comments

1. 
   admin Golyó

   # 6

   2023.12.30, 11:26

   Nyolcvanéves korában elhunyt Keszler Mátyás, aki egykoron a DVSC, a Pécsbányatelepi Bányász, a Pécsi Bányász, a Pécsi Dózsa és több baranyai csapat játékosa volt, a Dózsával csatárként az NB I-ben is szerepelt. Temetése június 23-án 13.30-kor lesz a pécsi köztemetőben.

   
   
   Forrás: Új Dunántúli Napló, 2006. június 16.
    
2. 
   admin Golyó

   # 5

   2018.10.28, 16:58 (szerk.: 2018.10.28, 17:11)

   70 éves Keszler Mátyás
   
   A pécsi labdarúgás egyik korábbi kitűnőségét, a hetven éves Keszler Mátyást köszöntik ma barátai, tisztelői. Az ünnepélyes ebédet az Arma Étterem - Sörkert futballkedvelő főnöke adja, és ott lesznek a negyven évvel ezelőtti Pécsi Dózsa, a megyei és a város sportvezetés, sportújságírás és a PMFC képviselői is.

   
   Forrás: Új Dunántúli Napló, 1995. augusztus 11.
    
3. 
   admin fgymat

   # 4

   2018.04.29, 07:14

   A nela szerint Keszler Mátyás játszott az 1945-ös Zuglói MADISZ-ban, de az a Keszler 1946 nyarán átigazolt a Törökörbe és ugyanakkor a pécsi Keszler rendszeresen játszott a DVAC-ban.
    
4. 
   admin Golyó

   # 3

   2016.08.27, 22:23

   
   
   Forrás: Fortepan, az MTK csapatában.
    
5. 
   admin fgymat

   # 2

   2016.08.27, 12:45

   Van egy gyanúm, hogy az 1945-ben, a Zuglói MADISz-ban szerepelt Keszler, nem azonos a pécsi Keszlerrel. Mint a cikkben is szerepelt, pontos statisztikát vezetett, de a Zuglói MADISz-t nem említette. Valószínűleg a zuglóinak nem is Mátyás a keresztneve, a pozíciója is más (a zuglói fedezet, a pécsi balösszekötő). Majd igyekszem tisztázni.
    
6. 
   admin Golyó

   # 1

   2016.08.27, 12:16 (szerk.: 2016.08.27, 22:17)

   Egy pécsi labdarúgó, aki legenda lett
   
   Hetven éve született, Isten éltese születésnapján Keszler Mátyást, aki nem kevesebb, mint 22 éven át keserítette az ellenfél védőinek, no és elsősorban kapusainak életét. Annál is inkább, mert a pécsi Keszlernek olyan bal lába volt (szerencsére van is), amelyiket a maga korában „aranyként” emlegettek.
   - Hogyan is vagy Te azzal a ballábbal?
   - Előre bocsátom, hogy nem tehetek róla. Ballábasként születtem, az a jó, hogy nem bal- szerencsére. Tény és való, hogy negyven méter körzetben majdnem mindig oda sikerült rúgnom a kerek bőrt, ahova szántam. No persze az volt az igazi, amikor a kapu közelébe kerülhettem.
   - A mai focicsapat felállása szerint melyik poszton éreznéd otthon magadat?
   - Jó vicc, ahol ötven éve is játszottam: a középpályán. Csakhogy, akkor nem irányító, nem támadó, nem védekező posztokat osztogattak. A mai körülmények között egy igazán irányitó-támadó középpályás lennék.
   - Vagyis még mindig a góllövésről álmodsz.
   -Eltaláltad. Ha jó álmaim vannak, akkor focizok és gólt lövők.
   - A Dévacban lettél focista.
   - Az az igazság, hogy Pécsújhegyen születtem és ott is nőttem fel. Ma is eljárok a régi pályámra és elszomorodom: mi még a pécsújhegyi erőmű fekete salakján futkostunk. Aztán lett azon a területen egy gyönyörű sporttelep. Füves pályával, fedett lelátóval, atlétika pályával, no és mellette az első pécsi kézilabdastadionnal, klubházzal. Ma pedig mi van? Gazdátlan, elhanyagolt minden, pedig ott több ezer ember munkaszeretete, és a sporthoz való tartozása volt jelen. No, de hagyjuk a nosztalgiát. Valóban a DVAC-ban tanultam meg, hogy mi a foci, hála érte hajdani mesteremnek, aki élt, sajnos - már meghalt - a fociért, írd le a nevét, hátha mások is emlékeznek még rá: Reinchart Károly volt a neve.
   - Több, mint két évtizedet töltöttél a pályán.
   - Egészen pontosan 22-őt. No, nem csak ennyit, ez csak az aktív játékos éveim száma. Utána voltam még edző többéven át, több baranyai csapatnál is.
   - Legutóbb például Gyódon.
   -Szívemhez nőtt az a kiscsapat. Hajdan ott volt szőlőm, így aztán, amikor már nyugdíjas lettem, elvállaltam társadalmi munkába a gyódi edzői posztot. Magunk között maradva: bevallom még most is elmegyek oda meccsekre.
   -Apropó meccsek. Meg tudod mondani, hogy hány bajnoki mérkőzésen léptél pályára.
   - Méghogy tudom-e? Pontos statisztikát vezetek. A DVAC, majd ugye játszottam egy évet az MTK-ban visszakerülve pedig, a Pécsi Dózsában, a pécsbányatelepi, a Pécsújhegyi Bányászban 433 bajnoki, vagy kupamérkőzésen léptem pályára.
   - Ha már ennyire pontos vagy, akkor hány gólt rúgtál.
   -Meglepődsz, tudom. Pontosan 218-at. Vagyis, szinte minden második mérkőzésemen a kapuba találtam, nem csatár létemre.
   - Volt ennek valami titka?
   - Magyarázata. Rettenetesen éreztem a gömböt és a kaput. Éppen ezért legtöbbször 30-20 méterre a kaputól vállalkoztam lövésre, amikor a védő még nem támadott meg, a kapus meg el volt foglalva mással. Magyarul a labdarúgó fejébe is lehet „valami”.
   - Legemlékezetesebb gólod?
   - Az első NB I-es pécsi gól a Tüzér utcában. Igaz, 3-0-ra
   vertük a Haladást, de én lőttem az elsőt. Csodálatos volt. Azért had mondjam el, azt is, hogy egy MTK - Újpest mérkőzésen kapásból úgy lőttem a sokszoros magyar válogatott Henninek gólt, hogy a kezét sem tudta felemelni. Ezért szép sort a foci.

   
   
   Forrás: Dunántúli Napló, 1995. augusztus 14.