You need to create a user account to be able to use all functions of the site: match rating, getting notified of important news about favourite players and clubs, getting featured on the hungarian groundhopper top list, helping us with missing data and commenting.
Olimpiai bajnok (Magyarország 1952)
Európa Kupa-győztes (Magyarország 1953)
2-szeres magyar bajnok (Vasas SC 1957 tavasz, 1960-1961)
Magyar kupagyőztes (Budapesti Vasas 1955)
2-szeres Közép-európai Kupa-győztes (Vasas SC 1956, 1957)
CSORDÁS Lajos (1932), a Bp. Vasas és a Vasas SC csatára, 1952 és 1959 között 19 alkalommal szerepelt a legjobbak soraiban és 8 gólt szerzett. (Csordás Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban.)
Tagja volt az 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert magyar csapatnak. – A piros-kékek játékosa rendkívül mozgékony, gólképes labdarúgónak bizonyult. A válogatott csapat támadósorában a balszélső kivételével valamennyi helyen játszott. Technikailag kitűnően képzett, kétlábas, a mezőnyben szorgalmas és kapura is veszélyes csatár volt. Robbanékonyan rajtolt, villámgyorsan cselezett, a közelharcot azonban lehetőleg elkerülte. Legjobb teljesítményét 1953. október 4-én, a Csehszlovákia elleni találkozón (5:1) nyújtotta.
Elég korán visszavonult. Míg kortársai közül néhányan változatlanul a zöld gyepen kergették a labdát (a szintén 1932-es születésű Mátrai 1967-ben még a válogatottban is játszott), addig mögötte már rövid, de eredményes edzői „múlt" állt: 1966-ban a Vasas csapata az ő irányításával szerezte meg a bajnoki címet és ért el jelentős nemzetközi sikereket. Reményteljes edzői pályafutását 1968 tavaszán bekövetkezett korai halála törte derékba.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Csordás Lajos (Budafok 1932.10.26 - Budapest 1968.04.05) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Tagja volt az 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert magyar csapatnak. – A piros-kékek játékosa rendkívül mozgékony, gólképes labdarúgónak bizonyult. A válogatott csapat támadósorában a balszélső kivételével valamennyi helyen játszott. Technikailag kitűnően képzett, kétlábas, a mezőnyben szorgalmas és kapura is veszélyes csatár volt. Robbanékonyan rajtolt, villámgyorsan cselezett, a közelharcot azonban lehetőleg elkerülte. Legjobb teljesítményét 1953. október 4-én, a Csehszlovákia elleni találkozón (5:1) nyújtotta.
Elég korán visszavonult. Míg kortársai közül néhányan változatlanul a zöld gyepen kergették a labdát (a szintén 1932-es születésű Mátrai 1967-ben még a válogatottban is játszott), addig mögötte már rövid, de eredményes edzői „múlt" állt: 1966-ban a Vasas csapata az ő irányításával szerezte meg a bajnoki címet és ért el jelentős nemzetközi sikereket. Reményteljes edzői pályafutását 1968 tavaszán bekövetkezett korai halála törte derékba.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig