Sajnos rémálomszerűen kezdődött ez az idény. Úgy gondolom, nem csak minket, de a szurkolókat is sokként érte, hogy nem sikerült megismételnünk az Európa Ligában a tavalyi remek szereplésünket. Ezt a kudarcot - mert ezt nyugodtan nevezhetjük annak - nagyon nehezen tudtuk feldolgozni. A bajnokságnak úgy vágtunk neki, hogy bizonyítani akartunk magunknak és a szurkolóinknak is. Úgy érzem, ez sikerült is, hiszen parádésan kezdtük az NB I-es idényünket. Rugdaltuk a gólokat, miközben hátul remekül megoldottuk a feladatunkat, és alig kaptunk gólt. A hetedik fordulóban szenvedtük el az első vereségünket a DVSC otthonában, de utána tovább gyűjtögettük a pontokat. Aztán október végén kikaptunk itthon a Honvédtól, és akkor egy kisebb hullámvölgybe kerültünk, amelyből nem igazán találtuk a kiutat, úgyhogy talán a legjobbkor jött a téli szünet számunkra. Jóval több játéklehetőséget kaptam, mint amennyire számítottam. Voltak ugyan jobb mérkőzéseim, de összességében nem vagyok maradéktalanul megelégedve magammal. Próbálok mindig arra törekedni, hogy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtsak a pályán, ne pedig az legyen, hogy egyszer nagyon jól megy, egyszer pedig rosszul. Ami szerintem pozitívum, hogy az előző szezonhoz képest sokat fejlődtem a támadások segítésében. Paulo Sousa idejében szinte csak a védekezéssel kellett foglalkoznom, José Gomes azonban azt várta el tőlem, hogy jóval gyakrabban segítsem a támadásokat. Erőnlétileg ehhez nagyon sokat kellett fejlődnöm, hiszen jóval több energiát kivett belőlem az, hogy nem csak a védekezésre kellett koncentrálnom, hanem a támadásokra is.¹

Az ember életében vannak fordulópontok. 8 év után én is elérkeztem egy ilyen fordulóponthoz. Emlékszem az első mérkőzésemre a Vidiben: 2011 nyarán a Paksot vertük 4-0-ra hazai pályán. Azóta összesen 205 alkalommal ölthettem magamra a Videoton mezét, mely számomra nagyon sokat jelent! Egyszer megnyertem a Ligakupát, két alkalommal a Szuperkupát, és immár háromszoros magyar bajnoknak mondhatom magam a Vidivel. Emellett pedig 24 nemzetközi tétmérkőzésen léptem pályára piros-kékben. Büszke vagyok arra, hogy ilyen fiatalon a klub legeredményesebb játékosa lehetek! Az elmúlt években rengeteg szeretetet és támogatást kaptam a Vidi-szurkolóktól akikkel kiváló kapcsolatom van a mai napig. Remélhetőleg ez a jövőben sem változik. Azt a döntést amit most meghoztam és amiről tájékoztatlak benneteket számomra nagyon nehéz volt meghozni. Nyolc év után elérkezett az idő, hogy klubot váltsak. Nem teljesen új helyre kerülök, hiszen utánpótlás-játékosként a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia növendéke voltam, most pedig a Puskás Akadémia FC játékosa leszek. Több embernek is köszönettel tartozom azért, hogy ez az átigazolás létrejöhetett. Időnként az embernek szüksége van a környezetváltozásra azért, hogy meg tudjon újulni. Nekem ez az idő most jött el. Mindig hálás szívvel gondolok vissza a Vidiben eltöltött évekre.²