Nemcsak a válogatottságot érte el most, hanem a nagykorúságot is. Éppen 24 éves. 1930-ban kez­dett futballozni, mégpedig a Kőbá­nyai SSE együttesében. Három év­vel később a Nemzeti leszerződ­tette, talán sejtve azt, hogy egy későbbi válogatottat fedezett fel. Balogh ettől kezdve szerves részévé vált a Nemzetinek. Tagja a félel­mesen összeszokott Tuli—Balogh—Szalay hármasnak, amelyet példa­képpen állítanak a nagycsapatok néha megbízhatatlan fedezetsora elé.

Balogh jóalakú fiú, 176 cm ma­gas, súlya 74 kiló. Játékát a meg­bízhatóság jellemzi. Nem szereti az oldalt való tologatást, szeret előre passzolni. A fejjátékban igen jó. Van egy hibája: ha valami nem megy neki, vagy valamelyik társa hibáz, akkor — meglehetősen beszédes a pályán...

Egyetlen mondatot kérünk tőle első válogatott mérkőzésére vonat­kozólag. Ezt mondja:
— Álmaim beteljesedtek — csak a csatároknak is jól menjen a já­ték.
(Úgy látszik, azt, hogy neki jól fog menni — biztosra veszi...)