Kozma Mihály (Tápé 1949.09.01 - )
játékos
edző
Ha mondjuk tíz évvel ezelőtt valaki a magyar futball vezetéséből veszi a fáradságot, és megkérdezi, lenne-e kedvem továbbra is a labdarúgásban dolgozni, akkor minimum elgondolkodtam volna. De ma már nem gondolkodnék, megköszönném az érdeklődést. Sajnálatos, de fokozatosan eltávolodtunk egymástól, a futball meg én. Nem csömörlöttem meg, de csaknem nyolc és fél évig dolgoztam vezetőként. Azt hiszem, a Honvéd egyik legsikeresebb időszakában irányítottam a klubot. Ez idő alatt négy bajnoki címet és egy kupagyőzelmet szereztünk. A legeredményesebb időszakban voltam tehát vezető, ám mivel nekem kellett pénzért kuncsorognom, ráadásul olykor megalázó módon, ez felemésztette az idegrendszeremet, így aztán 1995-ben elköszöntem.1
Szegedi EAC, 1967-1969
A SZEAC másodosztályú csapatában rúgtam a labdát. Rosszul kezdtük a bajnokságot, ezért mint fiatal suhanc már a negyedik fordulóban bemutatkozhattam a felnőtteknél. Az akkori éllovas Debrecent idegenben többek között az én két gólommal 3–1-re győztük le. 17 évesen 21 találattal a második helyen végeztem a góllövőlistán. Teljesítményemre felfigyelt a Honvéd, ahova 1969-ben vonultattak be.2
Budapesti Honvéd, 1969-1981
Abban az időszakban, amikor megkeresett a Honvéd, Tichy volt a leggólerősebb magyar futballista. Azt is mondhatnám, ő volt a példaképem. Így amikor a Honvéd vezetői lejöttek, és megkerestek, nem sokat gondolkodtam, azonnal elfogadtam ajánlatukat, sőt büszkén újságoltam mindenkinek, hogy a Honvéd futballistája leszek. Több fővárosi klub is szeretett volna leigazolni, de ahogy az előbb mondtam, Tichy Lajos miatt esélytelenek voltak. Ma sem bántam meg, jó döntést hoztam akkor.
A Honvédban, Puskás és Bozsik után, én játszottam a legtöbb meccset, s Puskás és Tichy rúgott csak valamivel több gólt nálam. A válogatottban valamiért nem nyújtottam azt, amit magamtól is elvártam. Valahogy nem úgy ment, görcsöltem, bizonyítani szerettem volna, pedig már maga a meghívás ténye is egyfajta bizonyíték arra, hogy ott az ember helye a legjobbak között. De azért büszke vagyok klubkarrieremre, mert kétszer bajnoki címet nyertem, háromszor gólkirály voltam, és tíz éven át én lehettem a Honvéd csapatkapitánya.1
A Honvédban, Puskás és Bozsik után, én játszottam a legtöbb meccset, s Puskás és Tichy rúgott csak valamivel több gólt nálam. A válogatottban valamiért nem nyújtottam azt, amit magamtól is elvártam. Valahogy nem úgy ment, görcsöltem, bizonyítani szerettem volna, pedig már maga a meghívás ténye is egyfajta bizonyíték arra, hogy ott az ember helye a legjobbak között. De azért büszke vagyok klubkarrieremre, mert kétszer bajnoki címet nyertem, háromszor gólkirály voltam, és tíz éven át én lehettem a Honvéd csapatkapitánya.1
Thor Waterschei, 1981-1982
Most tízéves kisgyerekek is mehetnek külföldre, a mi időnkben viszont még az volt a szabály, hogy csak az mehetett, aki betöltötte a harmincat. Térd- és két Achillesín-műtéttel a lábamban annak is örülhettem, hogy 32 évesen kikerülhettem Belgiumba. Úgy maradtunk benn az élvonalban, hogy a Cercle Bruges-t az én három gólommal vertük 3–2-re. A francia Marseille felfigyelt rám, már alá is írtam a kétéves szerződést, de a kontraktusban volt egy pont, amely kimondta, csak akkor lép életbe, ha megfelelek a tüzetes orvosi vizsgálaton. Nem feleltem meg. Visszamentem a Waterscheibe, csakhogy oda már igazoltak egy másik külföldit a helyemre, és mivel honvágy is gyötört, hazajöttem. Hát ennyi a légióskodásom története.2
Budapesti Honvéd, 1982-1984
...Ha valaki magyar labdarúgóként olimpián másodikként végez, és Európa-bajnokságról is van egy negyedik helye, az igenis büszke lehet. A '72-es belgiumi kontinensviadal négyes döntőjében ráadásul a torna válogatottjába is beválasztottak. De az is büszkeséggel tölt el, hogy tíz évig lehettem a Budapest Honvéd csapatkapitánya.2
forrás
Készült az
1 - archivum.magyarhirlap.hu
2 - http://www.delmagyar.hu/sport/golvadasznak_szuletett/2116716/
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - archivum.magyarhirlap.hu
2 - http://www.delmagyar.hu/sport/golvadasznak_szuletett/2116716/
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
2009.09.26
http://www.delmagyar.hu/sport/golvadasznak_szuletett/2116716/
Kozma Mihály mérlege nem teljes
Szeged mellett, Tápén született, és ma is egyik legkedvesebb emléke, hogy az általános iskolai csapatával megnyerték a megyei bajnokságot úgy, hogy 25–0 volt a gólkülönbségük. Kozma Mihály gólerős játékára hamar felfigyeltek Budapesten is, s így került a Honvédhoz. Visszavonulását követően vezetőként dolgozott, majd jó tíz évvel ezelőtt egyik napról a másikra eltűnt a labdarúgásból. Mi most megkerestük.
– Mi van önnel, mit csinál?
– Itthon vagyok, nyugdíjas vagyok.
– Nem hiányzik a futball?
– Néha kijárok a Bozsik stadionba, de manapság már egyre ritkábban. Valahogy így alakult. Ha mondjuk tíz évvel ezelőtt valaki a magyar futball vezetéséből veszi a fáradságot, és megkérdezi, lenne-e kedvem továbbra is a labdarúgásban dolgozni, akkor minimum elgondolkodtam volna. De ma már nem gondolkodnék, megköszönném az érdeklődést. Sajnálatos, de fokozatosan eltávolodtunk egymástól, a futball meg én.
– Visszavonulása után rögtön főnök lett a Honvédnál?
– Nem. Először még a serdülők edzője voltam, és amikor Komora Imre elment, szövetségi kapitány lett, felkértek, legyek a klub igazgatója.
– Úgy emlékszem, ön kezdeményezte, hogy a Budapesti Honvédból kiválva Kispest–Honvéd FC néven játsszanak a bajnokságban.
– Igen, így volt. Erre büszke is vagyok. Az akkori klubelnökkel, Szabó Tiborral dolgoztuk ki a válás részleteit. De itt nem válásról volt szó, hanem arról, hogy a rendszerváltozás után megalapítottuk az első önálló profi futballklubot.
– És miért volt ez olyan fontos, mármint a kiválás?
– Azért, mert a Honvéd vezetése olyan elképzelést dolgozott ki, hogy minden szakosztály próbáljon meg önállóan megélni. Voltak persze nehézségek, de így utólag is visszagondolva, azt hiszem, jó döntést hoztunk.
– Vezetői karrierjének elején történt az emlékezetes bundabotrány, ahol jó néhány Honvéd-játékost letartóztatott a rendőrség.
– Ne is mondja. A fél csapat a börtönben volt, a tartalék csapatból töltöttük fel a keretet. De amire megint csak nagyon büszke vagyok, így is sikerült megnyernünk a bajnokságot és mellé a kupát.
– Talán most már elárulhatja, hogy volt-e alapja az akkori bundabotránynak.
– Komolyan mondom, a mai napig sem tudom, de hogy őszinte legyek, ha tudnám sem mondanám meg. Nem volt kellemes időszak.
– Játékosként és vezetőként is sok szakemberrel dolgozott együtt. Kik azok, akiktől a legtöbbet tanulta, kinek köszönheti a legtöbbet?
– Sorrendiség nélkül mondom: Preiner Kálmán nagyon rendes ember volt, aztán Lakat Karcsi bácsinak is sokat köszönhetek, és Mezey György, amikor a Honvédhoz szerződtettem, kétségtelenül ő volt a legfelkészültebb szakember az országban. Sajnos olyanok is akadnak, akikre nem szívesen gondolok vissza, de őket nem nevezném meg, ennek már semmi értelme.
– Akad olyan döntése, amit megbánt, amit a mai eszével másként csinálna?
– Talán az, hogy azt a nyolc és fél évet, amelyet a Bozsik stadionban vezetőként töltöttem, nem biztos, hogy újra végigcsinálnám. Pedig a legeredményesebb időszak volt pályafutásom során. De amin keresztülmentem, azt még az ellenségeimnek sem kívánom.
– Mi a véleménye a mai Honvédról, a vezetésről, a tulajdonlásról, a játékosokról?
– Isten ments, hogy beleszóljak George Hemingway munkájába, de ha már megkérdezett, két dolgot elmondanék. A szurkolókkal meg kell találni a hangot. A másik pedig, javasoltam, szerződtessenek egy szakmai igazgatót, aki az egész szakosztály munkájáért felel, és aki a teljes szakmát összefogja.
– Szeptember 1-jén múlt hatvanegy éves. Mi az, amit szeretne megélni, elérni?
– Azt szeretném, ha a családban egészség, békesség és harmónia maradna. A lányom Londonban él, jó lenne minél többször látni. Ami meg a futballt, a Honvédot illeti, itt lenne az ideje egy újabb bajnoki címnek. Más kérdés, hogy ebben a csapatban nem érzem a győzelmet. Szeretném, ha a válogatott végre kijutna egy nagy tornára, például világbajnokságra. Sajnos a szurkolók több generációja már nem tudja, milyen fantasztikus érzés egy Eb-n, vébén a magyaroknak szurkolni. Ugye nem teljesíthetetlen vágyak ezek?
Pályakép
Kozma Mihály Született: 1949. szeptember 1., Tápé
Egyesületei: Szegedi AC (1967–1968), Bp. Honvéd (1969-1981), Waterschei (1981–1982), Bp. Honvéd (1982–1984). 384 bajnoki mérkőzésen 234 gólt szerzett. 1969 és 1975 között 17-szer játszott a válogatottban (3 gól). Magyar bajnokcsapat tagja: 1980, 1984. Magyar gólkirály: 1971, 1974, 1975. Belga kupagyőztes: 1982.Sportvezetőként 1986-tól a Honvéd labdarúgó-szakosztályának vezetője, 1991-től a Kispest FC igazgatója.
http://archivum.magyarhirlap.hu
hmgy
Kozma Mihály mérkőzései a Magyar Válogatottban
– A szegedi származású játékos robbanékony, gólveszélyes csatár. A legjobbak között a balszélen mutatkozott be, de belül hasznosabb, eredményesebb. A válogatott labdarúgók táborának jelenleg – Dunai III Edével együtt – a legfiatalabb tagja.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig