Rosszul esett, hogy így távolítottak el a csapatból 22 év után, ahelyett, hogy a szemembe mondták volna, hogy nem kellek, mert nem férek bele az elképzelésekbe. Kitalált hírekkel, vádakkal álltak elő, de nekem tiszta a lelkiismeretem. Nem akartam innen elmenni, de rákényszerítettek. Egyszer azt nyilatkoztam, hogy ha úgy adódik, hogy kispadosként 40 évesen is az ETO játékosa lehetek, én leszek a legboldogabb. Sajnos, ez a szép fejezet lezárult az életemben, nem így tervezetem a végét.¹