A Diósgyőr, a Vasas és a Debrecen részéről is volt érdeklődés, de semmi konkrétum. Amikor jól ment a védés a Genkben, eszembe sem jutott, hogy hazamenjek, amikor pedig nem játszottam, nem lett volna jó döntés a magyar klubok részéről az én szerződtetésem.

Eleinte nem volt különösebb elképzelésem, csak úgy nekivágtam a kalandnak. Egyetlen dolgot nem akartam: 2-3 év múlva bukott légiósként visszatérni Magyarországra. Később az volt a célom, hogy olyan teljesítményt nyújtsak, amelynek köszönhetően magasabb szintre léphetek. A teljesítmény megvolt, az érdeklődés is, de jól éreztem magam a Genknél, nem jött olyan ajánlat, amiért megérte volna váltani. Nagyon szép kilenc évet töltöttem itt, leszámítva az utolsó időszakot. Mindent megnyertem, amit Belgiumban meg lehetett, úgyhogy nem panaszkodom.²

Amikor véget ért a genki korszakom, sokat cikkeztek rólam a belga újságok, az egyesületek tudták, hogy nincs csapatom, de senki sem hívott, ez az igazság. Ráadásul Belgiumban mindenütt a fiatalítás került előtérbe, amivel egyébként semmi gond, ez a világ rendje. Az NBI-ből volt megkeresésem, második számú kapusnak szerződtettek volna, azt meg nem akartam. Fixen ülni a kispadon, és csak felvenni a pénzt… Engem ez nem motivál. A versenyhelyzet, az igen! Ha lobog a láng, mindenre képes vagyok, akkor tudok igazán jó teljesítményt nyújtani, ha viszont nem, megette a fene az egészet, én így működöm.³

Nyílt titok, hogy a Genknél akartam befejezni a pályafutásomat. Nem ez lesz a helyzet, de nem hibáztatok senkit. Jó benyomásaim vannak a klubról, tetszik a családias légkör. A verseny ugyanakkor nem kisebb, nincs garantált helyem, de határozottan meglesz az esélyem.²

Utolsó egyesületem a patinás FC Köbenhavn volt, oda úgy érkeztem kétezertizennyolcban, hogy előtte fél évig nem játszottam – rossz állapotban kerültem Dániába. Az első meccsem után mondtam is a szakmai stábnak, szeretnék edzeni, erősíteni, hogy formába hozzam magam, aztán megsérültem, és kész, minden eldőlt. Visszagondolva arra az időszakra, sajnos hoztam néhány rossz döntést, bizonyára a menedzserem is, jóllehet akkoriban már foglalkoztatott a visszavonulás gondolata.³