† Deák Ferenc (Budapest 1922.01.16 - Budapest 1998.04.18)
1949-ben a Ferencváros játékosaként© tempofradi.hu
játékos
© fortepan.hu
† Deák Ferenc (Budapest 1922.01.16 - Budapest 1998.04.18)
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Na most Újpesten a játékoskijáró akkor a sarokban volt, az alapvonal mögött 10 méterrel... vagyis iszonyat nagy falsot kellett adnia, hogy bemenjen.
http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=1463&na_step=30&t=9065992&na_order=
A leírás szerint szerint, (zárójelben a mezszámozás)
Marcaliban a második fordulóban a
Részlet a Dr. Újváry István leírásából:
Ebben az évben érett a felszabadulás utáni időszak legjellegzetesebb góllövő csatárává Deák Ferenc.
A Szentlőrinci AC kölyökjátékosaként kezdte. Berkessy Elemér foglalkozott vele. Kapust akart belőle faragni! Belőle, aki a góllövésben lelte minden örömét. Hamarosan el is került a kapuból, s mire Danninger mester, a SZAC hentes-mecénása szárnyai alá vette és szakmájára kioktatta, 15 éves korában már az akkor NB III-beli SZAC támadósorában ő jelentette a legfőbb veszedelmet minden ellenfél számára. Csupa kitűnő szakember: Berkessy után Kohut, Kalmár Jenő, Wéber, Gallowich, Puskás pap, Urbancsik, majd ebben az évben Kovács István, a csapat volt erőssége formálta Deákot roppant gólerőssé, lendületessé, gyorssá és erőszakoskodás nélkül is feltarthatatlanná. Minden mozdulata a kapura irányult. Káprázatos ügyesen, bár tulajdonképpen egyszerűen, minden látványos fifika, bűvészkedés nélkül hozta magát hihetetlen sokszor, hihetetlen gyorsan és kis helyen gólhelyzetbe. Kétségtelen, hogy tisza helyzetben is számtalanszor hibázott, rengeteget lőtt kapu mellé és fölé - de lőtt és a sok hibát gólokkal feledtette.
A SZAC-ban persze mindenki reá játszott, ám ő nem sajnálta visszaadni a labdát. Mellette lett naggyá Bircsák és Ulicska - nem pedig, mint egy ideig mondogatták, Deák köszönhet mindent összekötői önzetlenségének. A SZAC nagy csapata rendszerint így állt fel: Szabó - Horváth, Kovács II (vagy Kapcsos) - Rumos, Villányi, Markusovszky - Csomor (majd Szabó II, végül Szabó III), Bircsák, Deák, Ulicska, Streliczky.
Deák képességei a következő évben a Ferencvárosban fokozott mértékben kamatoztak. Aránylag korai megkopása (elnehezedése) után még az Újpesten is sok szép góllal tette emlékezetessé szereplését. És ha már korábban is olyan komolyan veszi az életet ez a kedves, jó gyerek, mint amilyen komolyan később, rendőrtiszt korában vette, akkor talán a híres-neves aranycsapatnak is ő lehetett volna a középcsatára és a gólgyárosa.
Forrás:
Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
Siófoki Hírek 2011.03.
A gólkirályok sorozata megbolygatta multam. Fájó szívvel, vissza térő emlékekkel nézem a képeket többször szembenézek egynehánnyal és közben magyarul itt ott megszólalok, felsóhajtok. Hej a régi idők. Dr Sárosi volt a példaképem, öccsével, Bélával mindketten a Fradi játékosai voltak. A királyok listájából Hidegkutit hiányolom. Angliában a 6:3 –s magyar eredményben őriásnak vélik. A 6-ból 5 gólt Ö helyezett az angol hálóba. Még ma is csodálják.
Zsengellér 47-ben Olaszorságba ment. Köztudat volt akkor, hogy ‚Gyuszinak‘ mennie kellett. A magyar vállogatott Moszkvába ment egy barátságos mérközésre a Moszkva-i Dinamó ellen. Az utazás előtt ki volt adva, hogy a Moszkvai Dinamónak nyernie kell. Zsengellérre célözva, hogy fékezze lábait. Ő megtagadta azt a kérelmet mondván, Ő nem hajlandó játszani egy olyan csapat ellen, ahol a kapu mellé kell lőnie a tököt. Nem Moszkvába, de rövidsdel azután Olaszországba ment.
Deák Ferencnél állok meg meleg emlékekkel. Bár 1948-ban már a Fradinál volt, de időnként kijött SzAC-hoz Szentlőrincre edzésekre. Persze, nevelőapját Daninger bácsit is meglátogatta. Én 48-ban kerúltem SzAC-hoz a Pilisszentiván-i Bányászcsapatából. MTK jöt ki Szentivánra hírverő mérközésre Rajk László rehabilitálásának megünnepőlésére. A háttért leírni hosszú volna és kit is érdekelne? Nos, amikor Deák Feri kijött az edzésre számomra emlékezetesek azok az epiződok, amikor Deák a csatársor bármely posztjáról intett, hogy a labdát oda küldtjem, ahová kínánja… azután zörgött a háló. Olyankor jobb szemével egyet kacsintott. Sajnos az évad elején egy edzés mérközésen megsérültem Porcleválással a sportszanatóriumban megoprerálták. NB I-s pályafutásom befejeződött. 1953-ban a Budapesti Epítőknél (NBII) a labdarúgást reménytelenül feladtam. 56-tól Anglában élek. Manapság csak ritkán nézem a mérközéseket. Olyankor még mindíg a pályán vagyok. Vér nem válik vitté. Rúgom a tököt és magyarul obélgatok.
Mondanom sem kell, ez a Tweet-er küldemény bárki is küldte melegen érint.
Üdvözlettel
(Vasi) László
via: http://labdarugas.cimpa.hu/labdarugo-tortenelem/a-magyar-nemzeti-labdarugo-bajnoksag-golkiralyai-1926-1950/
– Nagyszerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével Schlosser, Schaffer, Takács II és Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem „csillogott" a két évtizeddel ezelőtt rendkívül népszerű „Bamba", de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát. A válogatott csapatban elért majdnem másfél gólos mérkőzésenkénti átlagát még senki sem közelítette meg. (Természetesen csak a többször, legalább ötször szerepelt játékosok által szerzett gólokkal való összehasonlításra gondolunk.) Legkiemelkedőbb teljesítményét 1947. augusztus 17-én, a Bulgária elleni mérkőzésen (9:0) nyújtotta, amikor is négy góllal terhelte meg a vendégek hálóját. Ugyancsak négy gólt ért el 1949-ben, a magyar–lengyel találkozón (8:2), míg 1946-ban, Luxemburg ellen (7:2) három góllal járult hozzá a nagyarányú győzelemhez. Húsz válogatott mérkőzése közül tizenhaton lőtt, illetve fejelt gólt!
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig