A „33" FC kapusa, 1912 és 1925 között 30 mérkőzésen őrizte a magyar együttes hálóját.

– A feledhetetlen „Skaja" minden idők legnagyobb magyar kapusának tekinthető. Daliás termetében kivételes képességek lakoztak. Esztétikailag is élvezetes, harmonikus mozgása párducszerűen puha, villámgyors és vakmerő volt. Labdafogását, vetődéseit, öklözéseit és kifutásait biztonság és kitűnő ütemérzék jellemezte. Játékába rengeteg ötletet, egyéni színt vegyített. Kortársaira és utódjaira rendkívül nagy hatást gyakorolt. Valósággal új iskolát teremtett a kapus „szakmában". Sok tehetséges követője akadt, de az ő képességeit az utóbbi fél évszázad során legfeljebb csak Platkó Ferenc, Szabó Antal, majd Grosics Gyula közelítette meg.

A húszas évek elején egyik ujja eltört és nem is jött rendbe teljesen. Ennek ellenére éveken át fájó ujjal, majd – ujjának amputálása után – egyik kezén négy ujjal (!), de változatlan odaadással és tudással védte klubcsapata és a válogatott kapuját. Rokonszenves, vonzó emberi tulajdonságai még fokozták nagy népszerűségét. Klubhűsége is példás volt. Végig kitartott a budaiak kedvenc csapata, a „Harihárom" mellett. Az együttest – kiesése után – a második osztályba is követi. Kitűnően értett a büntetők értékesítéséhez. Vagy negyven gólt szerzett a „33" FC mérkőzésein tizenegyesből. Azok elhárításában is mester volt. 1923-ban, a finnek elleni mérkőzésen (3:1) kivédett egy büntetőt. Rengeteg emlékezetes alakítása közül az 1925. január 18-án, az Olaszország elleni találkozón (2:1) nyújtott játéka volt a legkiemelkedőbb. Ezt a győzelmet a Fogl-gát által hősiesen támogatott Zsák páratlanul bravúros védései szerezték meg a mieink számára. A nagyszerű „Skaja" aránylag fiatalon, 1944 novemberében távozott el örökre a földi küzdőtérről.

33 FC, 1910-1928

...