Kecskeméti Dózsa - Debreceni VSC 3 : 1
NB I/B 1967, 25. forduló
NB I/B 1967: összes
mérkőzés
ground :
Kecskemét, Széktói Stadion
attendance:
- Népsport: 2.200
- Petőfi Népe: 3.000
match history
- 1972.10.22 Kecskeméti Dózsa SK - Debreceni VSC 3-0
- 1972.03.26 Kecskeméti Dózsa SC - Debreceni VSC 2-1
- 1971.11.21 Debreceni VSC - Kecskeméti Dózsa SC 1-0
- 1971.04.11 Kecskeméti Dózsa - Debreceni VSC 1-1
- 1970.09.13 Debreceni VSC - Kecskeméti Dózsa 0-0
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Kecskemét, 3000 néző, vezette: Losonczy.
K. Dózsa: Gór — Kéri, Vincze, Szőczey, Lantos — Peller, Dobó — Jósa, Kiss II., Rozgonyi, Balatoni. Edző: Titkos Pál.
DVSC: Németh — Sóvágó, Gellér, Varsányi — Cseke, Nagykaposi — Tóth III, Tóth 1. Somodi, Konyha, Tóth II. Edző: Sidlik István.
A ragyogó napsütésben a vendégek kezdték meg a játékot. Az első öt percben bizony megijesztették a közönséget, mert bátran támadtak és a Dózsa védelmét könnyűszerrel játszatták át. Előbb Somodi, majd Tóth I. lövése jutott Gór kapuja mellé. A 7. percben vezette a Dózsa az első veszélyes támadását és ebből megszületett a vezetés.
Jobb oldalon vitte fél Jósa a labdát, majd Kiss II-höz játszotta, aki azonnal Rozgonyihoz továbbított.
A csatár megperdítette a labdát, amely védhetetlenül vágódott a hálóba. 1:0.
Támadásban maradt a Dózsa és két perccel később újabb gólnak örülhetett a közönség.
A gól előkészítésének érdeme ismét Kiss Il-é, aki kiharcolt egy labdát, amellyel a kapura tört. Előbb elhúzta a kapus mellett, majd rálőtte.
A közeli lövésbe Jósa beletette a lábát és onnan került a labda a bálóba. 2:0.
A vendégcsapat a kétgólos hátrány ellenére sem adta fel a küzdelmet. A mezőnyben szépen adogattak, csak a kapu előtt voltak határozatlanok a vasutas csatárok. A 33. percben Kéri mentett a lőni készülő Somodi elől az utolsó pillanatban, majd néhány perccel később Gór lábravetődéssel hárított Konyha elől. A félidő befejezése előtt sajnálatos esemény történt. Kiss Il-t játékvezetői sípszó után Gellér csúnyán bokánrúgta. A csatárt percekig ápolták, majd bevitték az öltözőbe.
Szünet után Kiss n. visszajött, de már nem volt teljes értékű harcos. Két nagy Dózsa helyzettel kezdődött a második félidő. Jósa mellé lőtt, majd két perccel később ugyanő hagyott ki egy újabb gólszerzési lehetőséget.
A 6. percben nagy játékvezetői tévedés miatt maradt el a Dózsa újabb gólja. Kiss II. egy hátulról kapott labdával kapáira húzott,
B már a 16-oson belül járt, amikor Gellér hátulról felvágta. A játékvezető teljesen érthetetlenül nem adta meg a nyilvánvaló Jl-est.
A 13. percben az egyre jobban támadásba lendülő DVSC ért el gólt.
Ez a támadás is Csekétől indult el, tőle Tóth L kapta a labdát, aki azonnal lőtt is, de Gór ki tudta ütni a labdát.
Sajnos újra Tóth I elé, áld most már nem hibázott 2:1.
Mintegy tízperces DVSC-fölény után újra a Dózsa következett. Először Jósa került gólhelyzetbe, de Varsányi mezénél fogva visszarántotta a kitörő csatárt. Később Kiss II. beadását fejelte Jósa a kapu fölé. A 27. percben Jósa hagyott ki helyzetet, majd Rozgonyi lőtt emberbe. Félő volt, hogy a sok kihagyás után egyik ellentámadás góllal végződik. Nem így történt. Az utolsó előtti percben is még a Dózsa támadott és szögletet ért el
Jósa ívelte be a szögletet, amely átszállt a védők fölött és a berobbanó Balatoni fejéről és az egyik védő lábáról jutott a labda a gólvonalon túlra. 3:1!
Az izgalmas küzdelem után nagy taps jutalmazta a Dózsa lelkes és harcos küzdőszellemű játékát. A gólhelyzetek alapján nagyobb arányban is győzhetett volna a Dózsa. A kapuban Gór kitűnően védett. A hátvédek nagy harcot vívtak a debreceni csatárokkal, s ebből rendre a védők kerültek ki győztesen. A védelem legbiztosabb pontja Kéri és Vincze volt. A középpályás játékosok közül ezúttal Dobó remekelt. Sok támadást állított meg és jól is indított. A Dózsa csatársorában találjuk a mezőny legjobbját, Rozgonyi személyében, aki nagy területen játszott és mozgatója volt csapatának.
A debreceni fiúk nagy becsvággyal küzdöttek, de támadójátékuk feltűnően körülményes volt. Legjobbjaik: Sóvágó, Cseke, Somodi és Konyha.
Losonczy játékvezető az első félidőben kitűnően, szünet után sok hibával látta el feladatát Egy jogos 11-est nem adott meg a Dózsa javára.
Forrás: Petőfi Népe, 1967-09-26