Utánpótlás- és ifiválogatott is voltam, apukám pedig focizott korábban Hidegkuti Nándor csapattársaként és Baróti Lajos ellen is. Lajos bácsi és Farsang Endre 1969-ben megjelent édesapám házában, emlékszem, pont a kertben focizgattam. Mondták, hogy át szeretnének igazolni az Újpesti Dózsába, de előbb még elutaznak a csapattal egy dél-amerikai túrára. Édesapám mondta, hogy ennek semmi akadálya, de ha szeretnék, hogy ott szerepeljek, akkor már vigyenek ki Dél-Amerikába engem is. Ez végül így is lett, pár nappal később szerződtettek.
A Budapest Honvéd hívott, de akkor már tudtam, hogy Újpesten folytatom. Ráadásul Szusza Ferencék óta Újpest-szurkoló voltam, ezért kicsit csaltam a sorozáson, így nem sokkal később ténylegesen jöhettem Újpestre.
Sorozatban nyertük a bajnokságokat, emellett pedig hihetetlen kupameccseket játszottunk. Celtic, Juventus, Bayern München... na ezeket a meccseket egészen biztosan nem felejtem el soha. Azt sajnálom, hogy a nemzetközi kupákban a döntő végül nem jött össze.

A Honvéddal játszottunk és a meccs vége felé összerúgtam Kozma Mihállyal, én a mérkőzés hevében felugrottam és vittem is tovább a labdát, a bíró nem is ítélt semmit. A meccs után azonban közölték velem, hogy emiatt én itthon az életben nem rúgok többet labdába. A Fegyelmi Bizottság meghallgatott sok embert, a játékvezetőt is, ő is elmondta, hogy nem látott semmi szándékosságot, így nem tiltottak el. Nem sokkal később a válogatottal Iránban játszottunk, nyertünk is 2-0-ra, de azon a meccsen megsérültem, ezért nem utaztam el az Újpestnek a spanyolországi túrájára. A csapatom tehát nem volt itt, Kutas elvtárs meg kijelentette, hogy el vagyok tiltva hat hónapra. Ekkor a tartalékokkal edzettem. A visszatérésem után a padon kezdtem az FC Zürich ellen idegenben, de becseréltek és jól is ment a játék. Az edzőjüknek apai nagybátyjám segített tolmácsolni a meccs után, mert ő jól beszélt németül, hiszen kint élt Svájcban. A beszélgetés lényege röviden az volt, hogy lenne-e kedvem ott játszani, nekem pedig volt, mondtam, hogy karácsonykor kint leszek. Vicces, hogy Ferihegyen összefutottam Harsányi Lacival, kérdeztem is, hogy ő hova megy. Kiderült, hogy ő is jön Zürichbe, de neki más intézte a dolgot. Délelőtt edzést tartottam kicsiknek, délután edzettem az első csapattal de persze a FIFA eltiltás miatt meccset nem játszottam, majd egy félreértés miatt távoztam is.¹

Zaragozába mentem és ott hamis igazolással játszottam is pár meccset de a FIFA gyanút fogott, így a spanyolok elköszöntek tőlem, de korrektek voltak. Puskás Öcsi bácsi segített nekem összehozni egy találkozót Belgiumba, de ott nagyon vicces helyzetbe kerültem, ugyanis vacsora közben négy menedzser veszekedett azon, hogy kinek a játékosa vagyok. Ez annyira nem tetszett, úgyhogy távoztam a hátsó kijáraton és egy hotelből felhívtam Bédl Jánost, aki mondta, hogy maradjak ott, értem jön. Így is lett és így kerültem a Rot-Weiss Essenhez, ahol már hivatalosan is pályára léphettem, miután letelt az eltiltásom.¹

Nyolc hónapja voltam Németországban, a Düsseldorf ellen játszottunk, nekem jól ment aznap, a meccset pedig figyelték Amerikából. Nem tagadom, nagyon jó ajánlatot kaptam, amit még úgy is elfogadtam, hogy tudtam, Németországban szerződésszegés miatt nem tudok majd többet focizni. A Rochester Lancers csapatában szerepeltem, én adtam a legtöbb gólpasszt és a második legtöbb gól fűzödött a nevemhez. A vízumom majdnem lejárt, de a New York Cosmos elhívott, hogy lépjek pályára velük bemutató mérkőzéseken. Itt amúgy ismét csapattársak lettünk Harsányi Lacival is pár meccs erejéig. Játszottunk a Fenerbache és a Boca Juniors ellen is, a Rochester pedig fél millió dollárt kért értem. Ennek ellenére a Cosmos vitt volna magával az európai turnéjára, ám az útlevelm elveszett a zakómból, csak négy héttel később lett meg, de akkor már késő volt.¹

Rochesterben nem maradtam, mert nagyon rossz szerződést akartak velem aláíratni a következő évre. Hívtam egy magyar ügyvédet, aki fél óra alatt elintézte nekem és családomnak az útlevelet és a tartózkodási engedélyt, majd aláírtam a Washington Diplomatshoz, ahol hét gól mellett 18 gólpasszt adtam az első évben. Ám a második évre megérkezett Cruyff és Wim Jansen, így első körben nem tartottak rám igényt. Egyedül készültem, a Diplomats kettőből kétszer veszített és már hívtak is vissza.¹

A Diplomats viszont a két holland sztár hatalmas fizetésének is köszönhetően csődbe ment, így San Josében találtam magam. Ott még legmagasabb szinten játszottam egy évet, majd egy-egy évet játékos-edzőként és edzőként dolgoztam a kinti második ligában.¹