Bár Pesten születtem, igazából gödöllőinek tartom magam, nagyon közel áll a szívemhez a város. Ott nőttem fel, egy lakótelepi lakásban éltünk a szüleimmel. Sok barátommal fociztunk lent a téren, akkoriban ez volt a normális. Nagyon sok jó emlékem van erről az időszakról.Talán már meg volt pecsételve a sorsom, hiszen apukám is focizott. Az NB I-ben is szerepelt, többek közt volt Dunaújvárosban, a Volánnál és Szombathelyen, és persze nagyon sok másodosztályú mérkőzése volt Gödöllőn. Sportoló családba születtem, anyukám kézilabdázott, ő nyilván afelé próbált orientálni. Ahogy ő mesélte, dobálta nekem a labdát mindig a kezembe, de én általában lábbal adtam vissza, apukám legnagyobb örömére.
Gödöllőről először felkerültem a Goldballhoz, majd miután ott kiöregedtünk, kellett egy következő lépcső, és volt egy együttműködés az Újpesttel. Nagyon jó kis gárda volt akkoriban ott, együtt játszottam Varga Rolival, Nagy Danival, meg még sokakkal, így gyorsan lecsapták ránk az NB I-es klubok. Nekem mindig is nagyon imponált az Újpest, gyerekkorom óta velük szimpatizáltam.⁶

Nagyon rövid volt a nyári szünet. A Feyenoordtól való hazatérés után nem sokkal indult a felkészülés az új NB I-es szezonra. Nem volt a keretnek tapasztalata a korai idénykezdésben, sokszor kánikulában játszottunk, nem voltunk megfelelő edzettségi állapotban. Sokat taglaltuk az öltözőben, de nem tudtuk, mi okozhatta a gyengébb szereplést.³

Az edzésen rosszul léptem, ez elég volt a bajhoz. A stadionban volt a tréning és az egyik árnyékos részen fagyottabb volt a talaj, ráadásul elég göröngyös is. Az egyik lépés után szúró fájdalmat éreztem.³

Az első hónap kemény volt, meccsen nem is játszottam, csak edzéseken vettem részt, amelyek során megpróbáltak felkészíteni, mi vár rám a további időszakban. Kőkemény edzéseken vettem részt, és éreztem saját magamon, hogy egy meccset még nem bírnék végig. Amíg kint voltam, négy kilót izmosodtam, ami rengeteget számított abból a szempontból, hogy bírjam a kinti ritmust. Egy hónap elteltével viszont már nem éreztem különbséget, keményebben, tempósabban csináltunk mindent, és sikerült hozzászoknom a körülményekhez, amit már a reserve ligában is bizonyíthattam.¹

Húsz évesen fél idény alatt nyolc meccsen léptem pályára a holland élvonalban, ezt nem tartom kevésnek. Úgy gondolom, a Feyenoord anyagi problémáinak az áldozata lettem. A szakvezetéstől nem kaptam negatív visszajelzéseket, elégedettek voltak velem, de a klub nem tudta kifizetni az Újpest által kért vételárat. Lezártam magamban ezt a történetet, akkor a lehető legjobbnak tűnő döntést hoztam meg. Szakmai szempontból nagyon sokat fejlődtem, még ha ezt egyből nem is sikerült itthon kamatoztatnom.⁴

Úgy érzem, akkor már készen álltam arra, hogy kipróbáljam magam külföldön. Újpesten, akkor egy tényleg jó félszezont futottam, válogatott is lettem a Megyeri útról, volt lehetőség lépni egy szintet, én pedig mindenképpen ki szerettem volna próbálni magam külföldön.⁵

Sokáig nem játszottam, így nagyon hálás voltam, és vagyok a mai napig, hogy lehetőségem volt visszatérni. Több lehetőség is felmerült, de amint megtudtam, hogy hazatérhetek, ez élvezet prioritást. Nem is tudnám elképzelni itthon magam más színekben, ezért is hosszú távú szerződést írtunk alá. ⁶