Nem lepődtem meg, hogy átadólistára tettek. Valahol éreztem, hogy váltanom kell, s tudtam, hogy az új edző, Dragoljub Bekvalac nem nagyon számít a harminc feletti játékosokra. A távozásom igazából közös döntés volt a klub vezetőivel, akik egyébként mindvégig rendkívül korrektek voltak velem szemben. Az első év az tényleg élmény volt, főleg hazai pályán játszani. Remek sorozatot produkáltunk, a bajnokságban Győrben nem lehetett minket megverni. Emlékezetes marad számomra ezenkívül az MTK elleni meccs, amely az én gólommal dőlt el, de említhetnék sok más találkozót is, így a Siófok, az Újpest vagy a Kispest elleni kilencven percet is. Örülök, hogy részese lehettem ennek az időszaknak, no meg a megnyert bronzéremnek.
Tény, hogy az ősszel megváltoztak a dolgok, s nem is akarok mentegetőzni, de tényleg nagyon sokszor nem volt szerencsénk. Ha sikerült volna meccsenként kihasználnunk a több helyzetünkből legalább egyet, sokkal előrébb végeztünk volna a tabellán. Összességében nagyon szép időszak volt, amit Győrben töltöttem. Bronzérmesek lettünk, nagyon jó volt a kapcsolatom a csapattársaimmal, a stábbal.¹