You need to create a user account to be able to use all functions of the site: match rating, getting notified of important news about favourite players and clubs, getting featured on the hungarian groundhopper top list, helping us with missing data and commenting.
3-szoros magyar bajnok (Ferencvárosi TC 1962-1963, 1964, 1967)
Magyar kupagyőztes (Ferencvárosi TC 1958)
VVK-győztes (Ferencvárosi TC 1964-1965)
EB bronzérmes (Magyarország 1964)
Az év labdarúgója (1965)
Mátrai Sándorra emlékezett hétfőn az Aranycsapat Testület és a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület abból az alkalomból, hogy a Ferencváros 81-szeres válogatott labdarúgója húsz évvel ezelőtt, május 29-én hunyt el.
Id. Lomnici Zoltán elnök emlékeztetett rá, hogy az Aranycsapat Testület öt évvel ezelőtt megtartott alakuló ülésén úgy döntött, az együttes világszerte ismert legendái mellett mindazoknak a játékosoknak az életművére is felhívja a figyelmet, akik még hozzájárultak a példátlan sikerhez.
Hozzátette, Mátrai Sándor 1952-ben még atlétaként a 4×100 méteres váltó tartalékjaként vett részt a helsinki olimpián, majd sportágat váltott, és 1956-ban három mérkőzésen az Aranycsapatban is pályára lépett, mérlege két győzelem és egy döntetlen.
Felidézte, hogy a kiváló labdarúgó három világbajnokságon vett részt. Az 1958-as svédországi vb-re magyar szempontból még rányomta a bélyegét az Aranycsapat szétesése, Puskás, Kocsis és Czibor hiánya, de 1962-ben Chilében már ötödik, 1966-ban Angliában pedig hatodik helyezés ért el a magyar válogatott. Mátrai ezen kívül az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett csapatnak is kulcsembere volt.
Az Aranycsapat Testület elnöke kiemelte, Puskásék kiválását követően az Aranycsapat több tagjával játszott együtt, így Grosics Gyula, Bozsik József, Hidegkuti Nándor és Budai II László is a csapattársa volt.
„Mátrai Sándor életműve kapcsán arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy bár az Aranycsapat sikerei egyedülállóak voltak, de a magyar labdarúgó válogatott a jelentős vérveszteség ellenére 1956 után is a világ élmezőnyéhez tartozott” – zárta megemlékezését id. Lomnici Zoltán.
Takács Tibor, a házigazda Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület elnöke többek között azt hangsúlyozta, hogy Mátrai 11 másodpercen belül futotta a 100 métert, majd a Ferencvárosban középcsatárként négy góllal mutatkozott be. Később lett belőle védő, becsúszó szerelései pedig legendásak voltak. Emlékeztetett arra is, hogy Mátrai volt az FTC csapatkapitánya akkor is, amikor a klub 1965-ben megnyerte a Vásárvárosok Kupáját.
Szűcs Ferenc, a Mátrai emlékét ápoló Berta József Labdarúgó Alapítvány elnöke elmondta, hogy labdarúgótornával emlékeznek a kiváló védőre, az orosházi stadiont róla nevezték el, és szobrot is avattak a tiszteletére.
– A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült azonban, hogy a hátvédsorban – középen és a jobb oldalon – egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Atléta múltjának eredményeként éveken át a leggyorsabb magyar labdarúgónak bizonyult. Gyorsaságához az elröppent esztendők folyamán egyre több „szakmai", labdarúgó erény csatlakozott. Technikailag sokat csiszolódott. Labdakezelése biztonságossá, a bal lába is „használhatóvá" lett. Fejjátéka kezdettől fogva kitűnt. Nagyszerű ütemérzéke, valamint bátorsága révén a becsúszó szerelésnek valóságos mesterévé vált. A szélsőhátvéd helyén jól kamatoztatta a csatársorban szerzett tapasztalatait. Gyakran futott fel a támadásokkal, és pontos beadásokkal teremtett lehetőséget a támadók előtt. Taktikai érzéke is jó volt. Az utóbbi években a „söprögető" szerepkörben sorozatosan kitűnő teljesítményt nyújtott. Küzdőképessége és sportszerűsége szintén kifogástalan volt. Legnagyobb sikerét talán 1962. szeptember 2-án, a jobbhátvéd helyén aratta. A Lengyelország elleni találkozón (2:0) a mezőny kimagaslóan legjobb játékosának bizonyult. 1968-tól az Egyetértés csapatát erősítette és ott fejezte be sportolói pályafutását.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Mátrai Sándor (Nagyszénás 1932.11.20 - Budapest 2002.05.29) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Forrás: MTI 2022.05.30. 17:04
Mátrai Sándorra emlékezett hétfőn az Aranycsapat Testület és a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület abból az alkalomból, hogy a Ferencváros 81-szeres válogatott labdarúgója húsz évvel ezelőtt, május 29-én hunyt el.
Id. Lomnici Zoltán elnök emlékeztetett rá, hogy az Aranycsapat Testület öt évvel ezelőtt megtartott alakuló ülésén úgy döntött, az együttes világszerte ismert legendái mellett mindazoknak a játékosoknak az életművére is felhívja a figyelmet, akik még hozzájárultak a példátlan sikerhez.
Hozzátette, Mátrai Sándor 1952-ben még atlétaként a 4×100 méteres váltó tartalékjaként vett részt a helsinki olimpián, majd sportágat váltott, és 1956-ban három mérkőzésen az Aranycsapatban is pályára lépett, mérlege két győzelem és egy döntetlen.
Felidézte, hogy a kiváló labdarúgó három világbajnokságon vett részt. Az 1958-as svédországi vb-re magyar szempontból még rányomta a bélyegét az Aranycsapat szétesése, Puskás, Kocsis és Czibor hiánya, de 1962-ben Chilében már ötödik, 1966-ban Angliában pedig hatodik helyezés ért el a magyar válogatott. Mátrai ezen kívül az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett csapatnak is kulcsembere volt.
Az Aranycsapat Testület elnöke kiemelte, Puskásék kiválását követően az Aranycsapat több tagjával játszott együtt, így Grosics Gyula, Bozsik József, Hidegkuti Nándor és Budai II László is a csapattársa volt.
„Mátrai Sándor életműve kapcsán arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy bár az Aranycsapat sikerei egyedülállóak voltak, de a magyar labdarúgó válogatott a jelentős vérveszteség ellenére 1956 után is a világ élmezőnyéhez tartozott” – zárta megemlékezését id. Lomnici Zoltán.
Takács Tibor, a házigazda Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület elnöke többek között azt hangsúlyozta, hogy Mátrai 11 másodpercen belül futotta a 100 métert, majd a Ferencvárosban középcsatárként négy góllal mutatkozott be. Később lett belőle védő, becsúszó szerelései pedig legendásak voltak. Emlékeztetett arra is, hogy Mátrai volt az FTC csapatkapitánya akkor is, amikor a klub 1965-ben megnyerte a Vásárvárosok Kupáját.
Szűcs Ferenc, a Mátrai emlékét ápoló Berta József Labdarúgó Alapítvány elnöke elmondta, hogy labdarúgótornával emlékeznek a kiváló védőre, az orosházi stadiont róla nevezték el, és szobrot is avattak a tiszteletére.
https://hirado.hu/belfold/cikk/2022/05/30/a-20-eve-elhunyt-matrai-sandorra-emlekeztek
Képes Sport
via:
http://www.tempofradi.hu/1965-x-31-ferencvaros-vasas-01
http://www.ebay.co.uk/itm/SANDOR-MATRAI-1966-HUNGARY-MEGA-RARE-DUTCH-MONTY-GUM-WORLD-CUP-1966-MUNDIAL/391319069560
Tagja volt az 1958., 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült azonban, hogy a hátvédsorban – középen és a jobb oldalon – egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Atléta múltjának eredményeként éveken át a leggyorsabb magyar labdarúgónak bizonyult. Gyorsaságához az elröppent esztendők folyamán egyre több „szakmai", labdarúgó erény csatlakozott. Technikailag sokat csiszolódott. Labdakezelése biztonságossá, a bal lába is „használhatóvá" lett. Fejjátéka kezdettől fogva kitűnt. Nagyszerű ütemérzéke, valamint bátorsága révén a becsúszó szerelésnek valóságos mesterévé vált. A szélsőhátvéd helyén jól kamatoztatta a csatársorban szerzett tapasztalatait. Gyakran futott fel a támadásokkal, és pontos beadásokkal teremtett lehetőséget a támadók előtt. Taktikai érzéke is jó volt. Az utóbbi években a „söprögető" szerepkörben sorozatosan kitűnő teljesítményt nyújtott. Küzdőképessége és sportszerűsége szintén kifogástalan volt. Legnagyobb sikerét talán 1962. szeptember 2-án, a jobbhátvéd helyén aratta. A Lengyelország elleni találkozón (2:0) a mezőny kimagaslóan legjobb játékosának bizonyult. 1968-tól az Egyetértés csapatát erősítette és ott fejezte be sportolói pályafutását.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig