Opata 12. ill. Reisner 56.
Kiállítva: Rebró 42., Braun 56., Molnár 75., Wilhelm I 80., Künsztler 93.
Reisner az 56. percben büntetőt rontott.
A mérkőzésnek csupán az első félideje volt reális lefolyású . A játéknak ebben a fázisában Molnár, Kléber és a két Fogl nagyszerű munkát végzett — UÚjpest halcsora és csatársora csalódást keltett — A második félidő a kiállítások és botrányok sorozatába fúlt
Hungária: Kropacsek, - Kővágó — Kocsis, Rebró — Kléber — Oberhoffer — Braun, Molnár, Opata, Tritz, Jeny Ujpest: Beneda, Fogl II.- Fogl III. Borsányi — Wilhelm I. — Péter, Künsztler, Wilhelm II., Lutz III., Reisner, Szidon
A 14. percben Molnár ügyes cselezéssel nagyszerű helyzetet teremt, majd Opatához passzol, aki a láthatóan meglepett két Fogl között kapásból éles, helyezett, magas lövéssel a 16-osról a kapu jobb felső sarkába juttatja a labdát. (1:0).
A 34. percben Wilhelm II. az őt szerelni akaró Kocsis térdébe talpal, aki összeesik, majd ujra felkel és sántikálva elhagyja a pályát.
A szabadrúgásból kifolyólag Tritz kiszökik, lövés helyett Opatához ad le, aki mellé lő- Rövid-mezőnyjáték következik, amit Kléber tiszta paszsza akaszt meg, mert a leadás Jenyt offszájdon találja. A szabadrúgást Fogl II. Wilhelm II-höz irányítja, akit Rebró faultol, mire a bíró kiállítja. Amikor ezt Kocsis látja — aki sérülése miatt éppen az öltözőbe akar vonulni — megfordul és ujra beáll a csapatba a jobbszélső helyére.
A második félidőben a Hungária Rebró nélküli csapata teljesen felforgatva áll fel.Kocsis sérülten is elfoglalta helyét, Braun megy balhalfnak. Opata jobbszélsőnek. Molnár centerbe,a míg a jobbösszekötő helye üresen marad.
A 10. percben Raismer megszökik a labdával. Kővágó és Oberhaffer közrefogják, Reisner elesik, mire a bíró tizenegyest ítél. A Hungária protestál, de Reisner a labdához áll és lő. Kropacsek kiüti és, ráveti magát, a labdára. Reisner hozzászalad, mire csak annyit látni, hogy Kropacsek kiengedi a labdát kezéből, a hátára fordul és mozdulatlanul fekve marad. Ugy a Hungária, mint Ujpest legénysége megáll, civilek is mennek be a pályára, a Hungária játékosai a bíróhoz fordulnak, de miután Zsarnóczay nem fütyül, Reisner ujra lő és a labda a hálóban akad meg. (1:1).
Közben Braun megsérti a bírót, mire kiállítják, Kropacseket pedig hordánkon viszik le a pályáról.
A játék most már teljesen komolytalanná válik, egészséges akciók nem bontakoznak ki és a céltalan csapkodások mind gyakoribbá válnak. Kropacsek közben ismét beáll a kapuba. Rögtön utána Molnár egy öszszeütközésnél megrúgja Wilhelm II.-t, aki fájdalmában percekig fetreng a földön, a bíró Molnárt is kiállítja.
Küzdelemről szó sincs, mert végig fairen játszó csapatok, mint a bíró teljesen meg vannak zavarodva,
Wilhelm I. összefut Tritz-el, mire az ujpesti játékosnak is el kell hagynia a pályát és ugyanez a sors éri Künsztlert, aki Opatát lökte el, úgy, hogy az öt perccel meghosszabbított mérkőzést a Hungária nyolc, az Ujpest csapata pedig kilenc emberrel fejezi be.
A Hungária—Ujpest-meccs méltatlanul bekerült a sport botránykrónikájába, próbáljuk megrajzolni Zsarnóczay bíró lelki portréját és kihámozni a pszichikai okokat, amelyek ehhez a nagyon rosszul sikerült bíráskodáshoz vezettek. Zsarnóczay János, a magyar futballsportban a leghálátlanabb feladatra vállalkozott: a tűzzel-vassal való purifikálás munkájára. Határozott egyénisége, tiszteletreméltó elvei, kérlelhetetlen szigorúsága és kétségbevonhatatlan objektivitása, erre a szerepre alkalmassá is teszik őt, nem csoda tehát, hogy a magyar futball reneszánszában több vonatkozásban is irányító pozícióhoz jutott, ahol erényeit a sport javára érvényesítheti. Az erélyes, a kérlelhetetlen szigorúságú embernek nincs sok híve, de az elvhűiség, az igazságosság mindig elhallgathatja az ilyen emberrel szemben, az ellenségeit is. Zsarnóczay János is azok közé tartozik, akik nem örvendenek nagy népszerűségnek a tömeg előtt, amely a szigort könnyen hajlandó zsarnokságnak minősíteni, de viszont kétségtelen, hogy eddig működésének egyik területén sem érte és nem is érhette őt az a vád, hogy tetteiben, ítélkezéseiben valamilyen irányban elfogultság vezetné.
Sporthirlap, 1926. november 8.
A Hungária-uti sporttelepen vasárnap délután több mint 15.000 főnyi közönség1 gyűlt egybe, hogy végignézzen két egymásután következő labdarugó mérkőzést. Ennek a tekintélyes számú nézőseregnek egyetlen célja és kívánsága volt, hogy a drága pénzen megváltott jegye ellenértéke fejében nívós és élvezetes játékot láthasson. Ezt a jogos és természetes kívánságot mindenki respektálni tartozik, aki a futballpályán akár mint játékos, akár mint játékvezető bíró szerepet vállal és aki bármilyen okból is nem erre az álláspontra helyezkedik, annak semmi keresnivalója nincs a labdarugó téren.
Röviden ennyi az észrevételünk Zsarnóczay János vasárnapi szereplését illetően, aki, mint játékvezető bíró, a Hungária—Újpest-mérkőzést botrányba fullasztotta. Semmi szükség sincs arra, hogy ez a jól táplált úr cézáromániáját jobb hiányában a mérkőzéseken elégítse ki, semmi szükség arra, hogy a vasárnapihoz hasonló botrányok megismétlődhessenek. Tiltakoznánk további szerepeltetése ellen még akkor is, ha mindentől eltekintve, legalább a szabályoknak megfelelően bíráskodott volna. De ezt sem tette. A szabályok előírják, hogy mikor áll jogában a bírónak egy játékost kiállítani. Zsarnóczay, nem törődve a szabályokkal, kiállított egy játékost. Ezzel az ítélkezéssel a botrány magvát ültette el. Arról, hogy az elültetett mag rövidesen sudárba szökkenjen, hamarosan gondoskodott. A második félidő elején 11-es büntetőrúgást ítélt a Hungária ellen. A csapat egyik játékosát, aki ez ellen tiltakozott, kiállította. A botrány ekkor már kitört, de fokozni még lehetett. A 11-es büntetőrúgást a kapus kivédte. A labdát magához szorítva, néhány lépést tett előre, amikor az ellenfél játékosa nekiszaladt. A kapus elterült a földön, a játék megállt, játékostárs, ellenfél játékosai, a kapu közelében tartózkodó idegenek (a csapat masszőre és állítólag a rendőrségi orvos) sereglettek köréje. Mindenki várta, hogy mikor jelzi a birói síp a játék megszakítását. Ez azonban nem következett be. Csaknem egy perc telt el így a várakozásban, amikor az egyik, Újpest csapatához tartozó játékos föleszmélt és az aléltan fekvő kapus kezeiből kirúgta a labdát és azután a hálóba gurította. Ilyen esetre még magyar pályán nem volt példa. Minden bíró, aki a szabályok szellemében akar eljárni, lefújta volna a mérkőzést, amikor látta a kapust elterülni. Zsarnóczay azonban nem törődik az ilyen csekélységekkel és sorsára bízta a földön fekvő játékost. Hogy a labdakirugdalás közben komolyabb sérülést nem szenvedett, ez csak a véletlenen múlt. Zsarnóczay megítélte a gólt, a játékosok kétségbeesetten tiltakoztak, a kapust kivitték hordágyon és a közönség tombolt a tribünökön. A szituáció igazán komoly volt és tartani lehetett attól, hogy az indulatok kitörése nagyon sajnálatos eseményeket idéz majd elő. Szerencsére erre nem került sor. A befejező drámai jelenet elmaradt, mert a folytatást Zsarnóczay további bíráskodása komikumba torzította. Előbb — jogosan — kiállította a Hungária egyik játékosát, úgy, hogy azok akkorára már csak nyolcan maradtak a pályán, azután minden különösebb ok nélkül két Újpest-játékost küldött le a pályáról. Ezek után mindenki előtt világossá vált, hogy ennek az embernek ténykedéseit nem lehet normális mértékkel elbírálni és indulatos közbekiáltások helyett gúnykacajjal kísérték intézkedéseit.
A mérkőzés utolsó perceiben rendőrcsapatok érkeztek erősítésül. Rendőrposztok sűrűn egymás mellett megszállották a pályát. Óvatos lelkek féltek a közönség haragjától. Pedig nem volt szükség az elővigyázatra, a közönség békésen elvonult, csak elvonulás közben sűrűn hangzott egy új jelmondat: Zsarnóczay nem fog vezetni több mérkőzést és ha mégis kiküldik, akkor a közönség nem megy ki a mérkőzésre.
Népszava, 1926. november 09.
A Zsarnóczay által vezetett meccsen múltkor a tizenegyesek, most a játékosok röpültek.
Töredékfordulója volt tegnap az első ligának, amelyben a két nagy pályatulajdonoson kívül ma már minden csapat érzi a kis létszám okozta meccshiányt s mert a főváros többi alakulata sem külföldről nem hozhat ellenfelet, sem maga nem mehet idegenbe, az anyagi kérdés mind égetőbb problémája lesz a kluboknak.- Ez készíti elő a talajt
a vidék előrelátható mind nagyobb térfoglalásának, amit az első liga a minimálisra korlátozott feljutási lehetőségek ellenére sem tud megakadályozni.
A tegnapi ligamérkőzések eseménye a Hungária döntetlenje volt. Az Orth, Stoffián és Nádler nélkül kiálló Hungária pontot vesztett Újpest elleni meccsében s a körülmények igen kemény munkára kényszerítették a Hungáriát, hogy pontmegosztással úszhassa meg ezt a ligaküzdelmet.
Ezek a körülmények Zsarnóczay bíró személyéhez fűződnek. Ez a bíránk arról ismeretes, hogy mindenre való tekintet nélkül, a legridegebb kíméletlenséggel alkalmazza a szabályokat, ami kétségkívül igen helyes, sőt dicséretreméltó, de megfosztja sportjellegétől a mérkőzést, mert túlságosan előtérbe helyezi a bíró személyét.
Múlt vasárnap Zsarnóczay meccse Szombathelyen tizenegyes- napot mutatott be — nem kevesebb, mint öt 11-essel — tegnap a Hungária—Újpest ligajátékban exhibition
volt a játékoskiállításokból, amiben öt játékosnak lett osztályrésze.
Ezekre a bíráskodásokra a játékosok megfegyelmezése szempontjából szükség van, sajnos ez nem történhetik meg anélkül, hogy az így nyert meccseredmény realitása iránt kétség ne támadjon.
Bizonyos, hogy ha akár a Szabáriának, akár a Hungáriának nem nagyon szimpatikus a Zsarnóczay-féle bíráskodás s Zsarnóczay most valósággal vörös posztó a Hungária szemében, jól fegyelmezett csapatnak nincs mitől félnie a Zsarnóczay-bíráskodásnál s van nem is egy első ligaklub, amely bármikor szívesen vállalja ezt a rizikót, mert tudja, hogy ez mit jelent, de legalább nem kell meglepetésektől tartania.
Hungária—Újpest 1:1 (1:0).
MTK-pálya, 17 ezer néző- Biró Zsarnóczay.
Hungária: Kropacsek — Kővágó, Kocsis — Rebró, Kléber, Oberhoffer — Braun, Molnár, Opata, Tritz, Jeny.
Újpest: Beneda — Fogl II., Fogl III. — Borsányi, Wilhelm I., Péter — Künstler, Wilhelm II., Lutz III., Reisner, Szidon.
Első félidő: A 12. percben Fogl védett szabadrúgása után Jeny lefut a hozzájutott labdával: a beadásból Molnár visszaadja Opatának, aki gólt lő. Néhány perccel szünet előtt Rebró—Künstler foult vétenek egymás ellen, Rebró újból rúg még egyet Künstleren, mire kiállítják. Kocsis sérülten kiáll- Félidő 1:0-
Második félidő: A 10. percben hendszet vét a Hungária védelme, a 11-est Kropacsek védi, de a követő kavarodásban Reisner megszerzi a labdát, amelyet be is lő. (1:1!) A Hungáriát idegesíti a gól megadása s mikor a feleselő Braunt kiállítják, percekig szünetel a játék. A közönség biztatására a játékosok le akarnak vonulni, de a vezetőség visszaparancsolja őket a játéktérre. Később Molnárt küldi ki a bíró foulért, majd Újpest részéről Wilhelmet és Künstlert.
Pesti Hírlap, 1926. november 09.
Az őszi szezon elsőosztályú professzionista ligabajnokságának legerősebb fordulóján a liga négy vezetőcsapatát sikerült összehozni egy pályára, ezzel két olyan izgalmas mérkőzést nyújtanak a közönségnek, amilyenre hosszú idő óta nem volt példa. Akár a Hungária—Újpest-, akár a Ferencváros— Vasas-mérkőzés alkalmas arra, hogy megmozgassa a közönség tízezreit, a két meccs, együtt, óriási érdeklődésre tarthat számot.
A Hungária—Újpest- meccs döntő jelentőségű az első liga bajnokságának szempontjából. Ha a Hungária győz, könnyen elugrik a csomóból, esetleg két-három pontelőnnyel fordulhat a tavaszi szezonra. Ez a két pont előny ilyen tömörült mezőnynél igen sokat, talán a bajnokságot jelenti.
A nagy mérkőzés teljesen nyílt. Újpest csapata a szegedi Bástyával szemben végre kifutotta azt a formát, amit az egyesület vezetősége hónapok óta hiába várt. A csapat három fiatal belső csatára a szezon egyik legnagyobb meglepetése. Gyors játékukkal éppen úgy felőrölhetik a Hungária védelmét, amit felőrölték a nagyszerű szegedi halfsort és megzavarták a Bástya hátvédjeit. Ha a lila-fehér támadólánc kijátssza múlt vasárnapi formáját, akkor a Hungáriának igen nagy küzdelmébe fog kerülni akár a döntetlen kierőszakolása is, mert a papírforma újpesti győzelmet ígér.
Emellett szól az a körülmény is, hogy a belügyminisztérium döntése alapján, az újpesti vezetőség ismét csatasorba állíthatja Fogl III.-at is, akinek ezen a meccsen kell bebizonyítani, hogy a november 14-iki magyar— svéd válogatott mérkőzésre, a baloldali bekkposztra, háromhetes pihenője ellenére is, ő a legméltóbb jelölt.
A Hungária vezetősége nem bolygatta meg a Kinizsi ellen olyan szépen szerepelt csatársorát, nem játszatja Stoffiánt, hanem Opatára bízta a csatársor irányítását. A halfsor — a kék-fehérek főerőssége — meggyengült. Orth megsérült, Nadler el van tiltva a játéktól, így a veszélyes újpesti jobbszárnnyal szemben a Hungária vezetősége Oberhoffert kénytelen játszatni.
Pesti Napló, 1926. november 07.
A vasárnap délutáni bombaprogram robbant, csak nem abban az irányban, amerre a robbanást várták. Talán a magyar futballtörténelemben példa nélkül álló botrányos jelenetek, tömegkiállítások, a közönség körében rendezett bokszoló-, birkózómecscsek közepette, 1:1 arányban döntetlenül, — összesen 17 játékossal fejezte be a Hungária
és Újpest bajnoki meccsét.
Ezután állt ki nagy mérkőzésére Újpest és a Hungária. A mérkőzés vezetőbírája Zsarnóczay János, kezdés előtt beszédet intézett a két Fogl-testvérhez, — nem is sejtve, hogy a Fogl-gát lesz a mezőny azon része, mely miatt alig szólalhat meg a bírói síp.
A Hungária az első félidőben végre nagy játékot mutatott. Csatársor, halfsor, közvetlen védelem, remekül összedolgozva szorongatta Újpest csapatát, melynek fiatal játékosai a sáros talajon fogyatékos technikájukkal nem boldogultak. A Hungária mindent legázoló fölényben volt, de ezt a fölényt a Foglok mellett csak egyszer, a 12-ik percben tudta Opata egy szép bombalövéssel gólra váltani.
Félidő végén Rebró faultolta Künstlert Zsarnóczay — talán túlszigorúan — kiállította
a Hungária-halfot. Kezdődött a tüntetés a bíró ellen.
Szünet után füttykoncert fogadta, Zsarnóczayt, aki azonban továbbra is megszokott stílusában bíráskodott. A 11. percben Kléber és Kocsis közös faultjáért tizenegyest ítélt. Braunt megsértette a bírót: a sorsa kiállítás. A 11-est Reisner rúgta — Kropacsekbe. A labda kipattant, egyszerre startolt érte Kropacsek és Reisner. A két játékos összeütközött. Kropacsek a földön fekve maradt, jajgatva kért segítséget. Zsarnóczay nem látott okot a beavatkozásra, intett, hogy: »tovább!« Reisner kikaparta Kropacsek alól a labdát, hálóba vágta, Zsarnóczay gólt. ítélt. Kitört a botrány. A Kropacsek körül szorgoskodó civilek hordágyra tették a kapust, kivitték a pályáról. Molnár neki akart menni Zsarnóczaynak, Fodor Henrik az utolsó pillanatban kapta el, mire sírógörcsben tört ki.
A tribünön nők sikoltoznak, sírnak, férfiak verekednek, rendőrök tömegigazoltatást végeznek, szétszedik a verekedőket. Bent a pályán teljes a felfordulás, csak Zsarnóczay áll a viharos tengeren, a középre int, megkezdi a játékot. A Hungáriában pár percig Jeny véd, azután befut a pályára Kropacsek, elfoglalja a helyét.
A játék elvadul. Pár perc múlva Molnár követi Braunt, majd Újpest csapatából Künstler és Wilheim I. jut a kiállítottak sorsára A játék teljesen élvezhetetlen lesz. Durvaságok jobbról, balról: csak a két Fogl marad mentesen az epidémiától....
Pesti Napló, 1926. november 09.
A Hungária vereségével ismét nyílttá válnék a ligabajnokság sorsa.
A Hungária-sporttelepen dűlőre jutó két mérkőzés mégis alkalmas arra, hogy a nézőtérségen összehozza a labdarúgás egész közönségét. A kettős mérkőzésnek négy résztvevője ugyanis az a négy csapatunk, amelyeket a legjobb jelzője illet meg nevük, múltjuk és jelenleg is elfoglalt pozíciójuk révén. A ligabajnokság első helyein állanak ezek a csapatok, de egyelőre oly mérsékelt pontkülönbözet választja el őket egymástól, hogy véglegesen kialakult helyzetről még szó sem lehet. Ez annyit jelent, hogy bármelyik elragadhatja még a bajnokságot, föltéve természetesen, hogy a hátralévő őszi, majd a tavaszi mérkőzésekben minden malőr nélkül tud előre haladni.
A dolgok jelenlegi állása szerint a Hungária pozíciója a legkedvezőbb. Ha Újpest
csapatával szemben is győzelmesen állja meg a helyét, úgy a vezetés kérdése az őszi kampányra elintéződik, ellenben veresége esetében Újpest ismét komoly pályázónak lép elő.
A vasárnapi mérkőzés messzemenő jelentőségével tisztában vannak a játékosok, komoly törekvés fogja áthatni tehát játékukat, aminek természetes következése lesz, hogy a közönség elsőrangúan érdekes sportot fog kapni. A Hungária — Újpest mérkőzésének a várható szép küzdelem mellett érdekessége lesz Fogl III. első szereplése az ismert afférja óta. A magunk részéről rendkívül heves mérkőzést várunk, döntetlen eredménnyel.
Budapesti Hírlap, 1926. november 07.
Tizenötezer ember idegrendszerét zaklatta föl Zsarnóczay János bíráskodása a Hungária - Újpest 1:1 (1:0) arányban döntetlenül végződött mérkőzésén.
A mintaszerűen fair és a rendkívül szépen induló játékot zavarta meg a bíró hatalmaskodása - Zsarnóczay basáskodó rendelkezéseivel előbb a Hungáriát sújtotta, majd minden értelem nélkül, Újpest ellen fordult - Rebró, Braun és Molnár kiállítása után Wilhelmet és Künstlert parancsolta le a játéktérségről.
A verseny természeténél fogva is magával hozza az izgalmat. A küzdelem láza elragadja a versenyzőt, hiszen az idegek és izmok megfeszítése, az erőlködés, a tüdőnek és szívnek erőteljesebb munkája önmagában is kivetkőzteti a testet, a lelket, az egész emberi szervezetet a teljes nyugalom állapotából. A verseny láza a természet erejénél fogva elönti a versenyző egész lényét s csak a versenyzés szigorú törvényei biztosítják, hogy a versenyző embert hatalmában tartó lázas állapot korlátok között maradjon és ki ne lépjen a sportszerűség medréből. De talán a sportszerűség törvényei sem volnának elegendők a verseny szabályos lefolyásának a biztosítására, az emberi indulatok megfékezésére, a sport szellemének a fenntartására, ha ott nem lennének minden versenynél a versenyzés törvényeinek őrei, a versenybírák.
Egyéni versenyeknek is nélkülözhetetlen tényezői a bírák, mennyivel fontosabb tényezője tehát a bíró az olyan küzdelmeknek, amelyekben nem az egyén küzd a versenytársakkal. hanem két csapat áll szemközt egymással másfél órás vetélkedésben, amelyben nincsen megszabva a versenyzés pályája, nincsen meghatározva a versenyzés eszköze, de amelyben huszonkét ember vív küzdelmet a labda körül, az emberi ügyesség, az erő, a gyorsaság, a leleményesség minden fortélyával, A modern kornak legnagyobb népszerűségre emelkedett sportja a labdarúgás, amelynek lényege hozta magával, hogy minden sportág között a labdarugó mérkőzés bírája tölti be a sportbeli küzdelmek terén a legfontosabb, a legnehezebb és a legfelelősségteljesebb funkciót.
Nemcsak azért, mert két csapat tagjainak versenyláztól bevitett viaskodását kell a játékszabályoknak a medrében tartani, de azért is, mert a mérkőzés menetét ezrek figyelik a tribünökön, akik még talán a küzdő játékosoknál is nagyobb mértékben kerültek a verseny lázának a légkörébe.
A futball-játék rendkívüli érdekességét bizonyítja, hogy a tömegeket ennyire meg tudta hódítani s éppen a futballnak ez a hatalmas hódítása tette, hogy a bíró szerepe oly jelentőségre emelkedett.
A pálya és a tribün, a játékos és a néző, hevülve a küzdelem izgalmaitól, minden pillanatban kész a kilengésre, a bírónak kell tehát annak a jótevőnek lenni, aki a verseny lázát szinte észrevétlenül levezeti s a szabályok szigorú betartásával, intézkedéseinek biztonságával, gyors közbelépéseivel, de legfőképpen abszolút igazságosságával és szakértelmével, a mérkőzés nyugodt lefolyását biztosítja.
A magyar labdarugó sport életében nem egyszer támasztott már súlyos zavarokat a bíráskodás kérdése s nem egy országraszóló botránynak volt okozója a rossz bíráskodás. S ebben a tekintetben még ma sem jutottunk nyugvópontra és még most is izgató problémája labdarugó-sportunknak a birói kérdés, önálló birótestület látja el bírákkal a mérkőzéseiket, százszámra képesítenek uj és uj bírákat, de csak elvétve jutott felszínre olyan uj név, amelyet a futball-sport társadalma uj bírói tehetség és tekintélyként üdvözölhetett volna. Talán egyedül Zsarnóczay János volt az az uj biró, aki érdeklődést, bizalmat és megbecsülést tudott szerezni magának s akit úgy emlegettek, mint egy uj, egészséges irányt teremtő iskolának a képviselőjét. Zsarnóczay János a teljes szigorúság elhalmozásával kezdte meg birói működését s a sok gyöngekezü, megalkuvó, hitelét veszített bírák után valóban olyan markáns jelenség volt, akitől a bíráskodás terén uj szellemet és a hőn óhajtott javulást lehetett várni. Kérlelhetetlenül elhalmozta a szabályokban előirt megtorlást minden játékossal szemben s ez a határozott fellépése a közönség előtt tekintélyt biztosított a részére, a játékosokban pedig félelmet gerjesztett.
Magunk is örömest láttuk az érett korú férfiú kezében a biró hatalmát, mert nem tudtuk elképzelni, hogy Zsarnóczay János, a Birák Testületének elnöke a budapesti amatőr labdarugó szövetség alelnöke, a MOVE labdarugó szövetség elnöke, valamint a labdarúgás adminisztrációs életének különböző exponált pontjain működő sportemberünk annyira meg tudjon feledkezni magáról, hogy egy csapásra lebukhasson az elismerés magas dobogójáról a népszerűtlenség mély örvényébe.
A mi részünkre fájdalmas csalódás volt Zsarnóczay Jánosnak a vasárnapi Hungária— Újpest-mérkőzésen kifejtett működése. Nem is tudjuk, az emberi természetnek melyik rejtekében keressük a nyitját Zsarnóczay tegnapi szereplésének. Rosszaságot, tudatos kártevő szándékot nem tételezünk fel senki embertársunkban, Zsarnóczay ténykedésében sem keresünk ilyen motívumokat. Nem tudunk más magyarázatot adni, mint azt, hogy Zsarnóczay egy téves ítélkezésével elvesztette lába alól a lelkinyugalom szilárd talaját s markánsan férfias karaktere és hatalmaskodásra hajló természete annál mélyebbre ragadta a tévedések ingoványába, mennél félelmetesebb erővel zúgott feléje a közönség lázongó elégedetlensége.
Elvitázhatatlan tény, hogy Zsarnóczay János birói működésével tönkretette az őszi évadnak egyik legnagyobb érdeklődéssel várt s egyik legszebbnek indult mérkőzését. Az esős időben több mint tizenötezer ember fizette le a belépőjegynek az árát, hogy tanúja lehessen a játéknak, de Zsarnóczay jóvoltából, sportélvezetben alig félóráig volt csak része, a hátralévő időben ellenben az izgalmaknak egész kálváriáját kellett elszenvednie. Pokoli hangzavar uralkodott a nézőtérségen, eltorzult arcokból kidagadt szemek villogtak a biró felé, sírógörcsökbe esett játékosok hadonásztak a pályán s mialatt az ügyeletes rendőrtisztviselő rendelkezésére negyven rendőr sietett a Hungária-pályára, Zsarnóczay János a biró tekintélyét megcsúfoló önkénykedésekkel tetézte jóvátehetetlen balfogásait.
A játék második félidejében egészen eltűnt a pályáról a sport s helyébe lépett egy olyan tömegizgalom, amelynek kitörésétől jogosan féllek azok a kevesek, akik higgadtságukat az izgalmaknak e haláltánca közepette is meg tudták őrizni.
A krónika száraz szavaival ismertetve a történteket, előre kell bocsátani, hogy a Hungária csapata pompás játékkal nyitotta meg a küzdelmet s csakhamar gólt ért el Molnár nagyszerű leadása után Opata remek lövéséből. A legszebb Hungária-támadások követték egymást, az Újpest csatársora szóhoz sem jutott, a födözetsora nem tudott megbirkózni a kék-fehérek rohamaival s csupán a két Fogl impozáns védőjátéka emelt gátat a támadások sikere elé. Ideálisan fair keretben haladt előre a játék, észre sem lehetett venni, hogy biró is van a pályán, annyira nem volt szükség közbelépésre.
Az első félóra leteltével azután az újpesti támadás közben Kocsis , a Hungária hátvédője egy összecsapás következtében megsérült. Pár pillanatig még kísérletezett, hogy talán rendbejön a lába, amikor azonban erre nem volt reménye, megindult a pályán végig az öltöző felé. A következő percben Künstler harcba bocsátkozott Rebróval, kölcsönösen gátolták egymást. Rebró széles lendülettel a földre esett, közben azonban Künstler elé vetette a lábát úgy, hogy Újpest jobbszélsője is a földre került. Ebből az ártatlan csetepatéból lobbant ki a botrány szikrája. Rebró faultjáért egyszerű szabadrúgás illette volna Újpestet, ám Zsarnóczay ennyivel nem érte be. Mintha észre kellett volna vétetnie magát, nehogy a sima lefolyású mérkőzésben elfelejtődjék, hogy a vaskezű Zsarnóczay a bíró... Tehát Zsarnóczay fütyült, szabadrúgást ítélt Újpest javára, de egyben kiállította Rebrót is. A kifelé vánszorgó Kocsis megállt, Rebró könyörgésre fogta a dolgot, a közönség tombolva zajongott, Zsarnóczay pedig ridegen elutasította Rebrót, úgyszintén a kétségbeesve magyarázgató csapatkapitányt, Klébert is.
A botrány magva ezzel el volt vetve, de nem történt semmi más. mint az, hogy a közönség nagyobb része ettől kezdve állandóan tüntetett a biró ellen és zajos ovációban részesítette az ártatlanul kiállított Rebrót. Az első félidőből még hiányzó negyedóra alatt a játék már is elveszhette érdekességét s a megbontott Hungária már csak a vezetés megtartására fordította igyekezetét.
A második félidőben már a Hungária egész felállítása magán viseli a Rebró-eset következményeinek a bélyegét. A maródi Kocsis elfoglalja ugyan a helyét, de Braun megy baloldali fedezetnek, Opata jobbszélsőnek, Molnár középcsatárnak, a jobbösszekötő helye pedig üresen marad. Újpest rendkívül gyöngén funkcionáló csapatával szemben a Hungária még így is tartani tudja magát,a 10-dik perc azonban meghozza a gyászos fordulatot, a sportszerűség bukását és magával hozza a botrányt, amelynek előszele már végigsöpört a sporttelepen az első félidőben.
Ez történt:
Reisner megszökött a labdával, Kővágó és Oberhoffer közrefogták. Reisner elesett, mire a bíró 11 -est ítélt. A Hungária játékosai protestáltak, de Reisner a labda mögé állott és a biró sípjelére ellőtte. Kropacsek kiütötte s a következő pillanatban rávetette magát a labdára. Reisner ekkor odafutott, de csak annyit lehetett látni, hogy Kropacsek a hátára fordul, elnyúlik és mozdulatlanul fekve marad, a labdát pedig kiengedi a kezéből. Úgy a Hungária, mint Újpest játékosai megállották, civilek futottak be a pályára, a Hungária játékosai a bíróhoz fordultak, de miután Zsarnóczay nem fütyült, Reisner újra lőtt és a labda a Hungária hálójába jutott. Az így szerzett góllal kiegyenlített Újpest, de a derék csapatnak aligha volt öröme ebben a fölötte kétes sikerben. Ezután drámai gyorsasággal fejlődött ki a Hungária— Újpest mérkőzés botránya. A gól után Braun szörnyű izgalmában megsértette Zsarnóczayt , aki nyomban kiállította. Braun sietve elhagyta a játékteret s bennt az öltözőben sírógörcs lepte meg. Ezalatt a pályán is idegizgató jelenet folyt le. A Hungária csapata le akart vonulni, a klub vezetősége azonban visszatartotta a játékosokat ettől a lépéstől. Előbb azonban le kellett csillapítani Molnárt, aki hangos zokogással borult az egyik vezető vállára, majd kiszakítva magát az illető karjaiból, Zsarnóczayra akarta vetni magát. Az inzultusban szerencsére megakadályozták s tovább folytatták a játékot, ekkor azonban már rendszertelen, ideges kapkodássá süllyedt le a mérkőzés. Kropacsek is elfoglalta a helyét, de az újpesti csatárok nem tudták foglalkoztatni. A sport tehát véglegesen száműzetésbe került, az izgalmak ébrentartásáról ellenben Zsarnóczay még mindig tudott gondoskodni. Kiállította ugyanis még Molnárt is, majd minden komoly ok nélkül Wilhelm I-et és végezetül Künsztlert, aki tágra meredt szemmel fogadta a bíró rendelkezését.
Zsarnóczay még öt perccel meghosszabbította a játékot, szerencsésen eltelt ez az
idő is és végére ért a mérkőzés, amelynél rosszabb propagandát a labdarúgás legnagyobb ellenségei sem eszelhettek volna ki a futballsport ártalmára.
Budapesti Hírlap, 1926. november 09.