† Kertész Vilmos (Barskisfalud 1890.03.21 - South Melbourne 1964.10.31)
játékos
edző
– A Kertész testvérek közül a zömök, erőteljes Vilmos bizonyult a legkiválóbb labdarúgónak. Károly Jenőhöz hasonlóan ő is jobbösszekötőként kezdte sportpályafutását, de legnagyobb sikereit a jobbfedezet helyén érte el.
Bíró Gyula méltó utódjának bizonyult. Szinte üstökösszerűen „robbant" az élvonalba. Az MTK harmadik csapatából két hónap leforgása alatt a válogatott tizenegybe került, amelynek másfél évtizeden át egyik oszlopos tagja volt. Erőteljes fizikuma tökéletes technikai felkészültséggel és taktikai érzékkel párosult. Játékát szellemesség, ötletgazdagság, mozgékonyság, lendület és harcosság jellemezte. Népszerűsége Schlosseréval vetélkedett. Ezt kitűnő képességei mellett eleven humorának, kifogyhatatlan tréfáinak köszönhette. Kedélyessége olykor a pályán is megnyilvánult. Szeretett cseles trükkökkel szórakozni, „firkálni", ami azonban néha megbosszulta magát. Pályafutása végéig fáradhatatlan harcosa maradt a magyar labdarúgásnak.
Tudása harmincadik életévén túl is teljes fényében csillogott. 1922-ben, egyik válogatott mérkőzés után így írtak róla: „Olyan Kertész II, mint a nemes bor. Minél öregebb, annál jobb!" Ezt igazolja, hogy sok kiváló teljesítménye közül az 1923. szeptember 23-án, az Ausztria elleni találkozón (2:0), 33 esztendős korában nyújtott játéka a legemlékezetesebb. 1912-ben az Oroszország elleni két mérkőzésen (9:0 és 12:0) három-három gólt ért el.
MTK, 1908-1924
...
forrás
Készült az
1 - Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Azt olvasom a lapokban, hogy Kertész Vilmos, az MTK neves jobbfedezete, a középnémetek ellen szerepelt ötvenedszer a magyar válogatott csapatban és így tegnap ötvenegyedszer játszott mint válogatott a svédek ellen. Ötven játék, nagy dolog, sok év, sok kitartás, páratlan szorgalom, fáradság és nem utolsó sorban igen magasfokú játéktudás kell hozzá. És éppen ezért együtt tapsoltam én is a tapsolókkal, amikor a jubiláns Kertészt a középnémetek elleni meccs alkalmával nemcsak a szövetség, hanem a napi és a sportsajtó is felköszöntötte. Még szívesebben vettem azonban tudomásul, hogy a nem nagyon adakozó Magyar Labdarúgók Szövetesége is elhatározta, hogy Kertész II- nek az ötvenedik válogatott játék emlékére egy mintegy ötezer korona értékű ezüst serleget ajándékoz. A Szövetség ezzel nyilván a múlt hibáit kivánná jóvátenni.
De hogy ne térjek el a tárgytól: Kertész II. az ötvenedik jubileum alkalmából a külföldi sportsajtó is megünnepelte és már magam is arra készültem, hogy a kitűnő játékosnak személyesen fejezem ki a köszönetemet azokért a kellemes órákért [50X1 1/2-i óra , 75 óra, tehát 3 nap és 3 óra), amikor kezembe akadt Földessy János dr. Futball évkönyve (nem tévesztendő össze más munkákkal) és ebben a könyvben utánanézve, azt tapasztaltam, hogy Kertész lI. mindössze 38, mondd és irdd: harmincnyolc alkalommal volt a középnémet meccsig válogatott. Nem akartam hinni a szemeimnek és ezért pontosan 3 nap és 3 óráig ismét nekifeküdtem a könyvnek, abban a hitben, hogy esetleg rosszul számoltam. Az eredmény azonban megint lesújtó volt: Kertész II. ekkor is csak harmincnyolc alkalommal szerepelt. 14 békejáték, 19 hadijáték és 5 alkalmi mérkőzésen.) Kinek van most már igaza: az ötvenedik jubileumát ünneplő játékosnak, vagy pedig dr. Földessy Jánosnak ? Én nem kételkedem Kertész II. játék megállapításában, viszont arra sincsen okom, hogy Földessy János dr. feljegyzéseit kétségbevonjara. De mert már a múltban is megtörtént, hogy Bodnár Sándor (MAC) és Weisz Ferenc (FTC, jelenleg UTE) 25-ik válogatott szereplését is előbb ünnepelték, amint az megfelelt a tényeknek, nem tartotta kizártnak, hogy a kedélyes Kertész II. is eltévesztette a számadatokat és ha — ötvenedik játéka alkalmával — megtréfálta a középnémeteket, most az MLSz-t is meg akarja tréfálni egy ezüstserleg erejéig. Ebben végre is semmi kifogásolni való nincsen, miután Kertész az ezüstserleget már a huszonötödik válogatott szereplése alkalmával is megérdemelte volna, de engem mint annyi más statisztikust, a pontos számadatok érdekelnek. Erre való tekintettel nagyon kérem Szerkesztő urat, állapítsa most már meg, hogy Kertész 11. és dr. Földessy János közül kinek van igaza?
B. L.
Sporthírlap, 1921.11.07
KÉT FUTBALL TÖRTÉNÉSZNEK SIKERÜLT KIDERÍTENI HALÁLÁNAK PONTOS IDŐPONTJÁT
KERTÉSZ II VILMOS halálának időpontja sajnos tévesen, 1962. szeptember 15-i dátummal szerepel például a Wikipédia és a magyarfutball.hu oldalon is. Az 1964. október 31-i időpontot hivatalos iratok bizonyítják.
Kertész (Kohn) II Vilmos (Barskisfalud, 1890. március 21 - Ausztrália, South Melbourne, 1964. október 31.).
Barskisfalud (más néven Kisbisztricsény, 1890-ig Vieszka, szlovákul Vieska nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában. Egyes források születési helyeként tévesen Kisfaludot írnak, ami egy Győr-Moson-Sopron megyei község.
Ausztráliai segítséggel Laszip László és Pataki Gyula futball történészeknek sikerült pontosítani halálának időpontját. Eddig mindenhol Sydney, 1962. szeptember 15-e szerepelt. Most megkaptuk a "Halálesetek Victoria államban" nyilvántartásból (23759/64) halálának valódi időpontját: South Melbourne, 1964. október 31. Foglalkozásának sporttrénert írtak be.
Két testvére, Gyula és Adolf is az MTK futballistái voltak, s mindketten szerepeltek a válogatottban is.
Kertész Vilmos a magyar labdarúgás hőskorának emblematikus alakja. A nemzeti csapat zömök jobbösszekötőjeként, később jobbfedezeteként lett világhírű.
Az MTK 13. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 67. játékosa.
Az MTK-banban 1908 és 1924 között 257 bajnoki mérkőzésen 53 gólt szerzett. Kilencszeres magyar bajnok az MTK-val (1913-1914, 1916-1917, 1917-1918, 1918-1919, 1919-1920, 1920-1921, 1921-1922, 1922-1923, 1923-1924), és négyszer nyerték meg a Magyar Kupát (1910, 1912, 1914, 1923).
A legtöbb bajnoki címet szerző játékosok egyike: a 13-szoros bajnok Schlosser Imre (7 FTC, 6 MTK, 1906-1927) mögött a második helyen azon kilenc játékos közé tartozik, akik kilenc bajnoki címmel büszkélkedhetnek. A "kilencek" között négy kék-fehér, és öt újpesti játékos van.
Az MTK Örökös Bajnoka!
1909-től 1924-ig között 47 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 11 gólt ért el. Kerettag volt az 1912-es stockholmi, és az 1924-es párizsi olimpián is, de egyszer sem lépett pályára.
Edzőként nagyon sok helyen tevékenykedett, de az erről szóló adatok, feljegyzések eléggé hiányosa, Az biztos, hogy 1932-ben a Hellenic Athletic Union Alexandria trénere volt, később edzette a Seka Hadid, az Al-Ahly Cairo, 1946-47-ben az Alexandria csapatát, az 1950-es években pedig ausztrál kluboknál edzősködött.
A Kertész testvérek (Kertész I Gyula és Kertész III Adolf) közül a zömök, erőteljes Vilmos bizonyult a legkiválóbb labdarúgónak. Károly Jenőhöz hasonlóan ő is jobbösszekötőben kezdte sportpályafutását, de legnagyobb sikereit a jobbfedezet helyén érte el. Szinte üstökösszerűen „robbant” az élvonalba.
Az MTK harmadik csapatából két hónap leforgása alatt a válogatott tizenegybe került, amelynek másfél évtizeden át egyik oszlopos tagja volt. Erőteljes fizikuma tökéletes technikai felkészültséggel és taktikai érzékkel párosult. Játékát szellemesség, ötletgazdagság, mozgékonyság, lendület és harcosság jellemezte.
Népszerűsége Schlosseréval vetélkedett! Ezt kitűnő képességei mellett eleven humorának, kifogyhatatlan tréfáinak is köszönhette. Kedélyessége olykor a pályán is megnyilvánult. Szeretett cseles trükkökkel szórakozni, „firkálni”, ami azonban néha megbosszulta magát. Pályafutása végéig fáradhatatlan harcosa maradt a magyar labdarúgásnak. Tudása harmincadik életévén túl is teljes fényében csillogott. 1922-ben, egyik válogatott mérkőzés után így írtak róla: „Olyan Kertész II, mint a nemes bor. Minél öregebb, annál jobb!”
74 éves korában Ausztráliában, egy Dél-Melbourne-i kórházban hunyt el. Victoria állam fővárosában nyugszik.
- Koltai Barnabás -
Sportvilág 1912 március 31.
Nemzeti Sport, 1921. szeptember 10.
1962. szeptember 15.
http://www.nela.hu/jatekos.php?id=224
Barskisfalud
https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6SPS-JZB?i=81&wc=92Q2-7MS%3A40678301%2C51334101%2C1077262303%3Fcc%3D1452460&cc=1452460
Forrás:
https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6SPS-JZB?mode=g&i=81&wc=92Q2-7MS%3A40678301%2C51334101%2C1077262303%3Fcc%3D1452460&cc=1452460