You need to create a user account to be able to use all functions of the site: match rating, getting notified of important news about favourite players and clubs, getting featured on the hungarian groundhopper top list, helping us with missing data and commenting.
Rába Vasas ETO
1979 - 1989 MSV Duisburg
1989 - 1991 Tennis Borussia Berlin
1991 - 1993. november Győri Rába ETO/Győri ETO FC
1993. november - 1996 Soproni FAC
1996 - 1997. január Győri Dózsa
1997. február - 1998. január Zurndorf
1998 - ?
eredmények / elismerések
2-szeres magyar bajnok (Rába ETO 1981-1982, 1982-1983)
edző
pályafutás
Győri ETO FC - utánpótlásedző
2002 - 2007 Nagyszentjános SC
2006 Győrsövényház SE
2007 - ? Ménfőcsanak ESK
2009 - ? Loland Nyúl SC
2011 - ?
Ugyan nem szakadt el teljesen a futballtól a Rába ETO korábbi klasszisa és válogatott rekordere, de ma már nem csak a labdarúgás tölti ki az életét. Hajszán Gyula öt éve önkormányzati képviselő Győrött, főállásban egy sportpark helyettes vezetője és ezek mellett még a negyedosztályú Nyúl csapatának edzője.
– Az utóbbi években a Hajszán név a futballpályák helyett a politikában bukkant föl. Miért váltott?
– Mert meggyőztek, és persze valamennyire vonzott is a dolog. Öt éve kezdtem el politizálni hivatásszerűen. 2006-ban Szabadhegyen, a tizenegyes győri választókörzetben indultam az önkormányzati választáson, és tetemes előnnyel nyertem. Úgy tűnik, szerencsém volt ezzel a tizenegyessel, mert ez volt a mezszámom is.
– Ki vette rá, hogy induljon?
– Sok politikus ismerősöm van, és ők agitáltak. Azt mondták, próbáljuk meg a Hajszit. Tény, nem sok ember van a városban, aki ne ismerne, s végül be is jött, mindkétszer izzadságmentesen nyertem. Amúgy KDNP-s képviselő vagyok.
– Azt kapta a politikától, amit várt?
– Az első évek természetesen nehezebbek voltak, de sokat segítettek a kollégák, és nem támadtak a másik oldalról sem.
– Pontosan mi a feladata?
– A körzetemért felelek, azon belül pedig minden. Rengeteg lakossági gond, kérés van. Ezek közül persze akad olyan is, amelyet nem tudunk megoldani a jogszabályok miatt. Például sok szomszédvita van, és valamelyik fél mindig talál kiskaput. A múltkor a nagyra nőtt tuják miatt jelentették fel egymást. Szóval zajlik az élet nálunk is.
– A városi önkormányzatban önhöz tartozik a sport?
– Az első ciklusban az oktatási, kulturális és sportbizottságnak voltam az alelnöke. Nálunk úgy megy – és gondolom, máshol is –, hogy négyévente váltani szoktak. Ezért a tavalyi választások után én is máshova kerültem. Most a közigazgatási bizottság alelnöke vagyok, valamint a gazdasági és tulajdonosi bizottság delegált képviselője. Szinte senki sem maradt a korábbi helyén, és én sem akartam erőlködni a sport miatt.
– Jól meg lehet ebből élni?
– Tiszteletdíjat kapok, főállásban a Barátság Sportpark helyettes vezetője vagyok, de ettől még nem fordítok kevesebb energiát a körzetemre.
– Úgy tudom, tavaly még az ETO-nál dolgozott. Miért jött el onnan?
– Igen, 2008-tól két évig az akadémiai elitképzést csináltam, de nagyjából egy éve váltás történt. Both Józsefet nevezték ki utánpótlás-szakágvezetőnek, és ő azt mondta, megszűnik a képzés. Mint kiderült, ez nem igaz, nem szűnt meg, csak a munkám. Máig nem derült ki számomra, miért küldtek el, pedig jó lenne tudni, csak hogy megnyugodjon a lelkem.
– Ezzel teljesen eltávolodott a labdarúgástól?
– Nem. A múlt héten elvállaltam a megyei első osztályú Nyúl csapatának irányítását. Kieső helyen állnak, sok a fiatal, és van három-négy olyan ember is, aki korábban a játékosom volt. A cél a bennmaradás, de ehhez kellene még vagy két harmincéves, rutinos játékos.
– Jár még ETO-meccsre?
– Csak nagy ritkán, amikor az időm engedi. Igen elfoglalt lettem, meg most bejött ez a nyúli munka, így még mozgalmasabbak lesznek a hétvégéim.
– Akkor aligha találkozhatunk mostanság a Hajszán névvel a győri futballpályán.
– Nem, de nem bánom, hogy így hozta az élet. Ez a normális, a szurkolók más neveket tanulnak majd meg. Ha jól játszik az ETO, igazából mindegy, hogy hívják azt, aki a gólt lövi.
– Most jól megy a csapatnak, de kevés a néző. Mit gondol, miért?
– Sokat beszélek szurkolókkal, és ők is azt mondják, jobban a magukénak éreznék a csapatot, ha több lenne benne a győri játékos.
– Ön sem volt saját nevelés, mégis imádták.
– Igen, én a Szombathelyi Haladásban nőttem fel, de az első profi csapatom a Rába ETO volt. Itt ismert meg az ország, és itt értem el sikereimet. De azokat az időket nem lehet összehasonlítani a mostanival, átalakult a világunk, más lett futball is. Nekem nincs bajom a külföldiekkel, de szerintem túl sokan vannak.
– Az önök korszakában más jellegű gondok voltak, létezett például a főváros–vidék ellentét. Miként élték meg, hogy a pestiek előnyt élveztek a válogatásnál?
– Bár ma is nagyon fővároscentrikus az életünk, akkor még direktebben irányították ezt. Elfogadtuk, hogy ez van. Mást nem tehettünk. Nekem azért mégis sikerült harminchétszer játszanom a válogatottban, s ez még mindig rekord az ETO történetében.
– Árulja el, mi volt sikercsapatuk titka, miben állt a Verebes-mágia?
– Az első az emberi oldal volt. Mielőtt odajött hozzánk edzőnek Verebes József, Kovács Imrével majdnem kiestünk az NB I.-ből. Emlékszem az első találkozásra Verebessel. Feltette a lábát az asztalra, és azt mondta, nálunk jobb csapat nincs a világon. Először kinevettük, gondoltuk, ez a fazon se százas. Aztán elkezdtünk egy más szisztémát játszani, mint korábban, és amit csináltunk, működött. Játszottuk az edzőmeccseket, és akik ellen korábban görcsöltünk, erőlködtünk, azokat az ő taktikájával, az ő módszereivel simán vertük. Könnyedén jöttek az eredmények, és egyre jobban hittünk magunkban és a mesterben. Fanatizált minket, és amit mondott, azt a meccseken is szinte tökéletesen végre tudtuk hajtani. De nemcsak a mérkőzéseket élveztük, az edzéseket is.
– A hátuk mögött a Rábával s annak nagy hatalmú urával, Horváth Edével, a vörös báróval könnyebb volt az életük, mint a többi csapatnak?
– Azt mondta, úgy kezelem magukat, mint a gyári dolgozókat, ha jól teljesítenek, akkor fizetek, ha nem, akkor ide ne jöjjenek kuncsorogni nekem.
– Mennyit kerestek akkor?
– Verebes érkezése előtt 2700 forint volt az alap, a győzelmekért 1600 forint járt, döntetlenért meg a fele. A mágus ebbe belenyúlt keményen, azt, hogy ezt miként csinálta, nem tudom, de tény, fél év után öt-hétezer forint volt az alapfizetés, a győzelemért pedig öt-hatezer járt. De hangsúlyozom, nem ettől lettünk ennyire jók, Verebes keze sokkal jobban benne volt a bajnoki címekben, mint a premizálás.
– Nagyszerű volt az az ETO, nemzetközi szinten mégsem ért el semmit. Miért történt ez így?
– Ezt sokan kérdezték már tőlem, de igazából nem tudom. Talán szerencsétlen volt a sorsolásunk. Tény, sokkal több volt abban a csapatban, mint amit elértünk a nemzetközi kupákban.
– Nyolcvannégyben a Budapesti Honvéd lett a bajnok, s azt mondják, csaltak a fővárosi csapatnak, ezért nem lett harmadszor aranyérmes az ETO. Ez igaz?
– Abszolút. Amikor ellene játszottunk itthon, úgy kapott tizenegyest a Honvéd, hogy a százhatvan centis Szabó Ottó fellökte a kétméteres Nagy Antit. Ugye nehéz elképzelni? Mi a túloldalon nem kaptunk büntetőt, és nem adtak meg egy szabályos gólunkat. Volt az a békéscsabai bíró, Győrinek hívták, ő mondta a meccs előtt: „Mit vigyorognak, maguk itt ma úgysem nyerhetnek.” Hát nem is nyertünk. De nemcsak ezen az egy meccsen múlt. Nem engedték, hogy hozzánk igazoljon a Kardos Józsi és a Róth Anti. Valószínűleg sok volt már a fővárosi vezetőknek, hogy a Győr megint aranyérmet akar szerezni. Mit tehettünk? Beletörődtünk a nagyvezérek, Buda elvtársék döntésébe. Így a Honvédé lett az arany.
– Az aktív játék után edző lett. Nem akart első osztályú csapatnál dolgozni?
– Úgy látom, az NB I.-ről már lemaradtam. Nekem nincsenek millióim a prolicencre, és támogatók sem állnak mögöttem, akik nyomnának. Szóval én már magasabb szinten nem fogok edzősködni. Nem elvakult célom, de a politikában jobbak az esélyeim.
Pályakép
Hajszán Gyula csatár, balszélső Született: 1961. október 9., Sopron
Klubjai: Rába ETO (1979–89, 1994–96, 300 mérk./68 gól), MSV Duisburg (1989–92, 37/2), Tennis Borrussia (1992–94, 3/0). Magyar bajnok (1981-82, 1982-83), ezüstérmes (1983-84, 1984-85), bronzérmes (1985-86). Győri Pro Urbe díjas (1983). Magyar válogatott (1982–94, 37/4)
Hajszán Gyula (Sopron 1961.10.09 - ) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
http://splendoremagiaro.altervista.org/Pagine/NBI/story83-84.htm
Hajszán Gyula még győri csúcstartó
Ugyan nem szakadt el teljesen a futballtól a Rába ETO korábbi klasszisa és válogatott rekordere, de ma már nem csak a labdarúgás tölti ki az életét. Hajszán Gyula öt éve önkormányzati képviselő Győrött, főállásban egy sportpark helyettes vezetője és ezek mellett még a negyedosztályú Nyúl csapatának edzője.
– Az utóbbi években a Hajszán név a futballpályák helyett a politikában bukkant föl. Miért váltott?
– Mert meggyőztek, és persze valamennyire vonzott is a dolog. Öt éve kezdtem el politizálni hivatásszerűen. 2006-ban Szabadhegyen, a tizenegyes győri választókörzetben indultam az önkormányzati választáson, és tetemes előnnyel nyertem. Úgy tűnik, szerencsém volt ezzel a tizenegyessel, mert ez volt a mezszámom is.
– Ki vette rá, hogy induljon?
– Sok politikus ismerősöm van, és ők agitáltak. Azt mondták, próbáljuk meg a Hajszit. Tény, nem sok ember van a városban, aki ne ismerne, s végül be is jött, mindkétszer izzadságmentesen nyertem. Amúgy KDNP-s képviselő vagyok.
– Azt kapta a politikától, amit várt?
– Az első évek természetesen nehezebbek voltak, de sokat segítettek a kollégák, és nem támadtak a másik oldalról sem.
– Pontosan mi a feladata?
– A körzetemért felelek, azon belül pedig minden. Rengeteg lakossági gond, kérés van. Ezek közül persze akad olyan is, amelyet nem tudunk megoldani a jogszabályok miatt. Például sok szomszédvita van, és valamelyik fél mindig talál kiskaput. A múltkor a nagyra nőtt tuják miatt jelentették fel egymást. Szóval zajlik az élet nálunk is.
– A városi önkormányzatban önhöz tartozik a sport?
– Az első ciklusban az oktatási, kulturális és sportbizottságnak voltam az alelnöke. Nálunk úgy megy – és gondolom, máshol is –, hogy négyévente váltani szoktak. Ezért a tavalyi választások után én is máshova kerültem. Most a közigazgatási bizottság alelnöke vagyok, valamint a gazdasági és tulajdonosi bizottság delegált képviselője. Szinte senki sem maradt a korábbi helyén, és én sem akartam erőlködni a sport miatt.
– Jól meg lehet ebből élni?
– Tiszteletdíjat kapok, főállásban a Barátság Sportpark helyettes vezetője vagyok, de ettől még nem fordítok kevesebb energiát a körzetemre.
– Úgy tudom, tavaly még az ETO-nál dolgozott. Miért jött el onnan?
– Igen, 2008-tól két évig az akadémiai elitképzést csináltam, de nagyjából egy éve váltás történt. Both Józsefet nevezték ki utánpótlás-szakágvezetőnek, és ő azt mondta, megszűnik a képzés. Mint kiderült, ez nem igaz, nem szűnt meg, csak a munkám. Máig nem derült ki számomra, miért küldtek el, pedig jó lenne tudni, csak hogy megnyugodjon a lelkem.
– Ezzel teljesen eltávolodott a labdarúgástól?
– Nem. A múlt héten elvállaltam a megyei első osztályú Nyúl csapatának irányítását. Kieső helyen állnak, sok a fiatal, és van három-négy olyan ember is, aki korábban a játékosom volt. A cél a bennmaradás, de ehhez kellene még vagy két harmincéves, rutinos játékos.
– Jár még ETO-meccsre?
– Csak nagy ritkán, amikor az időm engedi. Igen elfoglalt lettem, meg most bejött ez a nyúli munka, így még mozgalmasabbak lesznek a hétvégéim.
– Akkor aligha találkozhatunk mostanság a Hajszán névvel a győri futballpályán.
– Nem, de nem bánom, hogy így hozta az élet. Ez a normális, a szurkolók más neveket tanulnak majd meg. Ha jól játszik az ETO, igazából mindegy, hogy hívják azt, aki a gólt lövi.
– Most jól megy a csapatnak, de kevés a néző. Mit gondol, miért?
– Sokat beszélek szurkolókkal, és ők is azt mondják, jobban a magukénak éreznék a csapatot, ha több lenne benne a győri játékos.
– Ön sem volt saját nevelés, mégis imádták.
– Igen, én a Szombathelyi Haladásban nőttem fel, de az első profi csapatom a Rába ETO volt. Itt ismert meg az ország, és itt értem el sikereimet. De azokat az időket nem lehet összehasonlítani a mostanival, átalakult a világunk, más lett futball is. Nekem nincs bajom a külföldiekkel, de szerintem túl sokan vannak.
– Az önök korszakában más jellegű gondok voltak, létezett például a főváros–vidék ellentét. Miként élték meg, hogy a pestiek előnyt élveztek a válogatásnál?
– Bár ma is nagyon fővároscentrikus az életünk, akkor még direktebben irányították ezt. Elfogadtuk, hogy ez van. Mást nem tehettünk. Nekem azért mégis sikerült harminchétszer játszanom a válogatottban, s ez még mindig rekord az ETO történetében.
– Árulja el, mi volt sikercsapatuk titka, miben állt a Verebes-mágia?
– Az első az emberi oldal volt. Mielőtt odajött hozzánk edzőnek Verebes József, Kovács Imrével majdnem kiestünk az NB I.-ből. Emlékszem az első találkozásra Verebessel. Feltette a lábát az asztalra, és azt mondta, nálunk jobb csapat nincs a világon. Először kinevettük, gondoltuk, ez a fazon se százas. Aztán elkezdtünk egy más szisztémát játszani, mint korábban, és amit csináltunk, működött. Játszottuk az edzőmeccseket, és akik ellen korábban görcsöltünk, erőlködtünk, azokat az ő taktikájával, az ő módszereivel simán vertük. Könnyedén jöttek az eredmények, és egyre jobban hittünk magunkban és a mesterben. Fanatizált minket, és amit mondott, azt a meccseken is szinte tökéletesen végre tudtuk hajtani. De nemcsak a mérkőzéseket élveztük, az edzéseket is.
– A hátuk mögött a Rábával s annak nagy hatalmú urával, Horváth Edével, a vörös báróval könnyebb volt az életük, mint a többi csapatnak?
– Azt mondta, úgy kezelem magukat, mint a gyári dolgozókat, ha jól teljesítenek, akkor fizetek, ha nem, akkor ide ne jöjjenek kuncsorogni nekem.
– Mennyit kerestek akkor?
– Verebes érkezése előtt 2700 forint volt az alap, a győzelmekért 1600 forint járt, döntetlenért meg a fele. A mágus ebbe belenyúlt keményen, azt, hogy ezt miként csinálta, nem tudom, de tény, fél év után öt-hétezer forint volt az alapfizetés, a győzelemért pedig öt-hatezer járt. De hangsúlyozom, nem ettől lettünk ennyire jók, Verebes keze sokkal jobban benne volt a bajnoki címekben, mint a premizálás.
– Nagyszerű volt az az ETO, nemzetközi szinten mégsem ért el semmit. Miért történt ez így?
– Ezt sokan kérdezték már tőlem, de igazából nem tudom. Talán szerencsétlen volt a sorsolásunk. Tény, sokkal több volt abban a csapatban, mint amit elértünk a nemzetközi kupákban.
– Nyolcvannégyben a Budapesti Honvéd lett a bajnok, s azt mondják, csaltak a fővárosi csapatnak, ezért nem lett harmadszor aranyérmes az ETO. Ez igaz?
– Abszolút. Amikor ellene játszottunk itthon, úgy kapott tizenegyest a Honvéd, hogy a százhatvan centis Szabó Ottó fellökte a kétméteres Nagy Antit. Ugye nehéz elképzelni? Mi a túloldalon nem kaptunk büntetőt, és nem adtak meg egy szabályos gólunkat. Volt az a békéscsabai bíró, Győrinek hívták, ő mondta a meccs előtt: „Mit vigyorognak, maguk itt ma úgysem nyerhetnek.” Hát nem is nyertünk. De nemcsak ezen az egy meccsen múlt. Nem engedték, hogy hozzánk igazoljon a Kardos Józsi és a Róth Anti. Valószínűleg sok volt már a fővárosi vezetőknek, hogy a Győr megint aranyérmet akar szerezni. Mit tehettünk? Beletörődtünk a nagyvezérek, Buda elvtársék döntésébe. Így a Honvédé lett az arany.
– Az aktív játék után edző lett. Nem akart első osztályú csapatnál dolgozni?
– Úgy látom, az NB I.-ről már lemaradtam. Nekem nincsenek millióim a prolicencre, és támogatók sem állnak mögöttem, akik nyomnának. Szóval én már magasabb szinten nem fogok edzősködni. Nem elvakult célom, de a politikában jobbak az esélyeim.
Pályakép
Hajszán Gyula csatár, balszélső Született: 1961. október 9., Sopron
Klubjai: Rába ETO (1979–89, 1994–96, 300 mérk./68 gól), MSV Duisburg (1989–92, 37/2), Tennis Borrussia (1992–94, 3/0). Magyar bajnok (1981-82, 1982-83), ezüstérmes (1983-84, 1984-85), bronzérmes (1985-86). Győri Pro Urbe díjas (1983). Magyar válogatott (1982–94, 37/4)
http://archivum.magyarhirlap.hu
hmgy