You need to create a user account to be able to use all functions of the site: match rating, getting notified of important news about favourite players and clubs, getting featured on the hungarian groundhopper top list, helping us with missing data and commenting.
„A csepeliek keménykötésü hátvédje lelkes, nagy munkabírású, kitünően rúgó és fejelő játékos volt. Határozott közbelépéseivel nagy tekintélyt szerzett ellenfelei körében. A válogatott csapatban is kitűnően helytállt.” (Részlet az Alberttól Zsákig c. könyvből.) Nagy II István Valéria-telepi gyerek lévén, a telep grundjaln ismerkedett meg a focival. Serdülő korában már távolabb merészkedett, de csak a László kórház pályájáig. Ott látta meg öt 1938-ban a kelenföldi Goldberger egyik játékos-felfedezője, aki átvitte a budai csapatba. Nagy II a gyárban kitanulta a lakatos mesterséget, közben a csapat a BLSZ-ből az NB II-be került.
- Ezerkilencszáznegyvenháromban az egyik edzésünk után megvárt Móré János, a Ferencváros volt középfedezete, aki ekkor az enbé egyes DVSC edzője volt - emlékezik Nagy II, aki nemrég ünnepelte 75. születésnapját. - Móré Debrecenbe hívott, ahol Szilágyi I, Komlósi, B. Nagy és a többiek személyében kitűnő társakra találtam. Sajnos közbejött a háború, így visszajöttem Budapestre. Néhány fiatal barátommal megalakítottuk a IX. kér. Dózsa MADISZ-t. Besoroltak bennünket a másodosztály egyik csoportjába, ahol bajnokságot nyertünk. Kamarás, a Vasas későbbi legendás kapusa védett, Aspirányon, Csepregin és rajtam kívül még több más tehetséges fiatal játszott a csapatban. Az enbé egyet nem bírtuk, nagyon szegények voltunk. Kiestünk, és negyvenhat nyarán feloszlott a klub. Csepelre igazoltam, ahová akkor került a Gammából Híres és Kónya Pepi.
+ A szurkolók szerint Csepelen ekkor együtt volt az enbé egy három „legnyírósabb” védőjátékosa...
- Az igaz, hogy kemények voltunk, de sosem durvák. Engem, például, az enbé egyes pályafutásom alatt egyszer sem állítottak ki, pedig több mint kétszázötven mérkőzést játszottam az élvonalban.
Nagy II a Csepelből rövidesen Budapest-, majd B-válogatott lett, 1948 májusában pedig Csehszlovákia ellen az A-válogatott címeres mezét is magára húzhatta. A Népsport akkori bírálata szerint a legjobb teljesítményt nyújtotta. „Fejjel-lábbal egyaránt úr volt a pályán, s ha kellett, a széleken is kisegített. Nemcsak, hogy bevált, de a magyar csapat fő erőssége volt” - írta a másnapi sajtó.
A válogatott a következő összeállításban játszott: Henni - Rudas, Nagy II, Balogh II -Kovács I, Nagymarosi - Egresi, Szusza, Deák, Puskás, Tóth III. A végeredmény 2:1 volt a javunkra.
+ Ez volt a legemlékezetesebb mérkőzése?
- Igen, no és persze a Fradi elleni, az ezerkilencszáznegyvennyolcas bajnokságot eldöntő négy-hármas találkozó. Amikor Rédei és Szentesi kiállítása után Kónya Pepivel összefejeltem, és mindketten vérző fejjel terültünk el a füvön. A pályán maradók határtalan lelkesedéssel három-három után meg
szerezték a győztes gólt, utána mi turbánkötéssel a fejünkön visszatértünk, és kilencen megtartottuk az eredményt.
Nagy II a bajnokság megnyerése után azt gondolta, hogy Csepelen fejezi be a pályafutását. De a sors, illetve az akkori sportvezetőség másképpen határozott. Többszöri B-, Budapest-, valamint szakszervezeti válogatottság után, 1952 elején több NB I-es játékossal (Bosánszky, Fejes, Ladányi, Szigeti...) együtt, Nagy II-t is Sztálinvárosba irányították, hogy az első szocialista városnak ütőképes csapata legyen.
- Meg is nyertük az enbé kettes bajnokságot, és én még abból a csapatból is be tudtam kerülni a bolgárok elleni B-válogatottba - emlékezett a jubiláns. - Utána visszajöttem a fővárosba, előbb az enbé egyes Sortex csapatába, majd ötvennégytől a forradalomig az első osztályba igyekvő Vörös Meteorba. Az edzőnk a szakmát akkor kezdő Lakat Károly volt, akivel nemcsak egymás ellen, hanem együtt is szerepeltem valamelyik B- vagy Budapest-válogatottban.
Nagy II az edzőtanfolyam elvégzése után 1958-tól trénereskedett a Darugyár, a Beloiannisz, a Magyar Posztó és a Húsos csapatánál.
- A Beloianniszból három játékost is elvittek az enbé egybe - mondta. - Geleit az MTK, Bakost a Vasas, Nógrádit pedig a Honvéd szerződtette. Később mindhárman válogatottak lettek.
1968-ban Nagy II visszatért a Csepelhez, ahol a tehetséges kissrácok kiválasztását és a 9-10 éves gyerekek képzését bízták rá. Huszonöt éven keresztül nagy szeretettel tanítgatta az alapokra a legkisebbeket (a szakszerű képzés ellenére a mostani csapatban csak három saját nevelésű játékosa van a Csepelnek: Jakab, Nagy Tamás és Tyukodi), ezért a Csepel elnöksége Nagy II Istvánt az egyesület „Csepel SC” bevéséses arany pecsétgyűrűjével jutalmazta meg.
Hetvenötödik születésnapja alkalmából Losonci Flórián elnökhelyettes köszöntötte Nagy II-t, és egy szép ólomkristály vázát adott át neki.
Mi is gratulálunk.
Juhász Károly
– A csepeliek keménykötésű hátvédje lelkes, nagy munkabírású, kitűnően rúgó és fejelő játékos volt. Határozott közbelépéseivel nagy tekintélyt szerzett ellenfelei körében. A válogatott csapatban is kifogástalanul helytállt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
- Ezerkilencszáznegyvenháromban az egyik edzésünk után megvárt Móré János, a Ferencváros volt középfedezete, aki ekkor az enbé egyes DVSC edzője volt - emlékezik Nagy II, aki nemrég ünnepelte 75. születésnapját. - Móré Debrecenbe hívott, ahol Szilágyi I, Komlósi, B. Nagy és a többiek személyében kitűnő társakra találtam. Sajnos közbejött a háború, így visszajöttem Budapestre. Néhány fiatal barátommal megalakítottuk a IX. kér. Dózsa MADISZ-t. Besoroltak bennünket a másodosztály egyik csoportjába, ahol bajnokságot nyertünk. Kamarás, a Vasas későbbi legendás kapusa védett, Aspirányon, Csepregin és rajtam kívül még több más tehetséges fiatal játszott a csapatban. Az enbé egyet nem bírtuk, nagyon szegények voltunk. Kiestünk, és negyvenhat nyarán feloszlott a klub. Csepelre igazoltam, ahová akkor került a Gammából Híres és Kónya Pepi.
+ A szurkolók szerint Csepelen ekkor együtt volt az enbé egy három „legnyírósabb” védőjátékosa...
- Az igaz, hogy kemények voltunk, de sosem durvák. Engem, például, az enbé egyes pályafutásom alatt egyszer sem állítottak ki, pedig több mint kétszázötven mérkőzést játszottam az élvonalban.
Nagy II a Csepelből rövidesen Budapest-, majd B-válogatott lett, 1948 májusában pedig Csehszlovákia ellen az A-válogatott címeres mezét is magára húzhatta. A Népsport akkori bírálata szerint a legjobb teljesítményt nyújtotta. „Fejjel-lábbal egyaránt úr volt a pályán, s ha kellett, a széleken is kisegített. Nemcsak, hogy bevált, de a magyar csapat fő erőssége volt” - írta a másnapi sajtó.
A válogatott a következő összeállításban játszott: Henni - Rudas, Nagy II, Balogh II -Kovács I, Nagymarosi - Egresi, Szusza, Deák, Puskás, Tóth III. A végeredmény 2:1 volt a javunkra.
+ Ez volt a legemlékezetesebb mérkőzése?
- Igen, no és persze a Fradi elleni, az ezerkilencszáznegyvennyolcas bajnokságot eldöntő négy-hármas találkozó. Amikor Rédei és Szentesi kiállítása után Kónya Pepivel összefejeltem, és mindketten vérző fejjel terültünk el a füvön. A pályán maradók határtalan lelkesedéssel három-három után meg
szerezték a győztes gólt, utána mi turbánkötéssel a fejünkön visszatértünk, és kilencen megtartottuk az eredményt.
Nagy II a bajnokság megnyerése után azt gondolta, hogy Csepelen fejezi be a pályafutását. De a sors, illetve az akkori sportvezetőség másképpen határozott. Többszöri B-, Budapest-, valamint szakszervezeti válogatottság után, 1952 elején több NB I-es játékossal (Bosánszky, Fejes, Ladányi, Szigeti...) együtt, Nagy II-t is Sztálinvárosba irányították, hogy az első szocialista városnak ütőképes csapata legyen.
- Meg is nyertük az enbé kettes bajnokságot, és én még abból a csapatból is be tudtam kerülni a bolgárok elleni B-válogatottba - emlékezett a jubiláns. - Utána visszajöttem a fővárosba, előbb az enbé egyes Sortex csapatába, majd ötvennégytől a forradalomig az első osztályba igyekvő Vörös Meteorba. Az edzőnk a szakmát akkor kezdő Lakat Károly volt, akivel nemcsak egymás ellen, hanem együtt is szerepeltem valamelyik B- vagy Budapest-válogatottban.
Nagy II az edzőtanfolyam elvégzése után 1958-tól trénereskedett a Darugyár, a Beloiannisz, a Magyar Posztó és a Húsos csapatánál.
- A Beloianniszból három játékost is elvittek az enbé egybe - mondta. - Geleit az MTK, Bakost a Vasas, Nógrádit pedig a Honvéd szerződtette. Később mindhárman válogatottak lettek.
1968-ban Nagy II visszatért a Csepelhez, ahol a tehetséges kissrácok kiválasztását és a 9-10 éves gyerekek képzését bízták rá. Huszonöt éven keresztül nagy szeretettel tanítgatta az alapokra a legkisebbeket (a szakszerű képzés ellenére a mostani csapatban csak három saját nevelésű játékosa van a Csepelnek: Jakab, Nagy Tamás és Tyukodi), ezért a Csepel elnöksége Nagy II Istvánt az egyesület „Csepel SC” bevéséses arany pecsétgyűrűjével jutalmazta meg.
Hetvenötödik születésnapja alkalmából Losonci Flórián elnökhelyettes köszöntötte Nagy II-t, és egy szép ólomkristály vázát adott át neki.
Mi is gratulálunk.
Juhász Károly
Nemzeti Sport
1997.04.06
– A csepeliek keménykötésű hátvédje lelkes, nagy munkabírású, kitűnően rúgó és fejelő játékos volt. Határozott közbelépéseivel nagy tekintélyt szerzett ellenfelei körében. A válogatott csapatban is kifogástalanul helytállt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig