Mindig is szerettem a mozgást, de annyira azért nem szerettem sokat futni, mint amennyit egy mezőnyjátékosnak kellett. Úgyhogy a csatár posztról hamarosan a kapuban találtam magam. Mindez még Fonyódon történt általános iskolás koromban. Később a Siófok csapatába kerültem, ahol a serdülő, majd az ifi után a felnőttek között is bemutatkozhattam.⁴

Akkoriban lehetőség volt kettős igazolással játszani, így, 17 évesen a Fonyód NB III-as csapatában is pályára léphettem, ez volt az első felnőtt tétmérkőzésem.⁴

Az utóbbi időben már nem igazán éreztem a bizalmat, végül nyilvánvalóvá vált, hogy keresnek valakit a helyemre, ami igencsak zavart a felkészülésemben. Korábban Újpesten Vlaszák Géza mögött már voltam második számú kapus, és nem szerettem volna hasonló helyzetbe kerülni, ez is közrejátszott abban, hogy végül nemet mondtam a Vasas hosszabbítási ajánlatára, annak ellenére, hogy szívesen maradtam volna a piros-kékeknél.¹

Az egyik legnagyobb sikerünknek a feljutást tartottam az első osztályba, melyet veretlen teljesítménnyel ért el csapatunk. Ezen kívül szívesen emlékszem vissza a Panathinaikos ellen idegenben, tíz emberrel elért 1-0-as győzelmünkre, otthon több nagy győzelmet arattunk, így többek között legyőztük Olympiakoszt, a nagy csapatok közül talán csak a PAOK ellen nem tudtunk eredményesek lenni.
Nagyon fontos, hogy a 2004-es athéni olimpiára rengeteg új és korszerű sportlétesítményt építettek, így mérkőzéseink javát ezen, stadionokban játszottuk le. A görögök fanatikusok, imádják a focit, ez hatványozottan igaz a Panaithaikosz, PAOK és Arisz szurkolókra, a velük vívott találkozók minden alkalommal hihetetlen hangulatban zajlottak le.⁵

A kálváriám még 2007 telén kezdődött, amikor hasfalsérülésem miatt meg is műtöttek, majd a nyári felkészülés során a szeméremcsontom alatt éreztem újra fájdalmat, ami után Magyarországon kezeltettem magamat, összesen egy évet kellett kihagynom.²

A szerződésemből valóban még egy év hátra volt, de a klub és én is közösen kezdeményeztük, ennek idő előtti felbontását. A váltás egyik oka a gazdasági válság volt, ami köztudottan Görögországot hatványozottan érintette, így az Ergotenis-nél is komoly megszorításokat voltak kénytelenek érvénybe léptetni az életbe maradás érdekében. Sajnos az utóbbi időben többet bajlódtam sérüléssel is, így ez is közrejátszott abban, hogy az edzőm is a váltás mellett döntött.⁵

Két gyermekem van, akik a feleségemmel kénytelenek voltak ingázni a két ország között. Már régóta érlelődött bennem, hogy hazatérek, s itthon folytatom. Megmondom őszintén, nem éreztem jól magam a csapatnál. Hogy milyen a ciprusi futball miliője? Például az Omonia Nicosia ellen hazai pályán tizenkétezren ültek a lelátón, de az Ethnikosz Ahnasz ellen csupán harmincöten – bár akkor volt az APOEL–Omonia derbi is a városban.³