1968 nyarán egy ifjúsági tornán vettem részt Egerben, és valószínűleg sikerült olyan jó teljesítményt nyújtanom, amellyel felhívtam magamra a figyelmet. Öt évig futballoztam Egerben, ott lettem élvonalbeli labdarúgó is.

Egri Dózsa, 1968-1974

Kovács Ferenc irányította akkor az egri csapatot. Emlékszem, nagyon fiatalon került 1970-ben Egerbe, gyakorlatilag néhány évvel korábban még az MTK-ban játszott. Vagyis egyáltalán nem volt akkor még rutinos edző, azonban nagyon motivált és sikerre éhes volt, ez a mentalitás pedig nagyon gyorsan átragadt ránk, játékosokra is. Talán ennek is köszönhettük azt, hogy sikerült feljutnunk az élvonalba. Emlékszem, hazai pályán ősszel 2-0-ra legyőztük a Videotont, viszont a tavaszi visszavágón parádésan játszott a fehérvári csapat, és egy nyolcassal küldtek haza minket.

Videoton SC, 1974-1978

Kovács Ferenc kérésére kerültem Egerből Székesfehérvárra. Csodálatos éveket töltöttem ott, és nem csak azért mondom ezt, mert egy nagyszerű csapatba és remek közösségbe kerültem, hanem azért is, mert két gyermekem is Székesfehérváron született. Büszke vagyok arra, hogy tagja lehettem a Videoton első "Ezüstcsapatának" 1976-ban, persze ma már mindenki tudja, hogy akkor szó szerint elvették tőlünk a bajnoki címet - ki ne emlékezne az azóta híressé vált Ferencváros - Videoton 1-1-es mérkőzésre, amit Müncz sporttárs, hát hogy is fogalmazzak, nem vezetett valami jó felfogásban. Azt sem felejtem el sosem, hogy a Vidiből lettem magyar válogatott játékos is.
Feri bácsi bal oldali védőnek hozott Fehérvárra, azonban sorra dőltek ki a csatáraink sérülések miatt, így egy idő után megkérdezte tőlem a Mester, hogy mit szólnék ahhoz, ha bal szélsőt játszanék? Védőként is olyan játékos voltam, aki szeretett előre kalandozni, sokszor kapcsolódtam be a támadásokba, így nem okozott problémát számomra ez a váltás. Végh Tibi így került a helyemre a védelem tengelyébe, a végén azonban én jártam pórul, hiszen Tibi nagyszerűen szerepelt hátul, egy idő után azonban felépültek a csatárok, én pedig egyszer csak kipottyantam a csapatból. Egyébként nem csak a góllövés ment jól, de nagyon sok gólpasszt is adtam, igaz akkoriban ezt még nem számolták külön, mint manapság. Sok szélső szabadrúgást tekertem a kapu elé, és sok elfutás utáni beadásom vált gólpasszá, ezeknek pedig ugyanúgy örültem, mint amikor én találtam az ellenfél kapujába.

Nyíregyházi VSSC, 1978-1984

...