Nagyon jól éreztem magam Cipruson, ám nem sokat játszhattam, mivel az egyik mérkőzésen megsérültem: egy ütközésnél az ellenfél nagydarab játékosa pont ráesett a támaszkodó lábamra, elvitte a térdemet, csak azt hallottam, hogy roppant valami. Akkor nem éreztem komolynak a problémát, két nap múlva már edzettem is, majd elmentem megröntgeneztetni, ott mondták, hogy elszakadt az első keresztszalagom. Az orvosok azt mondták, hogy sok futballista játszik úgy, hogy el van szakadva a szalagja, csak meg kell erősíteni a combizmot, és akkor nincs probléma. Én azonban itthon még beszéltem Mohácsi doktorral is, aki azt mondta, hogy hosszabb távon jobban járok, ha megoperáltatom a lábamat. Ezt meg is tettem, ám ez öt hónap kihagyással jár. A csapatom meg sajnos közben a "mókás" eredményeknek köszönhetően kiesett az élvonalból... Az utolsó 4-5 fordulóban eléggé adták-vették a meccseket a csapatok... A sérülésem és a másodosztályú tagság ellenére maradhattam volna a Paphosznál, és anyagilag is jobban megérte volna ottmaradni, mint most, hogy hazajöttem. A ciprusiak egyébként nagyon ragaszkodtak hozzám, valamint a szintén hazatérő kapusunkhoz, Fekete Robihoz, és kérték, hogy amennyiben lehetséges, csak egy évre szóló szerződést kössek, hogy jövőre, ha úgy alakul, visszatérhessek hozzájuk.¹

Nagyon jól éreztem magam, jó környezetben voltunk, és a vezetés is korrekt, normális. Sajnálom, hogy az első félévben nem sikerült teljesítenünk a feljutást, és az őszi idény sem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Ebben a sok sérülés is közrejátszott, de bíztunk benne, hogy egy jó felkészüléssel szebbé tudjuk tenni a tavaszt. Persze, a többiek szebbé tudják... A negyedik fordulóban kaptam egy rúgást, amitől valószínűleg egy repedés keletkezett a szárkapocscsontomban. A következő meccset kihagytam, de a hatodik fordulóban újra játszottam, és a hatvanötödik-hetvenedik perc környékén, egy erős belépésnél megint kaptam egy rúgást. Akkor törhetett el a csont, ezért az őszi idény további részében már nem tudtam tevékenyen hozzájárulni a csapat szerepléséhez. November végére már százszázalékos állapotban voltam, az utolsó egy-két fordulóban játékképes is voltam, de abban maradtunk a szakmai stábbal, hogy ne kockáztassunk, mert egy újabb sérülésre rámehet a tavasz is. Kihagytam hat hetet a gipsz miatt, ezért decemberben folyamatosan mozogtam. A szakmai stábban változás történt, Kis Károly lett a vezetőedző, és nem velem képzelte el ezt a posztot, ezért jobbnak láttuk mindketten, ha nem tépjük egymás idegeit. Az is probléma volt, hogy Kistarcsán lakom, és napi szinten lejártam, ingáztam. Az új szakmai stábnak ez sem volt szimpatikus, azt szerették volna, ha leköltözöm, de ez a család miatt sem lehetséges. A gyerekek itt járnak óvodába, iskolában, és márciusban jön az újabb baba! Mindezek miatt nem gondolkoztam abban, hogy Szolnokra költözzek, de nem is akkora a távolság, csupán hatvan perc autóval, és egy évig teljesen jól működött a dolog. De nem akartam vitát nyitni...²