Az utolsó öt fordulóban mindannyiszor a csapat legjobbja voltam, kétszer lettem a forduló játékosa, a sportlapban a legrosszabb osztályzatom hat és feles volt. A második helyen álló Hapoel Beer-Sheva ellen játszottunk a nyolc közé kerülésért, és null-nullás döntetlen után tizenegyesekkel kikaptunk, így kiestünk a kupából. Es tény, ez volt az utolsó esélyünk arra, hogy indulhassunk valamelyik európai kupában. A klubnak pedig nincs pénze arra, hogy éljen az opciós jogával, jövőre nem tudna fizetni. Izraelben teljesen nyugodt egyetlen profi sem lehet, ez ugyanis tényleg más világ. A Hapoel Haifa elnöke például a kupakiesés után elküldte a csapat mindhárom külföldijét...¹

Mindent megbeszéltünk az elnökkel, s mindketten úgy láttuk, az lesz a legjobb, ha a tavaszi idényben a Ferencvárosban játszom. Megtehettem volna, hogy a bajnokság végéig továbbra is Izraelben játszom. Nem rúgtak ki és nem küldtek el. Csakhogy az elnök úr azt mondta, mivel a csapatnak nem sikerült kupaszereplésre jogosító helyet szereznie, és az ötödik helynél sem feljebb, sem lejjebb nem végezhet, ezért engem elenged. Hangsúlyozta, maradhatok, de nem biztos, hogy játszom, mivel a hátralévő meccseken a fiatalok kapnak majd lehetőséget. Ezért döntöttünk úgy, hogy visszatérek Magyarországra. A csapatnál elbúcsúztattak, még kupát is kaptam emlékbe, sőt, úgy engedtek el, hogy a nyártól visszavárnak. ²

Nagyon szép időt töltöttem ott, mindig ilyen levezetést szerettem volna. Ez az időszak végre nem a pénzről szólt, csupán a játék szeretete miatt focizunk.
Bár még csak 33 éves vagyok, a lábam olyan, mint egy hetvenévesé.Eddig négyszer operálták a térdemet, ötödszörre már nem volt kedvem kés alá feküdni.³