You need to create a user account to be able to use all functions of the site: match rating, getting notified of important news about favourite players and clubs, getting featured on the hungarian groundhopper top list, helping us with missing data and commenting.
Domonkos László, 25 éves, munkásbiztositó pénztári hivatalnok. 8 éve játszik a MTK-ben.A válogatott csapatnak úgyszólván állandó kapusa. Egész külön kapus stylust honosított meg. Nagy rutinja és páratlanul, szorgalmas trainingje avatták a legbiztosabb kapuvéddé. Mint iskolás fiú, a stefánia-uti sporttelepen kezdett footballozni.
Kapusaink közül a nyúlánk termetű Domonkos érte el elsőként a nemzetközi színvonalat. Mozgása az akrobaták, labdabiztonsága pedig a zsonglőrök ügyességével vetélkedett. Bátorsága a vakmerőség határát súrolta. Az angol kapu¬sok mintája nyomán hazánkban új iskolát teremtett. Már nem öklözésre és lábbal való védésre törekedett, hanem lehetőleg megfogta a labdát. Ha kellett, vetődéssel hárított. (Előtte – Holics kivételével – nemigen vetődtek a magyar kapuvédők.) Kontinensünk legjobb kapusai között tartották számon.
Mindössze 24 esztendős korában mégis kimaradt a válogatott csapatból. Ebben azonban nem ő, hanem az akkor feltűnt Zsák volt a „ludas". Több kiváló alakítása közül a legkiemelkedőbbet 1912. május 5-én, az Ausztria elleni találkozón (1:1) nyújtotta. Ekkor káprázatos védések sokaságával súlyos vereségtől mentette meg a magyar csapatot. A válogatottban két büntetőt is hárított (1910. Ausztria 1:2 és 1912. Anglia 0:7).
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Sportvilág, 1912. március 31.
Forrás:
https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-266-11590-114492-63?cc=1452460&wc=92QJ-923:40678301,57613001,1077307901
Kapusaink közül a nyúlánk termetű Domonkos érte el elsőként a nemzetközi színvonalat. Mozgása az akrobaták, labdabiztonsága pedig a zsonglőrök ügyességével vetélkedett. Bátorsága a vakmerőség határát súrolta. Az angol kapu¬sok mintája nyomán hazánkban új iskolát teremtett. Már nem öklözésre és lábbal való védésre törekedett, hanem lehetőleg megfogta a labdát. Ha kellett, vetődéssel hárított. (Előtte – Holics kivételével – nemigen vetődtek a magyar kapuvédők.) Kontinensünk legjobb kapusai között tartották számon.
Mindössze 24 esztendős korában mégis kimaradt a válogatott csapatból. Ebben azonban nem ő, hanem az akkor feltűnt Zsák volt a „ludas". Több kiváló alakítása közül a legkiemelkedőbbet 1912. május 5-én, az Ausztria elleni találkozón (1:1) nyújtotta. Ekkor káprázatos védések sokaságával súlyos vereségtől mentette meg a magyar csapatot. A válogatottban két büntetőt is hárított (1910. Ausztria 1:2 és 1912. Anglia 0:7).
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig