† Mike István (Budatétény 1924.07.06 - Glen Rock 1994.12.24)
játékos
edző
Budapest-Rákosfalvai SC, 1939-1941
A rákospalotai BRSC kölyökcsapata jelentette az indulást [1936-tól 1941-ig játszott a Budapest-Rákosfalva nevét rejtő Brösöcben (BRSC) – A szerk.], és innen hamarosan meghívást kaptam a kölyökválogatottba. A pirosak játszottak a fehérek ellen, a MÁVAG-pályán. Kijött az edző, s az álló labdát gyönyörűen felrúgta az égbe. Mindenki tátott szájjal figyelte, úgyhogy többször is megismételte, tetszett neki, hogy mindenkit lenyűgöz. Én viszont odamentem hozzá, s azt mondtam: „Mester, a labdát a fű alá kell dugni.” Nem szólt semmit, de amikor a kezdés után a hátvéd leszerelt, lehívott a pályáról, és elküldött azzal, hogy fiacskám, te csak ennyit tudsz? Hát, ennyi volt a kölyökválogatottságom…1
Ganz TE, 1941-1943
Néhány év múlva, tizenöt évesen már a felnőttek között játszottam, tehát jutott bőven sikerélmény. Vártam valamelyik nagycsapat hívását, de a BRSC felnőttjei nem voltak meg tizenegyen, én éppen ott nézelődtem, s szóltak, álljak be. Emlékszem, az ellenfélnél játszott Schubert Gyula is, a későbbi csehszlovák válogatott. Szegény, a nagy Torino játékosaként halt meg, amikor a csapat gépe lezuhant [1949. május 4-én Supergánál – A szerk.]. Ezen a meccsen hét gólt szereztem, és erre már másutt is felfigyeltek. Hívott a Kolozsvár is, de az alelnökkel elkerültük egymást, és végül a Ganzhoz igazoltam. Akkor már ment a bajnokság, a Ganz négy meccsen tizenhét gólt kapott, egyet rúgott, és egyetlen pontja sem volt. Ezután viszont majdnem megnyertük a bajnokságot, én Deák mögött a második lettem a góllövőlistán. Kezdtek rólam írni az újságok, és egyszerre öt csapat is jött értem.1
Gamma FC, 1943-1944
Az elnökhelyettessel megegyeztünk, s azt mondta, háromkor legyek kint a stadionban, mert az edző, Bukovi Márton meg akar nézni. Ki is mentem pontosan. A játékosok ültek a füvön, odamentem Marci bácsihoz, és bemutatkoztam. Ő pedig elzavart, hogy miért nem átöltözve jelentem meg. Hiába magyaráztam, hogy nekem senki nem mondta, hogy edzésre jövök, ő közölte, nem arra kíváncsi, hogy milyen nyakkendő van rajtam, s ezek után nem kellek neki. Szerencsére Sós Karcsi, aki a Gamma edzője volt, két kézzel kapott utánam, így nem maradtam csapat nélkül. Utólag örülök, hogy így történt, mert tőle rengeteget tanultam. A bal lábamra például „süket” voltam, ezért minden héten egy-egy edzésen levetette a jobb lábamról a cipőt, hogy csak ballal érjek a labdához. Meg is lett az eredménye, számtalan gólt szereztem utána ballal.1
Ferencvárosi TC, 1944-1947
Egy évet töltöttem a Gammában, utána újra hívott a Fradi, amelyről csak annyit tudtam, hogy új edzője lesz. Aztán amikor az első tréningen megláttam, ki az, elsötétült előttem a világ. Azt a Berkessy Elemért szerződtette a Fradi, akit én kölyökként kioktattam, hogy a labdát a fű alá kell dugni. Sajnos ő is emlékezett rám, és később még jobban elmérgesedett közöttünk a viszony. Egyszer a Gyulai Lacit felpofozta az öltözőben, és én ezen annyira felháborodtam, hogy majdnem megvertem. Nem szólt egy szót sem, de fegyelmi bizottság elé állított. Négy hétre eltiltottak, mire én mérgemben felpakoltam a családot, és elmentem vidékre. [Mike 1944. augusztus 13-án, a Szent László-tornán mutatkozott be a Ferencváros első csapatában, és közvetlenül a találkozó után költözött vidékre. A második fellépésére egészen 1945. május 27-ig kellett várni. A két időpont között a Gamma és a Ganz is szívesen látta volna soraiban ismét, ám végül egyik klubhoz sem került vissza – A szerk.] Még negyvenöt nyarán visszatértem, de nagyon nem ment a játék. Az edző kesergett, hogy nagyon jól tudja, mire vagyok képes, de ha nem teljesítek, akkor őt kirúgják. Ezt nem engedhettem meg, s amikor jött a következő, a Dorog elleni meccs, én úgy köszöntem el a feleségemtől, hogy „Szívem, ma egy hatost rúgok.”1
FC Bologna, 1947-1950
Nem mentem, hanem küldtek. Engem a Ferencváros eladott a Bolognának az akaratom ellenére. emigen volt más választásom. Összekülönböztem Opatával, az akkori edzővel, aki minden indok nélkül Sárosi Gyurkával játszatott centert, engem pedig kitett a jobb szélre. Válaszként elszabotáltam a meccset. Amikor a bíró jelt adott a kezdésre, én leültem a fűre. Ez Mexikóban történt, s amikor Opata dühösen kérdőre vont, csak azt feleltem, hogy nincs elég levegő. Sárosit is elküldtem melegebb éghajlatra. Mindez odáig fajult, hogy ha nem fognak le, én nekimegyek Opatának. Mentek is haza a telefonok, és amikor hazaérkeztünk Budapestre, az elnök sajnálkozva közölte, hogy eladtak a Bolognának. Az MTK letett az asztalra százhuszonötezer forintot elém, hogy írjam alá az átigazoló lapot. Ez horribilis összeg volt akkoriban, a Bologna tízezerrel kevesebbet kínált. Én viszont azt mondtam, hogy ha a Fradinak nem kellek, itthon nem játszom másik csapatban. Kimentem Olaszországba, de addig nem írtam alá semmit, amíg itthon a feleségem fel nem vette a pénzt, amelyből rögtön vettünk Zuglóban egy tizenkét szobás villát.
A második évben úgy lettem harmadik Nyers – ő az Interben játszott – és Amadei mögött a góllövőlistán [Mike 28 meccsen 21 gólt szerzett az 1948–1949-es Serie A-idényben – A szerk.], hogy az egyik meccsünk eredményét megsemmisítették, és ezzel két gólt vesztettem el. Ha azt is beszámolom, csak Nyers Pisti előz meg. Ezután hívott két évre ötvenezer dollárért a Juventus, de végül nem mehettem oda, mert otthon nem tudtam elintézni a szükséges engedélyeket. Időközben az a fajta útlevél, amellyel kimentem, megszűnt, és a római magyar követségen csak hazautazó vízumot akartak adni. Én meg féltem, hogy nem mehetek vissza Olaszországba. A Bolognában nem akartam játszani, mert keveselltem a pénzt, a Juventus pedig már leigazolt mást, végül Luccában kötöttem ki.1
A második évben úgy lettem harmadik Nyers – ő az Interben játszott – és Amadei mögött a góllövőlistán [Mike 28 meccsen 21 gólt szerzett az 1948–1949-es Serie A-idényben – A szerk.], hogy az egyik meccsünk eredményét megsemmisítették, és ezzel két gólt vesztettem el. Ha azt is beszámolom, csak Nyers Pisti előz meg. Ezután hívott két évre ötvenezer dollárért a Juventus, de végül nem mehettem oda, mert otthon nem tudtam elintézni a szükséges engedélyeket. Időközben az a fajta útlevél, amellyel kimentem, megszűnt, és a római magyar követségen csak hazautazó vízumot akartak adni. Én meg féltem, hogy nem mehetek vissza Olaszországba. A Bolognában nem akartam játszani, mert keveselltem a pénzt, a Juventus pedig már leigazolt mást, végül Luccában kötöttem ki.1
Lucchese, 1950-1951
...SSC Napoli, 1951-1952
...FC Bologna, 1952-1954
...Genoa CFC, 1954-1955
Itáliában a Genoa volt a végállomás. Szó szerint végállomás volt, mert a szövetség nem engedett pályára lépni arra hivatkozva, hogy csapatot cseréltem, s így újra külföldinek számítok, abból pedig több lett a csapatnál, mint amennyi lehetett volna.
Bozsik Cucu többször is hívott haza, de nem tudott munkát és biztonságot ígérni. Itt-ott edzősködtem még Olaszországban [Salernitana, Scafatese – A szerk.], de aztán elegem lett a taljánokból, és menekültként megkértem a bevándorló vízumot az Egyesült Államokba. Öt dollárral a zsebemben érkeztem ide, és a semmiből indulva neveltem fel a hét gyereket. Szokatlan volt a fizikai munka, de meg kellett élni.1
Bozsik Cucu többször is hívott haza, de nem tudott munkát és biztonságot ígérni. Itt-ott edzősködtem még Olaszországban [Salernitana, Scafatese – A szerk.], de aztán elegem lett a taljánokból, és menekültként megkértem a bevándorló vízumot az Egyesült Államokba. Öt dollárral a zsebemben érkeztem ide, és a semmiből indulva neveltem fel a hét gyereket. Szokatlan volt a fizikai munka, de meg kellett élni.1
forrás
Készült az
1 - http://www.nemzetisport.hu/minden_mas_foci/a-fradista-aki-buszkebb-volt-het-gyermekere-mint-a-goljaira-2384143
interjúinak, írásainak felhasználásával.
1 - http://www.nemzetisport.hu/minden_mas_foci/a-fradista-aki-buszkebb-volt-het-gyermekere-mint-a-goljaira-2384143
interjúinak, írásainak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2384143
– A rendkívül erőteljes, robbanékony, hatalmas lövőerejű játékost nehezen tudták feltartóztatni, ha belelendült. Az FTC-ben középcsatárt játszott, de a legjobbak között a jobbszélen is szerepelt. Meglehetősen szeszélyes, ún. „hangulatember" volt. 1948-ban – az MLSZ hozzájárulásával – Olaszországba távozott. Sógora, Szabó Ferenc, szintén válogatott labdarúgó volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig