Sajnos előfordul, hogy egy-egy játékos valamiért nem passzol az adott klubhoz, a két fél nem találja meg a közös hangot, valami hasonló történt velem is. Tisztában vagyok azzal, hogy Pakson nem azt mutattam, amire képes vagyok, jóformán csak kerestem önmagamat, pedig az előző évem nagyon jól sikerült a Puskás Akadémiánál. Mindenesetre a lelkiismeretem tiszta, aki ismer, tudja, minden edzésen odatettem magam, a munkamorálomat nem érhette kritika. Nagyon nehezen élem meg, hogy tavaly ősszel még a válogatott keretnél számítottak rám, most pedig nincs csapatom! Nehéz időszak ez, kíváncsi vagyok a miértekre, de próbálok még több munkát elvégezni, figyelek minden részletre, ugyanis nagyon vágyom rá, hogy védhessek. Nyáron volt olyan NB I-es klub, amelyik érdeklődött, nem tudom, miért nem jött össze a megállapodás, de mindennap azért dolgozom, hogy újra legyen csapatom.¹

EVan bennem tüske, amiért a paksi időszakom után annak ellenére nem találtam magamnak NB I-es csapatot, hogy jó korban, jó formában voltam. Nem volt könnyű feldolgozni, hogy ide-oda sodort az élet, és nem kaptam meg az újabb esélyt. Természetesen látom, hogy ez az időszak már két éve tart, és ha eddig nem jött össze, egyre kevesebb az esélye annak, hogy vissza tudok kerülni. Pedig imádok edzeni, és tisztában vagyok vele, sok élvonalbeli csapatnak tudnék még segíteni a munkámmal, a mentalitásommal.²