† Dunai János (Gara 1937.06.26 - 2025.02.13)
játékos
edző
Bajai Vörös Lobogó, 1954-1959
Vidéki parasztgyerekként kihoztam magamból elég sokat. Baján rúgtam a labdát a harmadik vonalban, miközben estin érettségiztem le, egy közgazdasági technikumban. Az ottani pályán figyeltek fel rám, aztán kerültem a Pécsi Dózsához.1
Pécsi Dózsa, 1959-1970
Az élvonalban is jól ment, rúgtam a gólokat, erre aztán felkapták a fejüket a megfigyelők. Igaz, felnőtt válogatott csupán egyszer lehettem, Anglia ellen, akkor 2:0-ra nyertünk a Népstadionban.1
De abban az időben a sportág még más polcon volt a világban, ezért több lehetőség nem adódott számomra. Rengeteg volt a fővárosi vetélytárs.
Aggódtam a jövőm matt. Így beiratkoztam a pécsi jogi egyetemre, ahol meg is szereztem a diplomát. Dolgoztam személyzeti vezetőként az ércbányánál, igaz, nem túl sokáig. Mert azért az edzőség vonzóbb volt számomra, amikor befejeztem az aktív játékot. Most, vén fejjel úgy gondolom, akkor lemaradtam néhány csoportos éjszakai kiruccanásról. Tehát lemondással járt a befektetés, ennek ellenére nagyon megérte tanulni, mert biztonságot jelentett.1
forrás
Készült az
1 - http://pmfc.hu/2017/06/26/ma-80-eves-dr-dunai-janos/
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - http://pmfc.hu/2017/06/26/ma-80-eves-dr-dunai-janos/
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Életének 88. évében elhunyt dr. Dunai János, olimpiai bronzérmes labdarúgó. A Pécsi Dózsa színeiben az élvonalban hetven gólt jegyző legenda emléke előtt a vele 2017-ben készített interjúnkkal tisztelgünk.
– Vidéki paraszt gyerekként kihoztam magamból elég sokat - merengett el olyan Dunaias, kissé halk módon az egykori remek futballista. – Baján rúgtam a labdát a harmadik vonalban, miközben estin érettségiztem le, egy közgazdasági technikumban. Az ottani pályán figyeltek fel rám, aztán kerültem a Pécsi Dózsához. Az élvonalban is jól ment, rúgtam a gólokat, erre aztán felkapták a fejüket a megfigyelők. Igaz, felnőtt válogatott csupán egyszer lehettem, Anglia ellen, akkor 2:0-ra nyertünk a Népstadionban. De abban az időben a sportág még más polcon volt a világban, ezért több lehetőség nem adódott számomra. Rengeteg volt a fővárosi vetélytárs.
– Viszont ott lehetett Olaszországban, az olimpiai tornán, ahol esélyesek voltak.
– De egyetlen rossz meccs után csak az akkor kisdöntőnek hívott találkozó jutott nekünk, a végjátékról lecsúsztunk.
– Azért az érem meglett.
– Ma már hihetetlen, ám szinte éheztünk a torna során. A szövetségi edző, Volentik Béla szerint súlyfelesleggel küzdöttünk, ezért alig kaptunk enni. Amikor a finálé elúszott, rendesen bekajáltunk, ami természetes. Egy dolog viszont szinte hihetetlen, a játékosok meg a szakmai vezető között majdnem tettlegességig fajult egy vita arról, miért is nem az aranyért harcolhattunk.
– Az élsport szép dolog, ennek ellenére nem érte be annyival.
– Mert aggódtam a jövőm matt. Így beiratkoztam a pécsi jogi egyetemre, ahol meg is szereztem a diplomát. Dolgoztam személyzeti vezetőként az ércbányánál, igaz, nem túl sokáig. Mert azért az edzőség vonzóbb volt számomra, amikor befejeztem az aktív játékot. Most, vén fejjel úgy gondolom, akkor lemaradtam néhány csoportos éjszakai kiruccanásról. Tehát lemondással járt a befektetés, ennek ellenére nagyon megérte tanulni, mert biztonságot jelentett.
– Nyugdíjasként csendben telnek a napjai?
– Remélem a feleségem is úgy gondolja, boldogan élünk. Anyagilag persze jól jön havonta az olimpiai járadék, amit még a '60-as teljesítményért kapnak az élő csapattársak.
https://www.bama.hu/helyi-sport/2025/02/elhunyt-dunai-janos-a-pecsi-labdarugas-olimpiai-bronzermes-legendaja
Életének 87. életévében elhunyt a Pécsi Dózsa egykori olimpiai bronzérmes, válogatott labdarúgója.
Fájó szívvel értesültünk róla, hogy örök álomra szenderült a pécsi labdarúgás legendája, dr. Dunai János. Az egykori klasszis támadó 1937. június 26-án a Baja mellett található Garán látta meg a napvilágot Dujmov Ivánként. A nevét később Dunai Jánosra magyarosította. Pályafutását a Bajai Bácska Posztónál kezdte, majd 1959-ben került a Pécsi Dózsába, amelyet az 1970-es visszavonulásáig erősített. A klub színeiben 266 NB I-es mérkőzésén 70 gólt ért el, amivel csúcstartónak számított Pécsett. Emlékezetes lövés volt tőle az a 11-es, amit Newcastle United ellen lőtt be az Európai Városok Kupája (EVK) sorozatában, 1970. november 4-én.
A pécsi ikon ezt megelőzően 1960. május 22-én Anglia ellen 2-0-ra megnyert barátságos meccsen ölthette magára először a nemzeti csapat mezét. Korábban ötszörös B-válogatott, tíz esetben utánpótlás válogatottban is szerepelt. Tagja volt az olimpiai válogatottnak, amely bronzérmet nyert a római ötkarikás játékokon. Dunai János a csoportkörben Peru és Franciaország kapuját is két alkalommal vette be, a bronzmérkőzésen pedig a nemzeti csapat az ő góljával verte 2-1-re Olaszországot. Ezzel nemcsak örökre beírta nevét a labdarúgás történelmébe, hanem egyaránt feledhetetlen dicsőséget okozott a pécsi futballnak is.
A Testnevelési Főiskolán labdarúgóedzőként diplomázott és elvégezte a jogi egyetemet. A pályán szerzett tapasztalata és tanulmányai megalapozták későbbi szakmai pályafutását is. Edzőként dolgozott többek közt Sellyén, Keszthelyen, Szigetváron és a PMSC, illetve PMFC berkein belül számos későbbi válogatott játékos nevelésében vállalt oroszlánrészt. A nyolcvanas évek közepétől sportvezetői tisztségeket látott el: a Keszthelyi Haladás ügyvezető elnökeként, a Baranyai Megyei Labdarúgó-szövetség elnökségi tagjaként, a megyei labdarúgó-szövetség edzőbizottságának vezetőjeként tevékenykedett; később pedig Baranya vármegyét a MOB-ban is képviselte.
Dr. Dunai János emlékét örökké megőrizzük! Nyugodjék békében!
forrás: pmfc.hu
– A pécsi csatársor jó fizikai felépítésű karmestere egy Anglia elleni mérkőzésen (2:0) öltötte magára a címeres mezt. A fiatal, tapasztalatlan labdarúgó nehéz feladatát némileg elfogódottan, de kielégítően oldotta meg. Játéka azóta sokat csiszolódott, színesebbé vált. A mezőnybeli építőmunkája és jó lövőkészsége értékes játékossá avatja. Gyorsasága és fejjátéka azonban nem kifogástalan.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig