A Honvédban nevelkedtem, tizenhat éves lehettem, amikor Tichy Lajos az Esti Hírlapnak azt mondta rólam, hogy megvan az új Détári. Marha jó volt olvasni, csak az volt a gond, hogy én ezt el is hittem. Én sem értettem, hogy ha Lajos bácsi ezt mondja, akkor miért adott kölcsön a Honvéd a Volánnak és a Dorognak. Iszo­nyúan meg voltam sértődve a világra. Végül minden jól alakult, Dorogról kerültem Vácra.¹

Az egyik edzésünkön azt vettem észre, hogy folyamatosan tűnnek el a csapattársaim. Szalma Józsi, Bognár Gyuri… Majd nekem is szóltak, hogy menjek az irodába, elém raktak egy formanyomtatványt, amelyen nem szerepeltek konkrét összegek. Megkértek, hogy írjam alá. Természetesen nem tettem, és ezzel nem voltam egyedül. A szezon után szétszéledt a csapat, én onnan mentem az MTK-ba.
Négyszer voltam bajnok, kétszer az MTK-val, egyszer-egyszer a Honvéddal és a Dunaferr-rel, de Vácon és a BVSC-nél éreztem magamat a legjobban, pedig egyik csapattal sem értük el a célunkat. ¹