magyarfutball.hu

fénykép helye
alias
A magyar Pirlo
Lili

Lisztes Krisztián édesapja
nationality
Magyarország
age
48 years
poszt
középpályás
related person
related websites

játékos

pályafutás
Ferencvárosi TC
1993 - 1997. január
VfB Stuttgart
1997. január - 2001
SV Werder Bremen
2001 - 2005
Borussia Mönchengladbach
2005. augusztus - 2006
Ferencvárosi TC
2008. február 26 - 2008. június 30
Rákospalotai EAC
2008. július 01 - 2008. december 31
FC Hansa Rostock
2009. január 01 - 2009. június 23
Paksi FC
2009. június 24 - 2010. december 31
Vasas SC
2011. február 15 - 2011. június 15
Ferencvárosi TC
2011. június 16 - 2012. június 04
Szeged 2011
2012. július 01 - 2012. december 31
Soroksár SC
2013. január 29 - 2015. március
eredmények / elismerések
2-szeres magyar bajnok (Ferencvárosi TC 1994-1995, 1995-1996)
2-szeres magyar kupagyőztes (Ferencvárosi TC 1994, 1995)
Német bajnok (Werder Bremen 2003-2004)
2-szeres német kupagyőztes (VfB Stuttgart 1997; Werder Bremen 2004)
KEK-döntős (VfB Stuttgart 1998)

edző

pályafutás
Szeged 2011 (pályaedző)
2012 - 2013. január
Soroksár SC
2015. március 24 - ?
Ferencvárosi TC (utánpótlás)
? - 2020. július
eredmények / elismerések
UEFA Pro licence
2018. július 1
portré: Lisztes Krisztián
2011-ben a Vasas játékosaként© magyarfutball.hu
Apu villamosmérnök volt, munkája során a Szovjetunióba kellett mennie, ahova követte a család is. Így két éves koromtól hat éves koromig ott éltünk. Először két évig a Fekete-tenger mellett, majd két évig Szibériában.

Hazatérésünk után jött képbe a futball. Fociztunk mindenütt, ahol lehetett. Én állandóan a bátyámmal mentem, így rendre a nálamnál idősebbekkel játszottam. A bátyám igazolt játékos lett a Külker SC-ben, ahol aztán én is elkezdtem. Később én kaptam igazolást, de kezdetben gyakran volt olyan, hogy másnak a nevén játszottam, mert még túl kicsi voltam az önálló igazoláshoz. Játszottunk teremben, pályán, játszottunk az iskolában, játszottunk a játszótéren, mindenütt ahol, és amikor lehetett. Kispályáztunk, nagypályáztunk, érintőztünk. Ha nem a labdát rúgtuk, akkor gombfociztunk, az újságokból vágtuk ki a játékosok képeit. Elmondhatom, a gyerekkorom a fociról szólt.

Újpesten egy cigányember, egy cigányzenész volt a szomszédunk. Ő vitt ki minket a bátyámmal először egy fradimeccsre. A Czabán Samu téren, a Volánnal játszott a Fradi és természetesen győzött. Minket meg megérintett az érzés, milyen az, Fradistának lenni. Elmondhatom, hogy ettől a naptól váltam Fradi szurkolóvá. Valamikor 1985-ben volt egy kispályás teremlabdarúgó torna, ahol én a békásmegyeri csapattal vettem részt a Népligetben. A Fradi ellenében 3-0-ra megnyertük a döntőt. Ha jól emlékszem gólt is rúgtam, de az biztos, engem választottak a torna legjobb játékosának. Azt a sorozatot is megnézte Albert Flóri bácsi, aki utána lépéseket tett a leigazolásom érdekében. A Külker-pálya gondnoka, aki erősen lila érzelmű volt szerette volna, ha Újpesten kötök ki. Kaszás Pali bácsi azonban hatásosan elrendezte a kérdést, hozott három labdát a Külker-pályára és elintézte az átigazolásom.14


Ferencvárosi TC, 1993-1997

Kilenc évesen, 1985-ben lett a Fradi igazolt játékosa, korosztályos csapatainak egyik legjobbja.
Alig múlt 17, amikor Nyilasi Tibor már a Ferencváros felnőttcsapatában szerepeltette. A klub saját nevelésű játékosaként Lisztes Krisztián meghálálta a bizalmat, ezt egyebek mellett két-két bajnoki cím és Magyar Kupa-elsőség bizonyítja.
1993 őszén, az Újpest ellen, a 11. fordulóban debütált a Fradiban, míg az első (rögvest győztes) gólját a Debrecen ellen szerezte – a sors iróniája, hogy azon a meccsen ki is állították. Egy évvel később, 1994 decemberében az FTC és Stuttgart megállapodott abban, hogy a játékos 1996. július 1-jei hatállyal a VfB labdarúgója lesz. 1996 márciusában a két klub abban egyezett meg, hogy Lisztes egyelőre nem költözik, hanem a svábok egy évre kölcsönadják a zöld-fehéreknek. Ebből az egy esztendőből végül csak fél lett: 1996 őszén, amikor Varga Zoltán vezette a gárdát, még az Üllői úton szerepelt – s végül 1997 januárjában költözött Németországba. 1996 őszéig 79 bajnoki mérkőzést játszott, amelyeken 19 gólt lőtt.

VfB Stuttgart, 1997-2001

Még 1993-ban a Dárdai-féle ifiválogatottal játszottunk Németországban egy nemzetközi tornán, ahol a döntőben 3-0-ra nyertünk. Ott figyelt fel rám Ralf Rangnick, aki akkor a Stuttgart utánpótlás-igazgatója volt. Már akkor le szeretett volna igazolni a stuttgarti utánpótláshoz. 1994 nyarán, két hétre meg is hívtak Stuttgartba egy közös felkészülésre. Az első csapattal edzettem, Jürgen Röber irányítása mellett, együtt Elberrel és Dungával, a mai brazil szövetségi kapitánnyal. Fantasztikus volt, szerződést is ajánlottak. Sokan voltak, akik biztattak, menjek. Kaszás Pali bácsi azonban türelemre intett, azt mondta, mindennek eljön a maga ideje, az én távozásomnak még nincs itt, még érnem kell. És milyen igaza lett! Ha akkor elmegyek, mennyi mindenről maradok le és valószínű, egész másképp alakul a pályafutásom. 14

Négy és fél idényt töltött el Stuttgartban, ám a vb-elődöntős bolgár klasszis, Kraszimir Balakov árnyékából nem igazán tudott kilépni.
Akkoriban 3-5-2-t játszott a csapat, az edző Joachim Löw volt. Én pedig nem Balakov helyére, hanem mellé kerültem be a középpályára. A menedzserem viszont elkövetett egy hibát, amikor lenyilatkozta a német sajtóban, hogy az én helyem a csapatban nem a Balakov helyett, hanem egy másik játékos helyén van. Ettől a nyilatkozattól kezdve az edzéseken kapkodhattam a lábam, mert a megjelölt játékos kifejezetten utazott rám. De ezek is csak megedzettek. Az első időben, ha nem is voltam a kezdőcsapat tagja, szinte minden meccsen bejöhettem csereként. Azon a tavaszon a Stuttgart megnyerte a német kupát, majd a következő évadban a KEK-döntőig menetelt, amit a Chelsea ellenében vesztett el. Ott nem játszottam, a kispadról néztem végig a döntőt.

Löw után 1998-ban Winfried Schäfer lett az edző, aki nagyszabású fiatalításba kezdett, aminek én haszonélvezője lettem, nála sokkal többet játszottam. 1999-től viszont az a Ralf Rangnick lett az edző, aki gyakorlatilag felfedezett a Stuttgart számára. Ő játékrendszert váltott, áttért a 4-4-2-re, amelyben Balakov nem érezte olyan jól magát, így gyakorlatilag az ő helyén már én játszottam. Számomra nagyon fontos volt az a két esztendő, nagyon sokat tanultam Rangnicktól.

Rangnick után 2001-ben Felix Magath lett az edző, aki kijelentette, hogy nála akármi is történik Balakov és Soldo kezdő lesz. Az is lett, csinálhattam akármit, esélyem nem volt a csapatba kerülésre. Ebben az érában egy sérülésekkel terhelt időszakban egyszer voltam kezdő, jól is játszottam, ám legközelebb újra a kispadon találtam magam. 25 éves voltam, nem kallódhattam el.14

2001 tavaszán a VfB már jelezte, hogy ha jön érdeklődő, nyugodtan viheti a légióst. Érdeklődőben nem volt hiány, a végül befutó Werder Bremen mellett több olasz csapat (Napoli, Verona, Bologna) is kopogtatott a magyarért.

SV Werder Bremen, 2001-2005

A Werder a „kiöregedőben levő” osztrák sztár, Andreas Herzog helyére igazolt. Kaptam játéklehetőséget, amivel éltem is. Az első évben a Sport Bild című lap beválasztott az év Bundesliga csapatába. Ráadásul a csapaton belül én voltam a legtöbbet futó játékos, ami számomra is hihetetlen volt.14

A következő három szép idényben maximálisan bizonyította, hogy a Bremen által érte kifizetett 1.5 millió euró nem volt túl nagy összeg.
Előbb átvette az osztrák Andreas Herzogtól a karmesteri pálcát, majd az Európa-bajnok Johan Micoud érkezése után, kisebb hátrébb szorulva a hadrendben, a franciával közösen bajnokesélyes csapatot faragott a Werderből.
2004 nyarán lejárt a szerződésem Brémában, amit a vezetők már 2003 végétől szerettek volna meghosszabbítani. A menedzserem, de hozzáteszem, én is, azt gondoltuk, hogy 28 évesen, a legjobb futballistakorban vagyok ahhoz, hogy megköthessem életem szerződését, eljött az az idő, amire korábban vártam. Ezért halogattam a brémaiaknak a választ, vártam az ajánlatokat, amiket a menedzser Spanyolországból ígért, legkésőbb február 15-ig. De január végén ultimátumot kaptam a Brémától, döntsek. Én azt mondtam, ebben a helyzetben inkább az új ajánlatra várok. Játszottam, a sérülésemig mindig kezdő voltam, de a jövőt illetően semmi nem volt biztos. A keresztszalag-szakadás viszont az lett.14

2004. április 25-én, Bochumban a bal térdén keresztszalag-szakadást szenvedett.
Münchenben egy német specialista műtött meg, aki a keresztszalagnak valóban specialistája volt, azt rendbe is hozta, de a sérüléskor az elszakadó keresztszalag kiszakított egy jókora darabot az úgynevezett üvegporcból, ami a későbbi szenvedéseimet okozta. Minden odalett.14

Az első diagnózis minimum féléves lábadozási időt sejtetett, így az utolsó két bajnokin már nem léphetett pályára. A csapat 1993 után újra német bajnok lett.

A klub – megbecsülése és tisztelete jeléül, nagyvonalúan – annak dacára is újabb egyéves szerződést kínált magyar labdarúgójának, hogy nyilvánvaló volt, legfeljebb a 2004-es év végén számíthat a játékosra. Ő persze elfogadta a gesztust, és keményen dolgozott a visszatérésén – de az már sosem lett az igazi. Csaknem egyesztendőnyi szünet után, 2005 áprilisában lépett újra élesben is pályára, ám nem tudta magát beverekedni a kezdőcsapatba, sőt többnyire még csereként sem jutott szóhoz, már csak két bajnokin játszott (illetve a harmadosztályban szereplő tartalékcsapatban még egyet), majd lejáró szerződését nem hosszabbították meg.

Borussia Mönchengladbach, 2005-2006

Nyáron számos klubbal hozták hírbe. Külföldön az angol Wigannél és az olasz Chievónál próbajátékon is részt vett, ezt azonban egyik esetben sem követte szerződés. Korábban szó volt a spanyol Betisről, majd az 1. FC Kölnről, az Austria Wienről, az 1860 Münchenről, a Rapid Wienről, idehaza pedig megkereste az Újpest, illetve edzett a Vasasnál is.
Végül ekkor még maradt a Bundesligában, ám a jóval kisebb játékerejű Mönchengladbachnál is csupán ötször szerepelhetett az élvonalban. Továbbra is gyötrődött a rehabilitációval, s végül hazatért.
Én is éreztem, hogy nem az igazi a lábam, bár a szerződéskor átvizsgáltak, és mondták is, hogy nem optimális a térdem, az edző ragaszkodott hozzám és játszatott is, de az első három bajnokin sprintelni sem tudtam, ami ugyebár kicsit vicces egy Bundesliga-meccsen. Nekem tiszta a lelkiismeretem, hiszen azt csináltam, amit az orvosok mondtak. Ha hat hétig feküdni kellett, nem keltem fel öt és fél hét után, ha huszonhármat kellett guggolnom, nem csináltam harminckettőt, hogy majd attól gyorsabban gyógyulok. Azt tettem és annyit, amennyit előírtak nekem.8

A télen újra megműtötték a térdem, újabb fél év kihagyás, a szerződés lejárt, megint hazajöttem. Egyedül készültem, meccset nem játszottam, csak gálameccset, a Forma1-es pilótákkal. 2006 őszén hívott az Austria Wien, akik egy második Nyilasit véltek bennem. Kimentem, megvizsgáltak, az orvos egy újabb műtétet javasolt. Azt mondtam, rendben, de ez lesz az utolsó. Megcsinálták, de újabb fél évet ki kellett hagynom, az osztrák ajánlat odalett. 2007 nyarán a Hajduk Split hívott, elmentem az edzőtáborba, azonban három nap után éreztem, kész, nem bírja a lábam. A vezetők továbbra is nyugtattak, ne idegeskedjek, maradjak, amíg teljesen rendbe jövök, ám láttam, hogy az edző nem igazán örül ennek. Ráadásul az utolsó edzésen kaptam egy rúgást, ami után, mint később kiderült, eltört a szárkapocs-csontom.14


Ferencvárosi TC, 2008

Hazajöttem, bár fájt mindkét lábam, a balt ugye sorozatban műtötték, a jobbot érte az a bizonyos horvát rúgás, elkezdtem edzeni. Az Üllői úton készültem, Gyepes Gabival, aki ugyancsak itt rehabilitálódott. Rendesek voltak a Fradinál, megengedték nekünk. 2008 elején úgy gondoltam, erősödtem annyit, hogy újra megpróbálhatom. Mivel a Fraditól nem kaptam ajánlatot, mondom, rám sem néztek, felhívtam Kispesten Supka Attilát, aki azt mondta, üljek le tárgyalni Hemingway úrral. Ez megtörtént, kaptam egy ajánlatot, amire azt mondtam három nap múlva válaszolok. Úgy tűnik, a kispesti vizitem híre gyorsan elterjedt, ugyanis megkeresett Berki Krisztián. Beszélgettünk, aminek az lett a vége, hogy a Fradinak nem tudtam nemet mondani. A határidő lejárta előtt közöltem a Honvéddal, hogy köszönöm a felajánlott lehetőséget, de a szívem szerint döntöttem. Nem örültek, de tudomásul vették.14

Amikor visszatértem a Ferencvároshoz, úgy voltam vele, vissza kell zökkennem, eltelik majd néhány hét, mire felveszem a ritmust, s újra a csapat erősségei közé tartozhatok. Ehhez képest rendszeresen a cserepadon ültem, és mást sem hallottam, mint hogy öregfiúk csapatban játszom.10

Amikor én a Fradiba szerződtem, mindenki úgy vágott neki a másodosztálynak, hogy ezúttal biztosan sikerrel járunk. Nem így történt. Egyébként nem olyan egyszerű egy bajnokságot megnyerni, különösen úgy, hogy nagy a bizonytalanság a klubnál. Mindent persze erre sem lehet hárítani, hiszen amikor én ott futballoztam, már majdnem megoldódtak az anyagi problémák. Azt hiszem, mindkét fél csalódott volt egy kicsit, tőlem is valószínűleg többet vártak, és én is valamivel többet reméltem a visszatérésem kapcsán. Nem sikerült a feljutás, ami akkor is nagyon fájna, ha nem lettem volna részese, így pedig duplán elszomorított.4

Az utóbbi hét meccsen megint élveztem a futballt, végre rendbe jött a lábam, nem voltak fájdalmaim, elmúlt belőlem a félsz, és ugyanúgy terhelhettem, mint sérülésem előtt, sajnos a Fradiban alig-alig adtak erre lehetőséget.10

El kellett tudnom fogadni, hogy most már mindenütt csak az eredmény számít. Én úgy gondolom sokkal több volt ebben a csapatban, mint amit kihoztak belőle. Az is sokat számított, hogy volt, akinek ez már a második sikertelen éve volt, holott mindenki biztosra vette, hogy visszakerül a csapat rögtön az első osztályba.
A szurkolók eleinte nagyon jól viszonyultak hozzám, a végén azonban sajnos célpont lettem az utolsó meccset követően. Ez volt az a bizonyos Ndjodo-ügy, amikor már én is úgy éreztem, hogy túlmentek egy határon és az egyik szögletrúgásnál kimutattam, hogy maradjanak csöndben. Egy négyszemközti beszélgetésen, úgy, hogy nem nagyon beszélek angolul, tolmács nélkül a Robinson úr mondta, hogy a Sheffield vezetősége úgy döntött - nem ő persze, mert ő nagyon megvolt velem elégedve -, hogy a harminc év feletti, lejáró szerződésű labdarúgókkal automatikusan nem hosszabbítanak, de ha van kedvem, akkor találnak majd nekem munkát a klubnál. Ezek után persze nem akartam maradni.2


Rákospalotai EAC, 2008

Furcsa lesz, amit mondok, de itt a REAC-ban úgy éreztem magamat, mintha hazajöttem volna hosszú évek külföldi profiskodása után, idézőjelben az egykori Fradiba. Amit ott nem kaptam meg, azt itt igen. Úgy éreztem, itt hisznek és bíznak bennem, ott pedig úgy voltak vele, a közvélemény nyomására ideveszünk.2

Mivel megint Újpesten lakunk a családommal, kibicikliztem a pályára, elbeszélgettem a vezetőkkel. Őszintén elmondtam az állapotomat, mire ők azt mondták, szerintük fél lábbal is segíteni tudok nekik. A bizalmuk meghatott, belevágtam. A menetrend a régi volt, éreztem a lábam, hol jobban, hol kevésbé. Már-már feladtam, amikor egy meccsen gólt rúgtam. „Gyógyító” gól volt, ettől úgy éreztem, folytatni tudom. Nem is ment rosszul, persze a körülményekhez képest, további gólokat is szereztem.14


FC Hansa Rostock, 2009

Volt csapattársa, Dieter Eilts, a kék-fehérek vezetőedzőjének invitálására próbajátékon vett részt Rostockban. Az FC Schönberg elleni felkészülési meccsén Lisztes is pályára lépett, és bár csak félórányi játéklehetőséget kapott, ennyi idő alatt is sikerült meggyőznie a Rostockiak szakmai stábját.
Persze, kerestem némi pénzt a futballal is Rákospalotán, de azért leginkább a kávézónk tartotta el a családot. A gyerekek és a család miatt hazatérésem óta eddig minden külföldi megkeresést visszautasítottam, ebbe viszont legalább bele kellett kóstolnom.3

Nem volt könnyű időszakom Rostockban, minden edzés és mérkőzés után azonnal fel kellett polcolnom a lábamat, hogy legközelebbre is használható legyen. Játszottam, úgy érzem, olyan 70 %-os állapotban voltam. Fél év után azonban újra hazajöttem. A játékot annyira szeretem, hogy minden olyan reggel, amikor fájdalom nélkül ébredtem, tudtam, még nem hagyhatom abba.14

A Rostocktól kaptam egy újabb, egy évre szóló, ajánlatot, lehetőségem lett volna maradni. Azonban ez az ajánlat nem bizonyult csábítónak, és a családommal közösen úgy döntöttünk, hogy végleg hazajövünk. A gyerekek érdekét is figyelembe vettük, és ezért hoztuk meg ezt az elhatározást.5


Paksi FC, 2009-2010

Nagyon fontos volt, hogy ki az edző. Gellei Imrével már dolgoztam együtt a válogatottnál, és szép emlékeim vannak arról az időszakról. Nagyon jó hangulatú edzőtáborokban, kifejezetten jó munkát végeztünk. Ráadásul Simon-Balla Istvánt is ismerem, hiszen ő a Fradinál dolgozott, amikor egyetlen magyar csapatként bejutottunk a Bajnokok Ligájába. Fontos volt nekem, hogy egy olyan csapatot találjak, ahol tudom, hogy mi vár rám. Először Gellei Imrét hívtam fel, hogy őt érdekelné a dolog, vagy sem. Azt válaszolta, hogy szívesen látna, és igazából ez volt számomra a legfontosabb.5

...
Közös megegyezéssel felbontottuk a szerződést, mert úgy gondoltam, hogy ez a legmegfelelőbb lépés a számomra. Nem kaptam annyi játéklehetőséget, amennyit szerettem volna, 35 éves voltam, azt a pár évet szerettem volna a pályán, és nem amellett eltölteni. 6


Vasas SC, 2011

...
Nyilvánvaló, hogy a Vasas nélkül nem kerülhettem volna vissza a Fradiba. Amikor először megkerestek, az első dolgom volt szólni Komjáti Andrásnak. Sokat köszönhetek a Vasasnak, nagyon jól éreztem magam a Fáy utcában. Az edző azt mondta, felnőtt ember vagyok, tudom, mit teszek. Azt válaszoltam, hogy ami neki a Vasas, az nekem a Fradi, és ezt ő is pontosan tudja. Itt nevelkedtem, itt lettem első osztályú, aztán válogatott labdarúgó, érthető, hogy ez a klub mindig is különösen fontos volt nekem.13


Ferencvárosi TC, 2011-2012

Dragóner Attila búcsúmeccsén hallottam erről az eshetőségről először, nevelőedzőm, Kaszás Pali bácsi mondta nekem, hogy milyen jó lenne, ha visszatérnék. Később beszéltem Kubatov Gáborral és Orosz Pállal is, akik szintén jónak tartották az ötletet, viszont én mindenképpen szerettem volna Prukner Lászlóval is megtárgyalni mindezt. Nem sokkal később le is ültünk beszélgetni a vezetőkkel, és akkor már Prukner Lászlóval is, aki szintén azt mondta, hogy örömmel venné, ha jönnék. Innentől nekem csak egy dolgom volt, elmondani a szándékomat a Vasas vezetőségének és Komjáti Andrásnak. Az angyalföldi klubnál ezt méltányolták, és nagyon korrekten álltak a kérdéshez, amiért köszönettel tartozom nekik.
Prukner László azt mondta, számít rám, én pedig azt, hogy segíteni szeretnék, és érzek magamban annyi erőt, hogy hasznára legyek a Fradinak.7

...
Úgy látom, hogy nagyon rövid volt a nyári pihenő, és a felkészülés elején azonnal csúcsformában kellett lenni, hiszen jöttek a nemzetközi kupameccsek. Sokat változott a keret, majd egy idő után csak negatív hatások érték a csapatot. Peches körülmények között kiestünk Norvégiában, megsérült Héctor Morales, nekem is a legrosszabbkor jött egy izomszakadás, Grúz Tamás is kidőlt, aztán jött Andrezinho és Liban Abdi ügye, edzőt váltott a klub, majd elküldték Felipe Félixet és Alison Silvát, vagyis nem sok nyugalom volt körülöttünk.11

...

Szeged 2011, 2012

A szegediek már régóta hívtak. Télen is vinni akartak, és amikor kiderült, hogy a Fradi nem hosszabbítja meg a szerződésemet, a szegediek tették a legvonzóbb ajánlatot. Szerettem futballozni, de betöltöttem a harminchatot, gondolnom kellett arra is, mihez kezdek, ha abbahagyom a játékot. Adem Kapic volt a sportigazgató, ha már nem futballozom, az ő munkáját segíthettem volna. Szegeden nagy célok voltak, újra akarták építeni a labdarúgást, az álmok megvalósításában pedig szívesen vállaltam részt.12

...
Hosszabb távra terveztem Szegeden, eleinte játékosként, később pedig vezetőként szerettem volna segíteni a város futballját. Lili lányom tizenegy, Krisztián fiam hétéves és mindketten nagyon hiányoltak, mivel alig tudtam velük lenni az elmúlt fél évben. Az meg szóba sem kerülhetett, hogy bármelyiküknél iskolát váltsunk. Jól éreztem magam Szegeden, mindenkivel jó volt a kapcsolatom, de ezúttal nem magamra, hanem a családomra kellett gondolnom, amikor a távozás mellett döntöttem.1


Soroksár SC, 2013-2015

...
Bár nem így terveztem, de nagyon úgy néz ki, hogy hosszú játékos-pályafutásom utolsó tétmérkőzését 2015. március 21-én vívtam, Zalaegerszegen – felelte mély sóhaj kíséretében a 49-szeres válogatott labdarúgó. – Meglátásom szerint most azzal tudom legjobban segíteni a soroksári csapatot, ha edzőként, a kispadról irányítom a bajnokság hátralévő részében. A nyárra tervezett visszavonulásomat így három hónappal előrébb hozva, szögre akasztottam a futballcipőmet.15
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: magyarfutball.hu