magyarfutball.hu

fénykép helye
alias
KOKO
Kovács I. Zoltán
Kojak
"wasserkopf Zozó"

Kovács Dominik édesapja
Kovács Patrik édesapja
nationality
Magyarország
age
51 years
poszt
csatár
related person
related websites

játékos

pályafutás
MTK
1992 - 1994
Budapesti VSC
1994 - 1996
Pécsi MFC
1996 - 1996
Újpesti TE
1996 - 1997
PAOK FC
1997 - 1998
Újpest FC
1998 - 2000
LB Châteauroux
2000 - 2002
Újpest FC
2002 - 2004
Shenzhen Jianlibao
2004 - 2004
Újpest FC
2004 - 2008
Győri ETO FC
2008. június - 2009. január
Budapesti Erőmű
2009. január - 2009. július
Nagytétényi SE
2009
Salgótarjáni BTC
2013
eredmények / elismerések
Magyar bajnok (Újpesti TE 1997-1998)
Magyar Szuperkupa-győztes (Újpest FC 2002)
Kínai bajnok (Shenzhen Jianlibao 2003-2004)

edző

pályafutás
?
eredmények / elismerések
Double Pass Master Class Sporting Director
2019
fénykép helye
A Mária utcában születtem – néhány méterre a kilencedik kerülettől... De nagytétényi gyerek vagyok, a szüleim a kórházból már oda vittek haza. Panel, hetvenes évek. Apu a kereskedelemben dolgozott, és őrülten nagy Újpest-szurkoló volt, édesanyám a kontinens egyik legnagyobb, hozzánk közel eső sertésfeldolgozó titkárságát vezette. A cégből érkező „illatok” belengték a környéket, Nagytétényen oda jártam bölcsődébe, óvodába, iskolába... Visszatekintve tényleg fura, mennyire más volt az élet: internet, mobiltelefon, kábeltévé nem létezett, a játszótér, a lakótelepi dühöngő volt a centrum. Minden pillanatban futballozni akartam, az iskolai szünetekben, a hétvégén a betonos pályán – sorba kellett állni, hogy pályára kerülhessünk, vagy a felnőttek, akik a vasárnapi ebéd előtt elfoglalták a játékteret, befogadjanak maguk közé. Amiért mindig hálás leszek: ha visszanézek az első tíz évemre, a húgom, Ildi nevében is mondhatom, minket nagyon szerettek. Nem voltunk gazdagok, de nem is szenvedtünk hiányt semmiben, szerintem a hetvenes évek lakótelepein nagyjából minden család így élt.
Focicipőm sem volt, amikor nyolcévesen elvittek a Nagytétényi Kohász serdülőinek edzésére. Amilyen tornacipőben kergettem a labdát lent a téren, abban mentem.
...
Az egykori Volán, ma REAC-pályára hirdettek meg kiválasztót, és a Kohász edzője, Pataki Józsi bácsi, aki nemrég hunyt el, javasolta nekem, hogy menjek el, nézzenek meg. Valaki hívott Csepelre, másnap odamentem, ott üldögéltem órákig, de senki sem járt arra, hazamentem, majd hívott az MTK.5


MTK, 1992-1994

.Szabó György lett az edzőm. Jó játékosok közé kerültem, és mert sok gólt szereztem, mindig hívtak a válogatottba. Az akkor óriási öröm volt. Furcsa lehet, talán vicces is, de a dunavarsányi edzőtáborban a napi háromszori étkezés, a címeres melegítő hatalmas élményt jelentett.
A középiskola kiválasztásánál egyetlen szempont vezérelt: minél közelebb legyek az MTK-hoz, így a Százados úti Szász Ferenc Szakképzőbe jártam – később, már felnőttként érettségiztem, diplomáztam –, akkor az volt a fontos, hogy gyalog öt perc alatt odaértem edzésre. Semmi sem érdekelt, csak a futball.
Már Gellei Imre volt az MTK edzője, amikor 1992 novemberében, Pécsen beálltam csereként – élvonalbeli játékos lettem. Természetesen óriási boldogságot éreztem, és felnéztem a rutinos társakra: Híres Gábor, Keresztúri András, Pölöskei Gábor, Komódi László – az ifiben együtt játszottam Hámori Ferenccel. A második év tragikusan indult, szó szerint: szeptemberben a válogatott mérkőzése előtt meghalt a kapusunk, Zsiborás Gábor. Szívszorító visszagondolni erre, hogyan tette tönkre az öltözőt a gyász, a játékosok nehezen tudták feldolgozni a történteket. Kiestünk, de mert fiatal voltam, huszonegy éves, hívtak NB I-es csapatok – köztük a BVSC.5


Budapesti VSC, 1994-1996

A BVSC-ben gyakorlatilag eltékozoltam két évet a pályafutásomból, s bár a lehetőséget megkaptam Egervári Sándortól, nem éltem vele. Csak az én hibám, hogy így alakult, de hála Istennek idejében rájöttem: jóval többet kell nyújtanom. Ma már azt mondom, ez a fajta felismerés rengeteget segített a külföldi karrierem során, a mentalitásomnak is köszönhető, hogy Görögországban, Franciaországban és Kínában is rendszeresen játszottam, a legritkább esetben ültettek le a padra.3


Pécsi MFC, 1996

AVilágéletemben a fővárosban éltem, mit csinálok ott? Nem volt apelláta, ám ma már nagyon örülök, hogy így alakult: szuper társaság fogadott, életre szóló barátságok szövődtek, elég, ha Fehér Csaba és a bátyja, Attila nevét említem, de Szabados József, Jäkl Antal, Tököli Attila is ott volt a csapatban. Folyamatosan játszottam, nagyon jól éreztem magam a városban. Az első meccsemen rögtön gólt lőttem a Vidinek, győztes gól Szombathelyen Király Gábor kapujába, a tavasszal ötször találtam a hálóba. Amikor az Újpest jött Pécsre, Szanyó Karcsi, akivel évekig játszottunk az ifiválogatottban egymás mellett, kérdezte: Zoli, nincs kedved hozzánk jönni? Mert ha igen, szólok a vezetőknek, jó csapatot akarnak építeni. Volt kedvem, a nyáron aláírtam Újpestre.5


Újpesti TE, 1996-1997

Ha nem is születtem Újpest-drukkernek, azzá váltam. Édesapám negyvenöt éve jár Újpest-meccsre, emlékszem, gyerekkoromban nem győzött áradozni Göröcs Jánosról, Bene Ferencről, Zámbó Sándorról és a többiekről. Apunak ők voltak a példaképei, nekem Bácsi Sándor. Ő is csuda dolgokat művelt ám a labdával. A hovatartozásomra visszatérve: életem legjobb döntésének tartom, hogy tizenegy éve elfogadtam a klub ajánlatát. Lila-fehér mezben játszva értettem meg, miért dolgoztam annyit, miért érdemes futballistának lenni. Megjegyzem, az utolsó lehetőséget ragadtam meg, amikor Újpestre igazoltam, azt megelőzően ugyanis nem éltem, nem edzettem úgy, hogy az elég legyen álmaim megvalósításához.3

...

PAOK FC, 1997-1998

...

Újpest FC, 1998-2000

...

LB Châteauroux, 2000-2002

...

Újpest FC, 2002-2004

...

Shenzhen Jianlibao, 2004

...

Újpest FC, 2004-2008

...

Győri ETO FC, 2008-2009

...
Győrből közös megegyezés után távoztam. Az új edző fiatalítani akart, s én ezt tiszteletben tartottam. Csalódottságot persze éreztem, hiszen amikor nyáron ideszerződtem, úgy gondoltam, hogy egy éremesélyes csapat tagja leszek. Abban, hogy ez nem így alakult, mindenkinek megvan a maga szerepe.1

Bármennyire is jó erőben éreztem magam testben, lélekben már nem éreztem magamban azt az energiát, ami nélkül soha nem léptem pályára. Bár voltak ajánlataim, 35 évesen nem akartam magamat és mást sem becsapni. Mivel sohasem a pénz számított, ezért ez a sokadlagos szempont volt ezúttal is. Én már nyáron is abba akartam hagyni, hiszen nem tudtam elképzelni más csapatban, mint az Újpest. Kizárólag Egervári Sándor személye miatt folytattam mégis, és nem is bántam meg, mert az utolsó egy hónapot leszámítva remekül éreztem magam. De most is úgy érzem, hogy túlságosan kötődöm a lila-fehérekhez, annak meg nincs értelme, hogy az NB II-ben vezessek le, mert az is egy profi szint, ahol nem engedhető meg szerintem az ilyesmi.2


Budapesti Erőmű, 2009

...

Nagytétényi SE, 2009

Ha már úgy alakult, hogy nem futballozhattam tovább Győrben, megengedtem magamnak, hogy érzelmi alapon hozzak döntést. A profik között már nem akartam újabb csapatot keresni, így visszatértem oda, ahol minden elkezdődött. Mergl László elnök a barátom, korábban együtt játszottunk, az első hívó szavára igent mondtam. Élveztem a játékot, jól éreztem itt magam.4


Salgótarjáni BTC, 2013

...
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: magyarfutball.hu
    2023.10.20, 19:49
    Kovács Zoli gólja a norvégok ellen az első válogatott meccsén a mai napig belém égett. Úgy éreztem ő lesz a 'magyar Shearer'. Utána már egyetlen válogatott meccse sem ugrik be pedig összesen 20x volt esélye magát megmutatni. De ez nem feltétlen az ő hibája. Tényleg akkoriban voltunk leggyengébbek.

    Azt a bajnoki címet szerző újpesti generációt nézve nőttem fel, aminek ő is meghatározó tagja volt. Büszkén őrzöm azt a sálat, amit aláírt nekem.

    Az utóbbi negyedszázad, az elmúlt 25-30 év meghatározó Újpesti csatára volt Kovács Zoli. Ott van a top 6-ban, de az első 3-ban is, ami nagy dolog, mert jó a csatár felhozatal.. Kovács Zoli, Herczeg Miki, Eszenyi Dini, Rajczi Peti, Kabát Peti, Tisza Tibi.

    Lőj egy gólt, lőj egy gólt, Kovács Zoli lőj egy gólt!

    Köszi mindent Kokó!, Érte még érdemes volt meccsre járni. De jó lenne, ha lenne most egy ilyen csatárunk, és egy Sebők, vagy Urbán féle középső védőnk, akik tényleg kivitték a szívüket a pályára, és ha voltak is hibáik, mindig megszakadtak a csapatért, és vezérek voltak! Őket lehetet szeretni vagy gyűlölni, de karakterek voltak. Az, hogy a focink akkor olyan volt amilyen, nem az Ő hibájuk. Emlékszem arra az első edzőmeccsre, ott voltam. Együtt jöttek Herceg Mikivel, és már akkor éreztük, hogy ebből valami jó fog kisülni. Az egy nagyon szerethető csapat volt, tele magyar játékossal. Jó lenne újra átélni! Hajrá Lilák!

    https://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2980101
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
    2014.04.11, 19:54 (szerk.: 2015.06.26, 16:08)
    kép
    ujpestfc.hu