A Csepel ellen a fővárosban játszottunk bajnoki mérkőzést, és ez kétszeresen is emlékezetes a számomra. Egyrészt Mészöly Kálmán szövetségi kapitány a találkozó előtt közölte velem, hogy meghív a magyar válogatottba, másrészt a nyugati menedzserek ekkor lettek figyelmesek a játékomra. Mészöly hívása feldobott, és valóban jól ment a játék. A vendégek tulajdonképpen Ste- fanovért jöttek, ám szerencsére én tetszettem meg nekik. Több mérkőzésen is megnéztek, és végül mellettem döntöttek, aztán már csak a szerződés aláírása volt hátra. ²

Kezdetben komoly gondjaim voltak. Egy egészen más világba csöppentem, ráadásul a nyelvet sem
ismertem, így nagyon nehéz volt számomra a beilleszkedés. Négy hónapig szenvedtem, ennyi idő kellett az új ritmus felvételére. Innen viszont ment minden, mint a karikacsapás. Nem volt világos képem a taktikáról, játék közben sem tudtam beszédes kapcsolatot teremteni társaimmal. Az edzéseken viszonylag könnyen teljesítettem mindent, fizikálisán és talán technikában is álltam a versenyt a többiekkel.¹

Azt hittem, egy jó csapathoz kerülök, hiszen az FC Liege mindig szerepelt a nemzetközi kupákban. Sajnos gyengén szerepeltünk az első évben, ezért kirúgták az edzőt. Jött Gerets, új elképzelésekkel és új játékosokkal. Velem szemben nagyon korrekt volt, elmondta, hogy most az ő emberei élveznek előnyt, de nekem is ad lehetőséget. A sok külföldi miatt alig jutottam szóhoz, csak a jugoszláv védő kiesése után kaptam szerepet. Jól is játszottam, de a jövőt nagyon bizonytalannak ítéltem és - mivel nem akartam a kispadon porosodni - a hazajövetel mellett döntöttem. ¹