† Zakariás József (Budafok 1924.03.05 - Budapest 1971.11.22)
© Testnevelési és Sportmúzeum
játékos
edző
– „Zaki" volt „az aranycsapat szürke eminenciása". Ebben a tizenegyben a kék-fehérek kiváló fedezete a negyedik hátvéd, mai kifejezéssel: a „beállós" szerepkörét töltötte be. A technikailag-taktikailag egyaránt kitűnően képzett „Zaki" lemondott az egyéni csillogásról. Minden megmozdulása a csapatjáték céljait szolgálta. Fegyelmezett és éppen ezért nagyon értékes labdarúgó volt. Pompásan helyezkedett, kitűnő ütemben lépett közbe. A megszerzett labdát rendre jól továbbította. Nagy nyugalma, fáradhatatlan munkabírása, töretlen küzdőszelleme a legnehezebb helyzetekben is kisegítette. A támadásokat is nagyszerűen támogatta, de elsőrendű feladatáról, a védekezésről soha nem feledkezett meg. Tökéletesen kiegészítette társa, Bozsik József, játékát. Az 1954-es világbajnokság után minden átmenet nélkül kimaradt a legjobb tizenegyből. (Pedig a világbajnoki döntő elvesztésében semmivel sem játszott nagyobb szerepet, mint bármelyik más játékostársa...) A válogatottban szinte minden alkalommal tudása legjavát adta. Legkiválóbb teljesítményét talán 1953. május 17-én, az Olaszország elleni mérkőzésen (3:0) nyújtotta.
Kábelgyári SC, 1941-1944
...Gamma FC, 1944-1950
...Budapesti Előre, 1950-1951
...Budapesti Vörös Lobogó, 1951-1956
...Egyetértés SC, 1957-1960
...
forrás
Készült az
1 - Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
04/03/2024
Száz éve, 1924. március 5-én született Zakariás József olimpiai bajnok labdarúgó, a legendás Aranycsapat balfedezete.
A következőkben az MTVA Sajtóarchívumának portréja olvasható.
Budafokon látta meg a napvilágot, tíz testvér közül hetedikként. Elemi iskoláinak elvégzése után a Kábelgyárban volt szerszámkészítő inas. Tizenkét évesen kezdett a Budafoki MTE-ben futballozni, ahol bátyjai is játszottak, majd a Kábelgyár SC, a Gamma FC, a Budai Barátság SE, a Budai Munkás SE, a MATEOSZ Munkás SE, a Teherfuvar SE és a Budapesti Előre együttesei következtek. A sportélet szovjet mintára történő "szocialista átszervezésekor", 1951-ben a Hungária körúti kék-fehérekhez került. A csapat akkor már nem MTK, hanem Bástya SE néven szerepelt, színeit is piros-fehérre változtatták, nehogy az 1948-ban megalakult Izrael Állam zászlajára emlékeztessen. A Bástya a rettegett ÁVH egyesülete lett, majd 1953-ban, Sztálin halála után a klub nevét Bp. Vörös Lobogóra változtatták és a textiles szakszervezet csapataként működött.
Zakariás 1947-ben még Gallowich Tibor szövetségi kapitánysága idején mutatkozott be a válogatottban, Nagymarosi Mihály fedezetpárjaként. A nemzeti tizenegyben 1954-ig 35 alkalommal szerepelt, tagja volt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes, 1953-ban Európa-kupa győztes, az 1954-es világbajnokságon második helyezett, az Angliát Londonban "az évszázad mérkőzésén" 6:3-ra, majd a budapesti visszavágón 7:1-re legyőző Aranycsapatnak.
Ő volt a csapat egyetlen tagja, aki a világbajnoki döntő váratlan elvesztése után többé már nem húzta magára a címeres mezt - talán azért is, mert a döntőben, 2-0-ás magyar vezetésnél egy szerencsétlen labdaérintéséből született az NSZK első gólja. Zakariás elsősorban a védekezésből vette ki a részét, hátrahúzódva játszott a Buzánszky, Lóránt, Lantos hátvédsorban, míg az előretolt jobbfedezet Bozsik és a hátravont középcsatár Hidegkuti alkotta a középpályás kettőst. A magyar válogatott ezzel a világot megelőzve elsőként alkalmazta a 4-2-4-es felállást.
Mivel a családból többen is futballoztak, kezdetben Zakariás III. néven szerepelt a sportsajtóban. "Zaki", ahogy a többiek becézték, 116 bajnokin játszott és 12 gól szerzett, a Hungária körúti együttessel kétszer nyert bajnokságot (1951 és 1953) és megnyerte Magyar Népköztársasági Kupát is (1952). Az MTK örökös bajnoka, 1953-ban a Munka Érdemrenddel, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címmel tüntették ki.
Technikailag és taktikailag egyaránt kitűnően képzett, fegyelmezett játékos, a csapat "szürke eminenciása" volt. Minden megmozdulása a csapatjáték céljait szolgálta, pompásan helyezkedett, kitűnő ütemben lépett közbe, a megszerzett labdát rendre jól továbbította, tökéletesen kiegészítette Bozsik játékát. Nagy nyugalma, fáradhatatlan munkabírása, töretlen küzdőszelleme a legnehezebb helyzetekben is kisegítette.
Futballista pályafutását az Egyetértés SE labdarúgójaként az 1957-1958-as szezonban fejezte be. Edzőként 1959-ben az Április 4. Gépgyárnál, 1959-60-ban a Szigetszentmiklósi SE-nél tevékenykedett, 1961 és 1967 között a nyugat-afrikai Guineában szövetségi kapitányként felépítette az ország válogatottját. 1967-ben hazatért és a Medosz Erdért SE-t irányította haláláig.
Zakariás József 1971. november 22-én, 47 éves korában, az Aranycsapat tagjai közül elsőként távozott az élők sorából. A Farkasréti temetőben található sírját 2002-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. Nevét Budafokon utca őrzi, Budafok-Tétény Önkormányzata sportdíjat nevezett el róla. Pályafutásáról 2002-ben jelent meg Szeidl István Az Aranycsapat szürke eminenciása című könyve. 2022-ben edzőközpontot neveztek el róla Budafokon, a BMTE sporttelepén, az épület előtt felavatták mellszobrát. 2023-ban megalakult a Zakariás József Labdarúgásért Alapítvány, ami nagy hangsúlyt fektet a budafoki labdarúgás támogatására. A Budafoki MTE, a Budafoki Labdarúgó Club, a Zakariás József Labdarúgásért Alapítvány, valamint Budafok-Tétény Önkormányzata együttműködésben az Aranycsapat Testülettel születésének centenáriumára, 2024-re "Zakariás 100 emlékévet" hirdetett.
https://www.eurosport.hu/labdarugas/zakarias-jozsef-100-eve-szuletett-aranycsapat_sto10047997/story.shtml
Zakariás József a visszaemlékezések szerint rendelkezett és élt is azzal a kiváltsággal, hogy a válogatott mérkőzések előtt is megihatott egy savanykás fröccsöt. Némelyek szerint azért tehette ezt, mert Sebes Gusztáv szövetségi kapitány falubelije lévén (mindketten budafokinak számították magukat, bárhol laktak is életük során) nem volt nehéz megértetnie a szakvezetéssel, hogy akinek a szervezete fiatal korában megszokta a kisfröccsöt, annak nem szabad a közérzetét, erőnlétét kockáztatnia azzal, hogy olykor elmulasztja a napi penzumot.
Zakariás József (jobbra, Bozsik Józseffel) híres volt ragyogó megelôzô szereléseirôl
No, de természetesen méltatlan volna, ha Zakariás Józsefről a kisfröccs jutna eszünkbe, már csak azért is, mert nála profibban gondolkodó, fegyelmezettebben élő és futballozó játékost keveset ismert a huszadik század. Zakariás az Aranycsapat néven legendává lett futballcsapat alig észrevehető, de nélkülözhetetlen tagja volt, olyan futballista, akinek a jelenléte nem tűnik fel senkinek, de aki nélkül egyszerűen nem működik az együttes. Olyan futballista, akinek megvolt minden intelligenciája és minden felkészültsége ahhoz, hogy azzal járuljon hozzá az Aranycsapat játékához, amire ott szükség volt, amivel igazán segíthetett. Arra volt szükség, hogy szerezzen annyi labdát, amennyit csak lehet, és azt azonnal passzolja le a hozzá legközelebb helyezkedő társnak. És ezt Zakariásnál senki sem csinálta jobban, ezért lehetett sokáig az övé a magyar válogatott 6-os számú meze, akkor is, amikor a posztján csillogó klasszisok próbáltak hiába a helyére kerülni.
Meccsek a cégligában
Névjegy
ZAKARIÁS JÓZSEF
Született: 1924. március 5.
Posztja: balfedezet
NB I-es meccsei/góljai száma: 116/2
Válogatottságai/góljai száma: 35/–
Klubjai játékosként: Gamma (1944), Budai Barátság (1945), MATEOSZ, Teherfuvar (1946-1950), Budapesti Előre (1950-1951), Budapesti Bástya (1951-1956), Egyetértés (1957-1960)
Legnagyobb sikerei: olimpiai bajnok (1952); vb-ezüstérmes (1954); Európa-kupa-győztes (1953); Közép-Európa-kupa- győztes (1955); magyar bajnok (1951, 1953); MNK-győztes (1952)
Klubjai edzőként: Április 4. Gépgyár (1960), Szigetszentmiklós (1960), guineai szövetségi edző (1961-67), Erdért (1969-71)
Pedig ifistaként még Zakariás is sokszor játszott csatárt a Budafoki MTE-ben, ahol egyébként cipészmester édesapja elnökségi tag volt. A fiatal futballista (az akkori szokások szerint egyáltalán nem egyedi módon) évekig egyszerre játszott a Budafokkal az amatőr első osztályban és a Kábelgyár csapatával az úgynevezett cégligában, azaz egy hétvégén két tétmecscsen lépett pályára. A magyar futball igen sűrű mezőnyére jellemző, hogy több, még alacsonyabb osztályú és egy NB III-as idény előiskoláját kellett kijárnia, míg szerződtette őt a Gamma (a Szeged és a Kispest elől vásárolták meg a játékost), és húszéves volt már, amikor bemutatkozott az NB I-ben. Az Újpest ellen, 1944-ben, méghozzá balösszekötőként, Puskás posztján! Első meccsén a támadófeladatok mellett a híres edző, Kalmár Jenő megbízta azzal is, hogy semlegesítse Szusza Ferencet… No, ez annyira nem sikerült, hiszen nyert az Újpest, de Zakariás megkezdte profikarrierjét, és egyre híresebbek lettek megelőző szerelései, pontos, sallangmentes játéka. A bajnokságot ugyan hamarosan elsodorta a háború, de amikor Budai Barátság néven újjáalakult a csapat a háború után, Zakariás már ismert futballistának számított. Még akkor is, ha újra a másodosztályban találta magát, amikor a MATEOSZ játékosa lett. A teherfuvarozók csapatával azonban 1947-ben visszajutott az NB I-be, és a következő három évben meghatározó NB I-es játékossá vált, itt játszott először egy csapatban Grosics Gyulával, a világklasszis kapussal is. És a MATEOSZ játékosaként bemutatkozott előbb a B, majd 1947. október 20-án, Albánia ellen (3-0) az A válogatottban, méghozzá nem kisebb fedezettárs, mint a legendás Nagymarosi Mihály oldalán. A meccs után Bozsik József még kissé féltékenyen nyilatkozott, mondván, fájhat a szövetségi kapitány feje, hogy ezután őt vagy Zakit játszatja, nem tudta, hogy ők ketten együtt alkotják majd a verhetetlen magyar válogatott fedezetsorát éveken át. Hogy mennyire felkészült és univerzális labdarúgó volt Zakariás József, annak bizonyítására egy korabeli nyilatkozat Jakubcsek Jánostól, a MATEOSZ egykori elnökétől: "Mindent tud, amit egy futballistának tudnia kell, és amit tud, azt minden poszton érvényesíteni tudja. Jobb láb, bal láb, neki mindegy, szélső, belső csatár, fedezet, ahogy tetszik! De nemcsak a pályán, a privát életben is igazi mindenes, aki az égvilágon mindenre használható. Nagyszerű gyerek az, kérem, nem hiába irigykednek rám miatta."
Forradalom a védelemben
…és Guinea felkerült a futballtérképre
Ez pedig nagy részben Zakariás József érdeme. No meg magyar társaié, Szépföldi Józsefé, Csanádi Ferencé, Budai I Lászlóé és Bán Nándoré. Ők voltak azok, akik megalapították a nyugat-afrikai ország futballját, akik csapatokat szerveztek, bajnokságot hoztak létre, edzőket képeztek, és irányították a válogatottat. És ebben a munkában főszerep jutott az Aranycsapat világhíres játékosának, Zakariás Józsefnek. Rendkívül sok és sokféle munkát végzett a guineai labdarúgó-szövetség alkalmazottjaként azért, hogy meghonosodjon a futball az országban. Amikor 1961-ben megérkezett, még sokszor kígyókat kellett lehajigálnia a földes pályáról edzés előtt, két év múlva harmincezres stadion épült a fővárosban, Zakariás távozása után egy évvel pedig már (Budai I László segítségével) kijutott a mexikói olimpiára a guineai válogatott, mi több, ott legyőzte Kolumbia csapatát.
1950-ben feloszlott a MATEOSZ, ám játékosainak nagy részét átvette az ugyancsak a Sport utcában szereplő Budapesti Előre, a BKV elődje. A közlekedési csapat kiesése után aztán már fel sem vetődött, hogy Zakariás József ne az NB I-ben folytassa: ekkor szerződtette a kor egyik sztárcsapata (értsd: a világ második legjobb csapata a Budapesti Honvéd után), a Budapesti Bástya névre keresztelt MTK.
Tulajdonképpen Bukovi Márton volt az, aki meglátta benne, hogy még annál is sokkal többre képes, mint amit a többség gondolt a tehetsége alapján. Bukovi építette be abba az MTK-ba, amely nem- csak őt, de Lantos Mihályt, Hidegkuti Nándort, Palotás Pétert, Sándor Károlyt és Gellér Sándort is adta a válogatottnak, sőt a futballt forradalmasító "hátravont középcsatár" szisztémáját is az MTK műhelyében dolgozták ki.
És az Aranycsapat első nagy sikerének idején, a helsinki olimpián lett végleges és stabil tagja a válogatottnak Zakariás József. Bármilyen furcsa, az ő személye és szerepe nagy-nagy jelentőséggel bírt a tökéletes csapategység, és csapaton belüli egyensúly kialakításában az Aranycsapat történetében. Hiába játszottak ugyanis a posztján talán népszerűbb és karakteresebb futballisták, hiába szerették volna sokan a parádés tudású, már-már Bozsik vetélytársaként kezelt Kovács Imrét vagy a Ferencváros fáradhatatlan balfedezetét, Lakat Károlyt (a későbbi edzőzsenit) Zakariás helyén látni, Sebes Gusztáv és segítői pompásan ismerték fel, hogy a sokszor "szürkének" titulált Zaki a helyes megoldás. Abban a csapatban ugyanis tökéletesen elég volt, hogyha Bozsik és Puskás, esetleg olykor Hidegkuti szervezte a játékot, nem egy újabb stratéga kellett melléjük, hanem olyasvalaki, aki hiba és feltűnés nélkül volt képes a kezük (lábuk) alá dolgozni. És Zakariás ilyen volt. Ahogyan a legenda szerint egyszer Bukovi odavetette neki egy edzésen: "Zakikám, tudja, hogy magának hét meccs óta egyetlen rossz passza sem volt.…?"
Így aztán részese volt a 42 meccsen veretlen válogatott minden jelentős sikerének, 35 találkozón szerepelt az Aranycsapatban. Akkor lett csapattag, amikor az együttes világhírűvé lett, és a Nyugat-Németország ellen drámai körülmények között elveszített világbajnoki finálé volt az utolsó meccse a címeres mezben. Hogy miért, miért nem, arra vannak bizonyíthatatlan történetek, amelyeket bizonyíthatatlanságuk, csekély jelentőségük és a nagyszerű sportemberi pályafutáshoz méltatlan emlegetésük miatt e helyütt kár lenne idézni. A legvalószínűbb, hogy a vb idején 32 esztendős Zakariás már nem fért bele a későbbi kapitányok elképzeléseibe. 1957 nyaráig még játszott az MTK-ban, majd a Egyetértés csapatában vezetett le, olyan társakkal, mint Lóránt Gyula vagy Bozsik József két bátyja. A klub sajátossága volt, hogy megélhetés gyanánt egy kocsmát, presszót vagy vendéglőt biztosított játékosainak, Zaki is kapott egy jól menő helyet a belvárosi Király utcában, amelyet feleségével sikeresen üzemeltetett is, ameddig az Egyetértés játékosa volt.
Aztán kiscsapatok edzőjeként tért viszsza a futballba, mígnem 1961-ben egzotikus kísérletre vállalkozott: elfogadta a FIFA-ba abban az évben belépett, még csak három éve független Guinea labdarúgó-szövetségének hívását. Ma már mondhatjuk, hogy tevékenységével megalapította a futballt a nyugat-afrikai államban, amelynek a kenyerét hat évig ette, többnyire úgy, hogy a családja csak ritkán, itthon töltött szabadsága idején találkozhatott vele.
Végleges hazaköltözése után visszatért az Erdért vállalathoz, amelynek korábban is polgári alkalmazottja volt, és elvállalta a futballcsapat szakvezetői feladatait. Játszott az öregfiúk-válogatottban, többnyire Bozsik oldalán, és a mindig egészséges Zakariásról senki sem gondolta, hogy ő lesz az Aranycsapat első halottja. 1971-ben, 47 éves korában váratlan érrendszeri problémái miatt "mellkasi műtét közben fellépő agyembólia következtében érte a halál" - írja életének lelkiismeretes krónikása, Szeidl József, aki az idén könyvben jelentette meg, amit a hajdani "mágikus magyarok" csapatának talán legismeretlenebb tagjáról fel lehetett kutatni. Rácáfolva ezzel azokra, akik titokzatos, Afrikából hazacipelt kórra gyanakodtak.
Egy igazi egyéniség
Végezetül álljon itt egy rövid idézet Szepesi Györgytől, a legendás rádióriportertől, aki megvilágítja, hogy milyen volt a pályán szürke eminenciásnak mondott, de azon kívül igazán színes egyéniségű, tájékozott, cikkeket író, előadásokat tartó Zakariás József civilben: ,,1970 nyarán Debrecenben játszott az öregfiúk-válogatott. Hazafelé a buszon egymás mellett ültünk, sokat mesélt az afrikai évekről. Szolnok mellett megálltunk egy csárdában mulatni. Zaki leült zongorázni és énekelt is hozzá. Nagyon szerette az életet…"
No, lám. A zongoracipelő, aki a csapatból egyedüliként zongorázni is remekül tudott… SZÖLLŐSI GYÖRGY
http://www.nemzetisport.hu/migralt_cikkek/20021028/a_legnagyobb_zongoracipelo