Azzal tisztában voltam, hogy ez az utolsó évem profiként, és a Herclija vezetőivel már a műit héten közöltem, hogy az állandó sérülések miatt nem csinálom tovább. Az utóbbi egy hónapban állandóan izomsérülésekkel szenvedtem, hol a combom, hol a lovaglóizmom rakoncátlanko- dott. Gondoljon bele, már egy hónapja edzés nélkül játszom. Ez pedig sem nekem, sem a csapatnak nem tesz jót. Úgy éreztem, hogy nem tudok a gárda segítségére lenni, a nevem miatt azonban mindig betettek a csapatba. Márpedig a Herclija most nagyon rossz helyzetben van, nem elég, hogy tavaly búcsúzott az élvonaltól, most a másodosztályban is kiesőhelyen állunk. Ha maradok, és játszom, lehet, hogy az együttes tovább zuhan. Ahogy azt mondani szokás, az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Az természetes, hogy hiányzik a család, a nagyszülők no meg persze a barátok. Az azonban tény, hogy a kint eltöltött hat és fél év alatt második otthonunk lett Izrael, ráadásul nyugodtan kijelenthetem, szeretnek minket az itteniek. A Herclijánál például szóltak, hogy a bajnokság utolsó hónapjában visz- szavárnak, és májusban egy gálamérkőzésen szeretnének elbúcsúztatni, és állítólag Beitar Jerusalem-Maccabi Herclija derbit szerveznek. ¹