A Budai „11", majd a Ferencváros FC játékosa, 1932 és 1942 között 26 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 2 gólt ért el. Tagja volt az 1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. – A kitűnő alakú, erős fizikumú Polgár a legsokoldalúbb labdarúgóink közé tartozott. A válogatott csapatban hét szerepkörben játszott. (A hátvédhármas mindhárom, a két szélsőfedezet, továbbá a középcsatár és a balösszekötő helyén.) Tulajdonképpen csatárnak indult, de Korányi I emlékezetes lábtörése alkalmával (1933-ban az 1:0-ás olasz–magyar mérkőzésen) kiderült, hogy a védelemben sokkal jobban érvényesülnek kitűnő adottságai. A roppant gyors „Drumi" mindkét lábbal nagyszerűen rúgott és pompásan fejelt. Kifogástalanul szerelt, jól indított és veszélyesen lőtt kapura is. A második világháború idején a korszerű labdarúgás útjára lépő magyar válogatott első nemzetközi színvonalú középhátvédje lett. Legkiválóbb teljesítményét 1940. december 1-én, a kétszeres világbajnok Olaszország elleni mérkőzésen (1:1) nyújtotta. Ekkor a világ legjobb középcsatárának tartott Piola „skalpja" került az ő „övébe". A két ragyogó „atléta" párharca a magyar fiú teljes győzelmével végződött.

Kisteleki TE, 1926-1930

...

Hungária FC, 1930-1931

...

Budai 11, 1931-1933

...

Ferencváros FC, 1933-1945

...

MTK, 1945-1947

...

AC Magenta, 1947-1948, játékos-edző

...