Baráth Botond (Budapest 1992.04.21 - )
© mlsz.hu
játékos
2018-ban a Magyar Válogatottban
© magyarfutball.hu
Sok mindennel próbálkoztam. Három évesen kezdtem el úszni, öt éves koromig úsztam, aztán abba kellett hagynom, mert elköltöztünk Pestről Dunakeszire, és ugye a távolság miatt ezt nem lehetett megoldani, a napi edzést, így aztán kellett valami más. A suliban ugye mindig fociztam, így elvittek szüleim egy helyi csapathoz, de mellette még kosaraztam, kajakoztam, mindenféle sportot kipróbáltam igazából. De a foci az mindig első volt, ha lementünk a haverokkal bárhova, akkor mindig foci, foci, foci. Csatárként kezdtem! Aztán egyszer az egyik edzőm kitalálta, mikor kimentünk Olaszországba tornára az Újpesttel, mert én ugye Újpesten voltam, fél pályára játszottunk, még kicsik voltunk, és ott megsérült mind a 3 védőnk, és az edzőnk összerakosgatta, hogy ki hol legyen és engem fogott és csatárból visszarakott belső védőnek, és annyira jól játszottam, hogy ott ragadtam. És azóta ott vagyok.1
Budapest Honvéd FC, 2009-2018
Én egy fél évvel később jöttem ide, mint az első generáció, mert amikor elindult ez az egész, én nem is tudtam óla, hogy itt van egy akadémia. Aztán egy bajnokságba kerültünk, és itt Kispesten játszottunk a Honvéddal egy meccset, kikaptunk 1:0-ra, és a vezetőségnek annyira megtetszett a játékom, hogy két napra rá felhívtak telefonon. 0-24-ben együtt voltunk. Ugyanaz volt a csapattársam, aki az osztálytársam. Tudtuk egymásnak a gondolatait is, ezért is volt jobb ez az akadémia, mint más csapat, például az Újpest, ahol nem ilyen rendszerben képezték a játékosokat. Csapattá kovácsolta mindez az egész brigádot, nem voltak széthúzások. Persze voltak kis klikkek, de a pályán, ha összefogás kellett, akkor a csapat összefogott, bárki ellen. Más ifi- vagy felnőtt csapatokra jellemző széthúzás itt nem volt.
Régen ahhoz voltam hozzászokva, hogy én vagyok a kis hülyegyerek ott a szélen, aki rohangászik, labdát szerez, majd lepasszolja az idősebbeknek, aztán ha megkérdezik a véleményét, csöndben van, úgyse hallgatnak rá, majd, ha idősebb lesz. Most meg bizony meg vagyok lepődve, hisz már kikérik a véleményem, meghallják, amit mondok, nem az van, hogy jaj, fiatal vagy, kussoljál már, majd beszélhetsz, ha lesz elég meccs a hátad mögött. Ma, ha valamit mondok, akkor felkapják a fejüket a többiek, hogy hoppá… Nem vagyok az a, hogy mondjam, megmondó ember, aki megmondja, hogy ezt és ezt kell csinálni. Kommunikálni szeretek – a pályán. Segítem a többieket, ez a dolgom, hogy megszervezzem az előttem és mellettem lévőknek, hogy jobbra menjél, balra menjél, följebb menjél, gyere vissza… segíteni nekik, ez az elsődleges dolgom.
Úgy kezdődött ez az egész történet, hogy amikor idejött a Rossi mester, akkor neki megvolt a fejében, hogy én hányadik játékos vagyok, igen, középen én voltam az ötödik belső védő. Balhátvédben pedig megvolt a Vidovics, de ő megsérült a Diósgyőr elleni meccsen, én pedig beálltam 15 percre. Azt se tudtam, hol vagyok, fogalmam sem volt róla, soha nem játszottam még balhátvédet előtte, igaz, én balbelső védő szeretek lenni, de ott a szélen… Azt se tudtam, hova forduljak, rugdostam össze-vissza a labdákat. De aztán volt egy hetem felkészülni a Videoton ellen, mert mondta a Rossi, hogy nekem ott kell játszani addig, amíg a Vidovics fel nem épül. Aztán jött a Vidi meccs, én meg nem is tudom, az nagyon jól sikerült, Harasztit fogtam talán, meg a Gyurcsót is, és hirtelen leszedtem mind a kettőt, én is néztem, hogy Úr Isten, mi van itt, én tényleg balhátvéd leszek?
...
Volt 2016-ban egy cisztám, egy Baker-ciszta, ami itt a hajlítómban elmozdult, és beékelődött a porc és a szalag közé a térdemben, és az nem egy természetes helyen lévén nyomta a szalagot és a porcot is, begyulladt, ki kellett venni. Először csak kiszúrták, aztán a nyári felkészülés után éreztem még, hogy fáj és újratermelődik. Olyan anyagok voltak benne, amit nem lehetett kiszívni tűvel, ezért újra meg kellett műteni, 2016 novemberében. A tavalyi felkészülést is azért hagytam ki, mert megint volt egy műtetem. És most, amikor januárban megint rámentünk a műfűre, ismét begyulladt a térdem, és elmentem egy pár orvoshoz, mindenki elmondta, hogy mi a probléma, de mindenki mást mondott, és meg akartak újra műteni. Erre elmentem Szerbiába, ahol egy fizioterapeuta javasolta, hogy eszem ágában se legyen megműteni a térdem, mert csak rosszabb lesz a helyzet, inkább menjek le hozzá, majd ő kezelésekkel, edzésekkel helyrehoz. Egy hét alatt. Ezt megbeszéltem a vezetőséggel bent, hogy akkor nem megyek el Törökországba, hanem elmegyek Szerbiába, és az alatt az egy hét alatt, míg ők kinn vannak, teljesen helyrehozzák itt a térdemet, és akkor tavaszra teljesen rendbe jövök és tudok játszani. Elengedtek és így helyre lett rakva a sérülés. Eléggé fájt, főleg a nap végére, akkor lüktetett, olyan volt, mintha tűvel folyamatosan szurkálnák a térdemet és ugye kitámasztásoknál folyamatosan zavart, és amikor fölugrottam és leérkeztem, akkor is. Persze lehetett volna ezzel még játszani, de egy időzített bomba lett volna, ami bármikor okozhat egy olyan problémát, hogy elszakad a keresztszalagom. Akkor inkább úgy döntöttem, inkább az edzőtábor egy hetét kihagyom, mint hogy 9 hónapot hagyjak ki egy sérülés/műtét miatt.
Amikor tele voltunk külföldivel, az valami borzasztó volt, valami hat nyelven beszéltek az öltözőben, mindenkinek megvolt a kis klikkje, máshoz nem is szólt, egy jó szót sem senkihez, borzalmas volt. Ez a mostani, ez az IGAZI. Hiába vannak külföldiek, ők is beilleszkednek, ugyanúgy tudnak a magyarokkal szót érteni, mint a barátaikkal. Emberileg is.1
Régen ahhoz voltam hozzászokva, hogy én vagyok a kis hülyegyerek ott a szélen, aki rohangászik, labdát szerez, majd lepasszolja az idősebbeknek, aztán ha megkérdezik a véleményét, csöndben van, úgyse hallgatnak rá, majd, ha idősebb lesz. Most meg bizony meg vagyok lepődve, hisz már kikérik a véleményem, meghallják, amit mondok, nem az van, hogy jaj, fiatal vagy, kussoljál már, majd beszélhetsz, ha lesz elég meccs a hátad mögött. Ma, ha valamit mondok, akkor felkapják a fejüket a többiek, hogy hoppá… Nem vagyok az a, hogy mondjam, megmondó ember, aki megmondja, hogy ezt és ezt kell csinálni. Kommunikálni szeretek – a pályán. Segítem a többieket, ez a dolgom, hogy megszervezzem az előttem és mellettem lévőknek, hogy jobbra menjél, balra menjél, följebb menjél, gyere vissza… segíteni nekik, ez az elsődleges dolgom.
Úgy kezdődött ez az egész történet, hogy amikor idejött a Rossi mester, akkor neki megvolt a fejében, hogy én hányadik játékos vagyok, igen, középen én voltam az ötödik belső védő. Balhátvédben pedig megvolt a Vidovics, de ő megsérült a Diósgyőr elleni meccsen, én pedig beálltam 15 percre. Azt se tudtam, hol vagyok, fogalmam sem volt róla, soha nem játszottam még balhátvédet előtte, igaz, én balbelső védő szeretek lenni, de ott a szélen… Azt se tudtam, hova forduljak, rugdostam össze-vissza a labdákat. De aztán volt egy hetem felkészülni a Videoton ellen, mert mondta a Rossi, hogy nekem ott kell játszani addig, amíg a Vidovics fel nem épül. Aztán jött a Vidi meccs, én meg nem is tudom, az nagyon jól sikerült, Harasztit fogtam talán, meg a Gyurcsót is, és hirtelen leszedtem mind a kettőt, én is néztem, hogy Úr Isten, mi van itt, én tényleg balhátvéd leszek?
...
Volt 2016-ban egy cisztám, egy Baker-ciszta, ami itt a hajlítómban elmozdult, és beékelődött a porc és a szalag közé a térdemben, és az nem egy természetes helyen lévén nyomta a szalagot és a porcot is, begyulladt, ki kellett venni. Először csak kiszúrták, aztán a nyári felkészülés után éreztem még, hogy fáj és újratermelődik. Olyan anyagok voltak benne, amit nem lehetett kiszívni tűvel, ezért újra meg kellett műteni, 2016 novemberében. A tavalyi felkészülést is azért hagytam ki, mert megint volt egy műtetem. És most, amikor januárban megint rámentünk a műfűre, ismét begyulladt a térdem, és elmentem egy pár orvoshoz, mindenki elmondta, hogy mi a probléma, de mindenki mást mondott, és meg akartak újra műteni. Erre elmentem Szerbiába, ahol egy fizioterapeuta javasolta, hogy eszem ágában se legyen megműteni a térdem, mert csak rosszabb lesz a helyzet, inkább menjek le hozzá, majd ő kezelésekkel, edzésekkel helyrehoz. Egy hét alatt. Ezt megbeszéltem a vezetőséggel bent, hogy akkor nem megyek el Törökországba, hanem elmegyek Szerbiába, és az alatt az egy hét alatt, míg ők kinn vannak, teljesen helyrehozzák itt a térdemet, és akkor tavaszra teljesen rendbe jövök és tudok játszani. Elengedtek és így helyre lett rakva a sérülés. Eléggé fájt, főleg a nap végére, akkor lüktetett, olyan volt, mintha tűvel folyamatosan szurkálnák a térdemet és ugye kitámasztásoknál folyamatosan zavart, és amikor fölugrottam és leérkeztem, akkor is. Persze lehetett volna ezzel még játszani, de egy időzített bomba lett volna, ami bármikor okozhat egy olyan problémát, hogy elszakad a keresztszalagom. Akkor inkább úgy döntöttem, inkább az edzőtábor egy hetét kihagyom, mint hogy 9 hónapot hagyjak ki egy sérülés/műtét miatt.
Amikor tele voltunk külföldivel, az valami borzasztó volt, valami hat nyelven beszéltek az öltözőben, mindenkinek megvolt a kis klikkje, máshoz nem is szólt, egy jó szót sem senkihez, borzalmas volt. Ez a mostani, ez az IGAZI. Hiába vannak külföldiek, ők is beilleszkednek, ugyanúgy tudnak a magyarokkal szót érteni, mint a barátaikkal. Emberileg is.1
Huszonhat éves koromra elmondhatom, hogy ünnepelhettem bajnoki címet, voltam bronzérmes, játszhattam Bajnokok Ligája- és Európa-liga-selejtezőn, az ősszel pedig bemutatkozhattam a válogatottban. Ez mind olyan, amiről gyerekként álmodtam. Ha egyáltalán mertem ilyesmiről álmodni.
Az életem nagy részét itt töltöttem, számos mérkőzést a Kanyarból szurkoltam végig, itt lettem gyerekből felnőtt, ami ma vagyok, javarészt a Honvédnak köszönhetem. Nem tudhatom, hogy alakul a sorsom, ha Újpesten maradok, de abban biztos vagyok, nem jutottam volna idáig – se. Szóval, igen, kispesti lettem.2
Az életem nagy részét itt töltöttem, számos mérkőzést a Kanyarból szurkoltam végig, itt lettem gyerekből felnőtt, ami ma vagyok, javarészt a Honvédnak köszönhetem. Nem tudhatom, hogy alakul a sorsom, ha Újpesten maradok, de abban biztos vagyok, nem jutottam volna idáig – se. Szóval, igen, kispesti lettem.2
Sporting Kansas City, 2018-2020
Szerettem volna megméretni egy másik közegben is. Egy ideje érlelődött bennem a váltás gondolata, ráadásul a szerződésem december végén lejár. Másik magyar csapatba nem igazoltam volna, és bár akadt érdeklődés több országból is, végül úgy határoztam, a tengerentúlra szerződöm. Azért is döntöttem a Sporting mellett, mert Peter Vermes személyében a vezetőedző félig magyar, Sallói Dániel és Németh Krisztián is a csapat tagja, sőt úgy hallottam, Kansas Cityben sok honfitársam él. Mivel légiósként először kell megküzdenem a beilleszkedés nehézségeivel, ez megkönnyítheti a helyzetem. Mielőtt aláírtam volna a szerződésemet, sokat beszélgettem Peter Vermessel, tetszik, ahogy a futballról gondolkodik. Szerintem jó helyre kerülök.2
...
Tavaly januárban úgy utaztam ki, hogy szeretném kitölteni a három évre szóló szerződésemet, mi több, még egy-két hónapja is ez lebegett a szemem előtt, az élet azonban másként hozta. Nem szokásom panaszkodni, de az utolsó fél évet nehezen éltem meg. A koronavírus-járvány miatt olyan szituációba kerültem, amilyenbe még soha. Egyedül voltam, egyedül edzettem, rettentően hiányzott a futball és a család. Az Egyesült Államokban még most is képlékeny minden, továbbra is magas a fertőzöttek száma, és bár a bajnokság újraindult, két csapatot még a rajt előtt kizártak, mert több játékos vírustesztje pozitív lett. S ki tudja, mit hoz még a folytatás. Jobbnak láttam, ha hazajövök. Sokat fejlődtem és tanultam kint, egyetlen másodpercig sem jutott eszembe, hogy rosszul döntöttem. Ha valamit, a pozitív szemléletmódot hazahoztam magammal. Nyugodtabb vagyok a pályán, többet lépek be a játékba, gyorsabban gondolkodom, mint korábban. Fizikailag is jót tett nekem az elmúlt másfél év, mivel folyton ment a darálás. Felszedtem hét kilót, de mielőtt bárki megrémülne, hozzáteszem, hogy izomban. Idén hét hónap telt el úgy, hogy nem játszhattam tétmérkőzésen, nem akartam további hónapokat tétlenül tölteni. A karrierem is rámehetett volna arra, ha egy teljes évet kihagyok. Annyit meg nem kerestem, hogy a kispadon vagy a lelátón üldögéljek, miközben a dollárjelek peregnek a szemeim előtt. Amúgy sem vagyok az a típus, akinek a pénz fontosabb, mint a foci. Huszonnyolc éves múltam, edzeni, futballozni és győzni akarok. Nem vagyok még abban a korban, hogy az érdekeljen, mennyi van a bankszámlámon, az hajt, hogy sikeres legyek a klubcsapatommal és – ha számítanak rám – a válogatottal.3
Budapest Honvéd FC, 2020-2022
Kétségtelen, az előző két idényem nem úgy sikerült, ahogyan elterveztem: sokat bajlódtam sérüléssel, a koronavírus is ledöntött a lábamról, de mindig harcoltam, küzdöttem, nem adtam fel egy percre sem, s vártam, mikor kapok újra bizonyítási lehetőséget, de ez nem mindig történt meg.
Kár lenne tagadni, fájt, hogy nem hosszabbították meg a megállapodásomat, és hosszú idő után mennem kellett a Honvédtól, de ilyen az élet. Úgy tűnik, Kispesten olyan koncepcióban gondolkodnak, amelybe én nem férek bele. Hoztak új játékosokat, akikből új legendák lehetnek, legalábbis ebben hisznek. Szó sincs róla, hogy haragudnék bárkire is, sőt örök barátokra leltem a klubnál, ezekkel az emberekkel a jövőben is szeretném tartani a kapcsolatot.4
Kár lenne tagadni, fájt, hogy nem hosszabbították meg a megállapodásomat, és hosszú idő után mennem kellett a Honvédtól, de ilyen az élet. Úgy tűnik, Kispesten olyan koncepcióban gondolkodnak, amelybe én nem férek bele. Hoztak új játékosokat, akikből új legendák lehetnek, legalábbis ebben hisznek. Szó sincs róla, hogy haragudnék bárkire is, sőt örök barátokra leltem a klubnál, ezekkel az emberekkel a jövőben is szeretném tartani a kapcsolatot.4
Vasas FC, 2022-
...
forrás
Készült az
1 - http://csak.taccs.hu/2018/02/28/bajnoki-beszelgetesek-i-kenyszer-balhatvedbol-kispesti-legenda/
2 - http://www.nemzetisport.hu/legiosok/legiosok-ami-ma-vagyok-javareszt-a-honvednak-koszonhetem-barath-2675211
3 - http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/honved-jobbnak-lattam-ha-hazajovok-barath-botond-2774005
4 - https://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/nb-i-barath-botondnak-faj-hogy-nem-szamoltak-vele-a-honvednal-2899867
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - http://csak.taccs.hu/2018/02/28/bajnoki-beszelgetesek-i-kenyszer-balhatvedbol-kispesti-legenda/
2 - http://www.nemzetisport.hu/legiosok/legiosok-ami-ma-vagyok-javareszt-a-honvednak-koszonhetem-barath-2675211
3 - http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/honved-jobbnak-lattam-ha-hazajovok-barath-botond-2774005
4 - https://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/nb-i-barath-botondnak-faj-hogy-nem-szamoltak-vele-a-honvednal-2899867
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Baráth Botond nem kullogott haza lógó orral, az sem igaz, hogy nem volt kezdő ember. Sőt az egyik legjobb védőnek tartották amerikában. Persze ehhez illene tudni egy kicsit angolul, hogy elolvasson néhány, róla szóló usa cikket.
Amcsiban ilyenkor már javában menne a bajnokság, de nem megy, a járvány miatt. Ezért jött haza, meg gondolom azért, mert a válogatottban is játszani akar. Meccs nélkül pedig nem fog, ahogy Rossi elmondta korábban.
Szóval Botond egyáltalán nem bukott meg, mint ezt hiszik itt.
Valoszinuleg penzugyi megszoritasok voltak, es a csapatok szabadulnanak a feleslegtol. Sajnos Kansasben o volt a felesleg.
Lesz par edzo meccs, erdemes lenne Kecskest vagy Szalai Attilat kiprobalni Orban mellett, mert szerintem Botondnal mind ketto jobb.
Megpróbálta kint, most hazajött egy zűrzavaros időszakban. Meg lehet érteni. Ő nem egy "isteni" tehetséggel ment ki, hatalmas ígéretként. Nem egy Dzsudzsák, vagy Nagy Ádám, akikre azt hittük, hogy na majd most...
Nekem akkor tűnt a legstabilabbnak a válogatott védelme, mikor Orban és Baráth alkották a védelem tengelyét.
A stat meg azt bizonyitja, h nem volt alapember 41 meccsen 20 meccs, radasul tobbszor is jobbhatvedkent jatszattak...tehat a posztja sem volt allando.
En nem vagyok ellene , de a tenyeg azok tenyek.
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2774005
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2772257
Hemi nem tudhat annyit kapni érte, amennyibe a színvonalas pótlása kerülne, ráadásul azt a hozzáállást, amelyet a tősgyökeresség eredményez, nem is lehet pótolni.
Egyébként meg eszem ágában sincs meggyőzni azokat, akik többnyire csak a középszert látták már itt Kispesten, de ettől még az emelkedett minősítések bizonyos szint alatt alkalmazva nevetségesek.
Nos Boti esetében már a megjelenése egyedi, két, tudatosan kifejelt szabadrúgása utánozhatatlan, több mint 100 mérkőzést játszott a Kispest színeiben és bajnokcsapat tagja. Akkor?
http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2660047
http://csak.taccs.hu/2018/02/28/bajnoki-beszelgetesek-i-kenyszer-balhatvedbol-kispesti-legenda/