You need to create a user account to be able to use all functions of the site: match rating, getting notified of important news about favourite players and clubs, getting featured on the hungarian groundhopper top list, helping us with missing data and commenting.
Ötödikes gimnazistaként egy kis csalafintasággal kerültem a Fradihoz. Akkoriban ugyanis csak külön engedéllyel lehetett átigazolni, és ezért az igazgatót egy állandó pályabelépővel rávették az egyesület vezetői a hallgatólagos beleegyezésre. Az ificsapatban játszottam, és négy év múlva, amikor a jogi egyetemre beiratkoztam, a BEAC-ba mentem. Édesapám halála után a 200 forintos ösztöndíj kevés volt a család megélhetéséhez, abbahagytam a tanulmányaimat és visszatértem az Üllői útra. 1949-ben a Dorog ellen szerepeltem először az első csapatban. (...)
A sokoldalúság okozta, hogy nem tudtam egy poszton gyökeret verni az együttesben. Játszottam balszélsőt, fedezetet, hátvédet, mindig ott, ahol szükség volt rám. Igazán a hátsó sorokban éreztem jól magam. Külön elégtétele a sorsnak, hogy amiért mint felfutó hátvédet sokszor korholtak, ma ezeket az "elkalandozásokat" tanítják. Körülbelül 250 bajnoki találkozón vettem részt, a B-válogatottságnál tovább nem jutottam. Ott voltam ugyan az A-válogatottság küszöbén is: két hónapig a legjobbakkal az edzőtáborban készültem az olimpiára, s fájó emlék: úgy maradtam itthon, hogy az utazás reggelén néhányunkat nem ébresztettek fel, így hozták tudomásunkra, nincs ránk szükség. (...)
A Vasas ellen játszottuk a bajnokság utolsó mérkőzését, néhány nap múlva évadzáró vacsorára gyűltünk össze. Azt hittem, rosszul hallom, amikor az értékelésnél bejelentették: a jövőben a klub nem tart igényt a játékomra. Úgy éreztem, összedől a világ, s máig nem tudtam volna talpraállni, ha nincs mellettem a feleségem. "Most kezdődhet csak a magánélet", így vigasztalt. Neki lett igaza. Szóval csak ennyit a pályám végéről, utána még két évig az Egyetértésben, egy évig pedig Rákoskeresztúron játszottam. (...)
Huszonhét éve dolgozom a belkereskedelemben, jólesik, hogy a vállalatnál még emlékeznek labdarúgó pályafutásomra. A labdarúgás segített, hogy az ott megtanult fegyelmet, lelkesedést magammal hozzam a civil életbe. Ma is vallom: lehet rosszul játszani, de szív nélkül soha.
† Ombódi Imre (Budapest 1927.09.24 - 1996.06.13) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Ombdi Imre a Ferencváros csapatában 177 NB I-es mérkőzésen 14 gólt szerzett.
Képek: Nagy Béla - Fradisták fényképalbuma (1981.)
A sokoldalúság okozta, hogy nem tudtam egy poszton gyökeret verni az együttesben. Játszottam balszélsőt, fedezetet, hátvédet, mindig ott, ahol szükség volt rám. Igazán a hátsó sorokban éreztem jól magam. Külön elégtétele a sorsnak, hogy amiért mint felfutó hátvédet sokszor korholtak, ma ezeket az "elkalandozásokat" tanítják. Körülbelül 250 bajnoki találkozón vettem részt, a B-válogatottságnál tovább nem jutottam. Ott voltam ugyan az A-válogatottság küszöbén is: két hónapig a legjobbakkal az edzőtáborban készültem az olimpiára, s fájó emlék: úgy maradtam itthon, hogy az utazás reggelén néhányunkat nem ébresztettek fel, így hozták tudomásunkra, nincs ránk szükség. (...)
A Vasas ellen játszottuk a bajnokság utolsó mérkőzését, néhány nap múlva évadzáró vacsorára gyűltünk össze. Azt hittem, rosszul hallom, amikor az értékelésnél bejelentették: a jövőben a klub nem tart igényt a játékomra. Úgy éreztem, összedől a világ, s máig nem tudtam volna talpraállni, ha nincs mellettem a feleségem. "Most kezdődhet csak a magánélet", így vigasztalt. Neki lett igaza. Szóval csak ennyit a pályám végéről, utána még két évig az Egyetértésben, egy évig pedig Rákoskeresztúron játszottam. (...)
Huszonhét éve dolgozom a belkereskedelemben, jólesik, hogy a vállalatnál még emlékeznek labdarúgó pályafutásomra. A labdarúgás segített, hogy az ott megtanult fegyelmet, lelkesedést magammal hozzam a civil életbe. Ma is vallom: lehet rosszul játszani, de szív nélkül soha.
Forrás:
Muha József: Bajnokokkal szemtől szembe