A göcseji Dobronhegyről származok, egy kis domboldalon van a település, olyan kicsi, hogy még focipálya sincsen. A Közeli Teskándon jártam általános iskolába, ott kezdtem el focizni. Onnan kerültem a zalaegerszegi akadémiára. Szakközépbe jártam Zalaegerszegre másfél évig, és amikor Debrecenbe kerültem, egy katolikus iskolában folytattam a tanulmányaimat. Nagy váltás volt, az öcsémmel együtt igazolt át a Debrecen, az ország túlsó oldalára. Ő korosztályos válogatott volt akkor, jobban ismerték, mint engem, nekem próbajátékra is el kellett mennem. Érdekes, de soha nem traumaként éltem meg, hogy el kellett költöznöm otthonról. Gyerekkorom óta van egy vízióm, hogy mit szeretnék elérni, és ehhez szabott tudatossággal próbáltam megtervezni a karrieremet. NB I-es játékos szerettem volna lenni. A hírnév vagy a pénz egyáltalán nem érdekelt, tudtam, hogy ezek akaratlanul is jönnek, ha az ember jól csinálja. Minél több ember előtt játszani, minél többeknek, főleg gyerekeknek örömet okozni, ez volt a cél, és persze magyar válogatott akartam lenni.¹

Minden korosztályban fontos szempont volt, hogy az erősségeinket próbálták elsősorban fejleszteni. Nekem mindig azon járt az eszem, hogyan tudnék még többet fejlődni, úgyhogy rengeteg plusz edzést végeztem a konditeremben és a pályán is az edzésen kívül.¹

Amikor még Pécsen játszottam a másodosztályban, volt több megkeresésem az NB I-ből, és egyértelműen Szabó István személye miatt fogadtam el végül a Kecskemét ajánlatát. Belényesi Csaba, Nagy Krisztián csapattársam volt korábban, és ők is sokat meséltek arról, milyen szakmai tudással rendelkezik. Sok-sok fiatal játékost épített fel, és a feljutás utáni első NB I-es évünkben az eredményességet nézve is bizonyított, hiszen másodikok lettünk. Neki és az egész szakmai stábnak köszönhetem, hogy NB I-es és válogatott játékossá válhattam.¹

Nagyon komplex tudást szereztem Kecskeméten: helyezkedés, a játékba való belépés helyes ideje, az üres területek kihasználása, taktikai fegyelmezettség, és az erősségeim jobb kihasználása. Szabó István miatt lettem olyan játékos, amilyen most vagyok.¹