Egészen kis koromtól kezdve a nagyok között játszottam, mert nekem volt labdám és ennek fejében bevettek a csapatba. Nem jártam semmilyen edzésre, de szinte minden szabadidőmben fociztam. 14 évesen lettem a helyi csapat igazolt játékosa, s onnan kerültem Zilahra 1989-ben, ahol egy évet töltöttem az ottani másodosztályú együttesben.³

A kényszerpihenőt követően Szombathelyen folytattam a játékot. 1999 tavaszán egy újabb sérülés következett. Mivel abban az évben a szerződésem is lejárt, úgy egyeztünk meg a vezetőséggel, hogy egy fél évet,amíg felépülök, az NB-II-es Százhalombattában játszom - akkoriban már ottlaktam - kölcsönjátékosként.³

Aztán mégis Vácra vezetett az utam, ahol félévet fociztam csak, mivel 2000-ben háromszor operálták a térdem. A 2000-es esztendő ezzel el is telt.³

Családias hangulat jellemezte a klubot, és nagyon jó közösség volt az akkori. Nyugodtan mondhatjuk sikeresnek is, hiszen 2006-ban megnyertük a Magyar Kupát, a bajnokságban harmadikak lettünk, 2008-ban és 2009-ben pedig jöttek a Ligakupa győzelmek.²

A szerződés hosszabbításom már nem volt aktuális, hiszen szerződtették Liptákot. Nincs ezzel semmi gond, ez már történelem, hiszen az elmúlt fél év is azt mutatta, hogy a továbbiakban már nem számolnak velem. Csak a szépre emlékezem, a sikerek megmaradnak bennem, hiszen hat évig lehettem tagja a piros-kék csapatnak. Főleg a Csertői Aurél féle időszakra gondolok nagyon szívesen, amikor nagyon sok sikerben volt részünk. Szép éveket töltöttem el Fehérváron, de ez sajnos most véget ért, ám az élet megy tovább. A döntés miatt nincs bennem harag, hiszen nem ért váratlanul. Persze, azért fáj egy kicsit, hiszen a Vidiben szerettem volna befejezni a profi pályafutásomat.¹