A hír hihetetlen, de legalábbis megdöbbentő: Dvéri Zsolt, a Videoton labdarúgója úgy döntött, hogy befejezi a pályafutását.

A négyszeres válogatott középpályás nem idős, sőt mondhatni, a legjobb futballistakorban van, augusztusban még csak 28 esztendős lesz, alapembere a Videotonnak, ráadásul a tavasszal többször is szerepelt a Lothar Matthäus által vezetett válogatottban; mi több, lapunk osztályzatai alapján az elmúlt bajnokságban az ötödik helyen végzett a mezőnyjátékosok rangsorában; végezetül, érvényes szerződése van a székesfehérvári egylettel, a szurkolók szeretik, a szakma elismeri a tudását.
Akkor mégis mi van a labdarúgó bejelentése mögött?
Dvéri Zsolttal kedd délután beszélgettünk, ő pedig megerősítette: profiként felhagy a futballal.
– Ha április elsején tette volna ezt a bejelentést, akár jót is nevethetnénk rajta, csakhogy úgy hírlik, valóban abba akarja hagyni a futballt…
– Valóban jeleztem a Videoton vezetőinek, hogy ez az elhatározásom – mondta Dvéri Zsolt. – Egyébként nehogy azt gondolja valaki, hogy volt egy rossz pillanatom, és akkor döntöttem így. Már a tavalyi bajnokság előtt is felvetődött bennem ez az elhatározás, ám akkor arra jutottam, adok még egy esélyt magamnak. Aztán jöttek a bajnoki mérkőzések, és a tavaszi idény derekán már tudtam, csaknem bizonyos, hogy abbahagyom a futballt. És még egy gondolat… Mielőtt bárki valami hátsó szándékot sejtene, és azt hinné, hogy esetleg más csapatban akarok futballozni, akkor azt ki kell ábrándítanom. Erről szó sincs.

– Huszonnyolc évesen miként jut ilyen elhatározásra az ember? Ha, mondjuk, harmincöt esztendős lenne, fájna minden porcikája, akkor talán megértenénk…
– Felesleges a szenzációt keresnie. Az elmúlt években a futball mellett nem tudtam azt csinálni, amit szerettem volna, és ami döntő, kevés idő jutott a családomra. Még él a szerződésem, tehettem volna a dolgomat ímmel-ámmal, ám jobbnak láttam azt, ha nem csapok be senkit.
– A Videotonnál sok gond volt az elmúlt bajnokság során, az ön játékáról azonban rendre pozitívumokat lehetett írni.
– Ennek nincs jelentősége. Ha megnézzük az elmúlt tíz évet, akkor rendre az élmezőnyben végeztem, mind a saját posztomon, mind pedig az összesített rangsorban.
– Nem szeretnék a zsebében turkálni, de aligha járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: labdarúgóként úgy keresett, hogy nem kellett egyik napról a másikra élnie.
– Hiszek abban, hogy a civil életben is megtalálom a helyem, és megfelelő életszínvonalat tudok biztosítani a családomnak. Megvannak a terveim a jövőmet illetően…
– A Videoton elöljárói abban bíznak, hogy megváltoztatja az elhatározását. Lát erre esélyt?
– Bár még lesz beszélgetésem a vezetőkkel, nem jellemző rám, hogy megváltoztatnám a döntésemet. Azzal tisztában vagyok, hogy egyoldalúan nem lehet felbontani a szerződésemet, ám remélem, hogy találunk majd valamilyen kompromisszumos megoldást.
– Elképzelhetetlennek tartja, hogy eltelik egy bizonyos idő, és akkor majd újra azt érzi, az élvonalban akar futballozni?
– Azt nem mondom, hogy később majd amatőrszinten nem játszom tovább, ennél több azonban aligha lehetséges.